Egy migráns naplója

Rövidebb leszek, mint szoktam, mert ez csak egy szolgálati közlemény. Ez az utolsó naplójegyzetem. Bevallottan sorosista ügynök vagyok. Vagy gülenista? Egykutya. Nem kívánok tovább ugatni, míg a karaván halad. Amúgy is körbeértem: átolvasgattam, miket hordtam össze az elmúlt másfél évben, már csak ismételni tudnám magam. Ha valakinek hiányoznék, osszák be azokat a következő négy évre. A hatalom a fülkepuccs óta nemhogy megnyugodott volna, még izgatottabb lett, és még jobban fél. Antifasiszta ellenforradalmárokkal riogatott a szombati tüntetés előtt is, nem is véve észre, hogy ezzel mennyire elárulja magát. Megint az a fránya logika. Ugyanis ki az, aki tart az antifasiszta ellenforradalmároktól? Közben  megy a tülekedés a kondér körül. Aki kíváncsi a jövendőre, az olvasgassa Azerbajdzsán vagy Örményország 21. századi történetét. Még csak nyelvőrzésnek sem kell az írás, hiszen annyi itt már a magyar, hogy német szót hallok ritkábban. A legutóbbi héten is csak ebbe a faluba öten jöt

Avagy Bábel tornyai. (Majd kitalálni, hogy melyik maradjon a végén.) Valami személyessel (nem személyeskedéssel!) kéne kezdeni, ahogy szoktam. Most voltam otthon, s látom ám, hogy néz ki a placc. A tinédzser lányom sose látta még milyen volt a Szentháromság tér, csak képeslapon, s el se tudja képzelni, milyen lesz. De a jogsiját is itt fogja megszerezni, a szűk utcán kerülgetve a tömegével özönlő iskolás gyerekeket, gyalog és biciklin. Szép feladat lesz. Adatokat keresni olyan sokkal nagyobb építkezésekről, amik sokkal régebben sokkal hamarabb elkészültek. Utánanézni, hány évig épült egyáltalán a mostani főszékesegyház (1735–1774, ebből 10 évig ez az építkezés is állt, pénzhiány miatt). Láttam, Húsvétkor próbálták feldíszíteni a korlátokat, kicsit szánalmas volt, de főleg hiábavaló az igyekezet. Végül is mi lesz itt, ha kész lesz? Egy Asztrik tematikájú diznilend, étteremmel, hotellel, külön kis szórakoztatónegyed. Mire végeznek és átadják, ismerve a munka minőségét, kezdhetnek

Harminc év sok idő, egy fél élet, jó esetben egyharmad. Hogy csak egy példát mondjak, 1938–1968 között belefért egy teljes világháború, a Rákosi-korszak, egy forradalom megtorlásostul, a konszolidáció és még Csehszlovákia megszállása is. Rendszerek és rendszerváltók jöttek-mentek. Nem úgy az elmúlt 30 évben, amikor szerencsére nem kellett  háborúzni, meg harcolni se igazán senki ellen, kivéve egy legényt, aki azóta van talpon a vidéken. Jöhetett bármilyen időjárás, fújhatott bárhonnan a szél, ő ott áll azóta is rendületlenül pártja élén, ami 12 évig kormányzott. Vagy hát ott volt. Nagy vonalakban: stadionokat épített és elkerülőutat, Magyarországot elkerülőt. Az, hogy nem lett itt diktatúra, nem rajta múlt, közvetve az Európai Uniónak, közvetlenül a pénzéhségének köszönhető. Mert a hatalmat nem adják ingyen. Persze ehhez Putyinnak is lesz majd még egy-két szava. (Rendes országokban ilyenkor nem feltétlenül hatalomról beszélnek, hanem megválasztják 4 esztendőre az ország közszolgáit.)