No, aki olyan kedves, hogy ekkora uborkaszezonban is idekattint, azoknak műhelytitkokkal fogok kedveskedni. Versírásra fanyalodtam hosszú évek után, mert nem tudom már máshogy elmondani, amit el akarok. Ha úgyse érti senki, akkor legalább egyvalaki ne értse, nem? Olyan öt vers van most üllő alatt, egyet megosztok nyers verzióban, hogy lássék a műhelymunka. Illyés Gyula-parafrázis, persze, mi más, én már újat nem írok, kapaszkodok abba a kevésbe, amit még ismernek és nem merem elengedni. Na, egyelőre összehányva a mondatrészek: A cím ugyebár, egy mondat a kétharmadról... De lehet, hogy elrontom szóviccel, csarnokságra. A vázlat: Hol kétharmad van, ott kétharmad van... Hol kétharmad van, ott Mészáros van. Hol Mészáros van, ott mészáros van. A vége ez lesz, a többit még sorrendbe kell rakni, meg ezek csak úgy jöttek egyetlen reggel, számos igazítanivaló van rajtok. Hol mészáros van, ott szeretet és béke (legyen ezzel vége) hol béke, ott áldás, legyél néki hálás, hol