Egy migráns naplója

Előre bocsátom: az autókhoz nálam mindenki jobban ért. Ahogy a mobiltelefonokhoz is. Társaságban, ha csak lehet, ezt a két témát kerülöm. (Zárójelben megjegyzem – s nézzék, csakugyan zárójelben is van! –, milyen érdekes, hogy az autó meg a mobil az régen egy szó volt: automobil.) Jogosítványom huszonéves, ez idő alatt összesen két autóm volt, s amikor híre ment, hogy vennénk a másodikat, rengeteg önkéntes jótanácsot kaptam. Kár, hogy mindegyik ellentmondott az előzőnek. Egyszer aztán egy ilyen parázs kocsmai vitában az egyik józanabb félrehívott, s a fülembe súgta: „Azt vedd meg, amelyik tetszik!” Így is történt aztán, s egy év alatt bele is hajtottam úgy 30.000 kilométert. Meg másokéba még feleennyit. Mivel „szellemi szabadúszóként” állítólag temérdek szabadidővel rendelkezem, fuvarozok mindenkit, mondhatni Európa-szerte. Az egyik haver autópályán nem mer vezetni, a másik városban, a harmadik meg egyáltalán sehol. A kedvencem, akinek úgy mentünk el autót vásárolni Németország túlsó

Másfél évvel ezelőtt a lányunk otthon megírta a központi felvételit, mindhárom megjelölt középiskolába felvették, az egyikbe be is írattuk, úgymond biztonsági okokból, ha nem sikerülne a külföldi kaland, zökkenőmentesen folytathassa a tanulmányait. Nélküle mentem el a beíratásra, mivel ő akkor már itt kinn töltötte a nyarat. Egy külön ceremónia volt, hat stációval, sose felejtem el: hat iskolapad mögött ültek emberek, egyiktől a másikig vonultak a szülők és teljesítették kötelezettségüket. Korán érkeztem, s mivel munkából kéredzkedtem el, hamar akartam végezni. Sikerült is, mert előttem úgy hullottak ki a rostán a felkészületlenebbek, mint ősszel a legyek. Azon egyszerű okból, mert naivan üres pénztárcával érkeztek. A legamatőrebbek már az első asztalnál elvéreztek, ahol az iskola egyen-nyakkendőjét volt muszáj megrendelni, noha alig 2500 forintot kellett volna csak helyben leperkálni. Aki ezen túljutott, az a második asztalnál ingyen megadhatta a tanuló adatait. Azért sokan itt is e

Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: Rétvári Bence államtitkár. – Az első kérdésünk, a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségéhez kapcsolódik, aki rengeteget utazott, így természetesen járt azon a helyen is, amelyről a következő zeneműve a nevét kapta, hiszen ott komponálta a darabot. Az a kérdés, hogy ki a szerző és mi a zenemű címe, amelyből kiderül természetesen hely neve is. Mi tehát a válasz? – Döbbenetesnek tartom, hogy olyan embert szerződtetnek, aki a szocialisták megrendelésére kidolgozta a választók becsapásán alapuló, visszataszító 2002-es gyűlöletkampányt. Egyértelművé vált, hogy a hatalom megszerzésének érdekében feladják korábbi elveiket is. Már nem zavarja önöket a szocialisták elvtelen, egykori partnerével történő együttműködés. Összenő, ami összetartozik. – Sajnos a válasz nem elfogadható, tartalék játékosunkhoz fordulok, Tasó László, a tízezer főnél kevesebb lakosú települések fejlesztéséért felelős államtitkár? – A kérdés megd

(Boncz Géza tribute) Történik valamikor a Soros-terv végrehajtása után Magyarországon, egy magyar falu főutcáján... (Nádas) – Hallották, decembertől betiltották a hurkát. (Markos) – Ez aztán a disznóság! Mit fogunk enni ezután a pálinkára? (Boncz) – Még jó, hogy a pálinkát nem tiltották be. (N) – Pedig azt hittem, betiltották. (B) – Pedig nem. Azt még nem. Van is nálam két liter pillepalackban. (M) – Akkor miért nem kínál meg belőle? (B) – Na jó, hát akkor erre igyunk. (N) – Mekka arra van! (mutat az ellenkező irányba) (körbeadják az üveget, isznak) (N) – A múltkor megyek az utcán, jött szembe vagy negyven apáca. Ilyen fekete zsák volt rajtuk, csak a szemük látszott ki. (B) – Nem apácák voltak azok. (N) – De, apácák, ha mondom. (B) – De nem apácák voltak azok. (N) – De, apácák lehettek, mert amerre mentek, az emberek hányták magukra a keresztet. (B) – Na jó, hát akkor erre igyunk. (N) – Mekka arra van! (körbeadják az üveget, isznak) (N) – Tudják, van itt a fal