Ugrás a fő tartalomra

Egy mondat a kétharmadról...

No, aki olyan kedves, hogy ekkora uborkaszezonban is idekattint, azoknak műhelytitkokkal fogok kedveskedni.

Versírásra fanyalodtam hosszú évek után, mert nem tudom már máshogy elmondani, amit el akarok. Ha úgyse érti senki, akkor legalább egyvalaki ne értse, nem?

Olyan öt vers van most üllő alatt, egyet megosztok nyers verzióban, hogy lássék a műhelymunka.
Illyés Gyula-parafrázis, persze, mi más, én már újat nem írok, kapaszkodok abba a kevésbe, amit még ismernek és nem merem elengedni.

Na, egyelőre összehányva a mondatrészek:

A cím ugyebár, egy mondat a kétharmadról... De lehet, hogy elrontom szóviccel, csarnokságra.


A vázlat:

Hol kétharmad van, ott kétharmad van...
Hol kétharmad van, ott Mészáros van.
Hol Mészáros van, ott mészáros van.



A vége ez lesz, a többit még sorrendbe kell rakni, meg ezek csak úgy jöttek egyetlen reggel, számos igazítanivaló van rajtok.

Hol mészáros van, ott szeretet és béke
(legyen ezzel vége)
hol béke, ott áldás,
legyél néki hálás,
hol áldás, ott Isten,
hol Isten, ott rád szükség nincsen.

nem tudni, hogy hanyadrészben
van ott a zsebre tett kézben
kétharmad a bérpapíron
egyharmad a bankszámládon

autók kiszúrt kerekében,
kisbolt kockás füzetében

az öreg zsidó mosolyában,
a leölt disznó sikolyában,
a fertőzött szendvicsekben
(nincs semmi különös ebben)

a nótában, mit együtt fújtok,
ha a függöny mögé  bújtok
minden lézerblokkolóban
(az osztrák jön, ha megint hó van)

az Erzsébet-utalványban,
a gyerek csokis mosolyában,
a postás tömött táskájában,
az utolsó felszólításban
az uzsorás kamatában

a hazug és az igaz szóban,
minden konzultációban,
Nyugat felé elmenőben,
sírok közt a temetőben,
lovak között a gyeplőben,

ott van templomban és a Várban
a szőnyeg minden csomójában.


akárhonnan nézed, ott van
a parlamenti szavazásban

hol kétharmad van éjjel is,
ott harcolni kell folyosókon,
ázott plakát nem maradhat
magányban: The Show Must Go On.

megmondja, ha nézel, mit láss,
magyar vagy-e, vagy e-migráns,
beteszel vagy épp kiveszel,
ő mondja meg, hogy mi leszel

itt van lám a dinnyeföldön,
a tollban, míg e verset költöm,

a kerítésnél állnak hárman
egy határvadász zoknijában,
mosogató zsírszagában,
Londonban és Münchenben
sincs minden velük rendben,
s ott van mégis, sose lankad
a közmunkás is kétharmad,

ott van az ő lapátjában,
a tudós dolgozatában,
az arabnak hotelében,
"tudjukkinek" rabelében,
helikopter huzatjában,
bank helyett ott van a cihában,
pályázati kiírásban,
betonban és a cipőben
....
.....


minden kivágott fában,
pláne taxitarifában,
hentesnél és a söntésben,
ott van minden fröccsöntésben

nyugdíjasok gyűlt nyálában,
minden okmányirodában,
technoparti ritmusára
gyakó ágyéktocsogásba'

a cinikus félmosolyban,
autópályán, benn a hóban,
a más ember kastélyába
kivezető nyárfasorban.

vegetaként ott van minden
bogrács alján, pörköltszaftban,
éppen annyit vesz fel
amíg éppen szilárd nem lesz

neki fizetsz, ha költesz szeszre,
s amennyit ott áll a cefre,
ott van a kézműves sörben,
ne hadd folytassam tovább sorban,

ott a bíró füttyjelében,
a focista meztépésben,
az egyperces híradóban
(néző mondja: jól van, jól van)

Na, ebben kéne rendet rakni, a szart kihagyni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö