Ugrás a fő tartalomra

Menjenek el!

Harminc év sok idő, egy fél élet, jó esetben egyharmad. Hogy csak egy példát mondjak, 1938–1968 között belefért egy teljes világháború, a Rákosi-korszak, egy forradalom megtorlásostul, a konszolidáció és még Csehszlovákia megszállása is. Rendszerek és rendszerváltók jöttek-mentek. Nem úgy az elmúlt 30 évben, amikor szerencsére nem kellett  háborúzni, meg harcolni se igazán senki ellen, kivéve egy legényt, aki azóta van talpon a vidéken. Jöhetett bármilyen időjárás, fújhatott bárhonnan a szél, ő ott áll azóta is rendületlenül pártja élén, ami 12 évig kormányzott. Vagy hát ott volt. Nagy vonalakban: stadionokat épített és elkerülőutat, Magyarországot elkerülőt. Az, hogy nem lett itt diktatúra, nem rajta múlt, közvetve az Európai Uniónak, közvetlenül a pénzéhségének köszönhető. Mert a hatalmat nem adják ingyen. Persze ehhez Putyinnak is lesz majd még egy-két szava. (Rendes országokban ilyenkor nem feltétlenül hatalomról beszélnek, hanem megválasztják 4 esztendőre az ország közszolgáit.)
Ugyanakkor demokrácia se nagyon van, de törekedni kell a látszatára. Ennek nagy hátulütője, hogy a politikusok kénytelenek a szavazópolgár kegyeit keresni. Ezért a sok színeváltozás, szélkakaskodás: miattunk csinálják, nem tudják eldönteni, hogy most kik is vannak többen? A propagandától nem hallatszik a vox populi! Hogy milyen módszerekkel, retorikával és tartalommal próbálnak sikerre menni, az minket minősít. Vagy tényleg ilyenek vagyunk mi, állampolgárok, vagy csak ezt hiszik rólunk. Remélem, az utóbbi. Sokan még nem mutatták meg magukat. Személyes véleményem szerint persze jól elkéstek, mert azért már 2010-14-ben is ezek a szelek fújdogálták a székely zászlót a Parlamenten. A NER, ha még így hívják egyáltalán, mélyen beépült, nem csak a legyengített intézmény-, de immunrendszerünkbe is. Akkor még szemet vetettek az országra, azóta már keresztet.
Hogy én mennyire bízom a változásban, a népemben, arról eléggé árulkodik az, hogy elmentem onnan. Azt javaslom, önök is menjenek el! Egyelőre szavazni, aztán majd meglátjuk, hogy sokan vagyunk-e, vagy elegen, akiknek épp most lett elegük.
Menjenek el egyesével, ha már együtt nem mentek el a tüntetésre. Milyen tüntetésre? Hát ez az! A nők vasárnap menjenek ki a konyhából (persze mosogatás után!), aznap már ne szüljenek. Mise után a férfiak is akasszák szögre a vadászpuskát, és ne ijedjenek meg az utcán kódorgó fejkendős asszonyoktól: a nagymamának is joga van szavazni. Akik 12 órában dolgoznak, kéredzkedjenek el a munkából, joguk van hozzá, a közmunkásokat nem említem, nekik úgyis kötelező. Menjenek gyalog a járdán, biciklivel a kerékpárúton, vagy autóval a kátyúmentes utakon, s vigye magával mozgáskorlátozott ismerősét is! A szavazóhelyiség ott lesz a térköves placc mögött, akadálymentesített! Menjenek bármivel, csak a Puskás Akadémia buszára ne szálljanak fel, mégha ki is fizették!
Avatkozzanak be a választásokba! Önök, a civilek!
Szavazzanak bárkire, kivéve a gyevi bírót. Tudom, ezek a pártok inkább zavaróak, mint elzavaróak, én is inkább csak azt tudnám sorolni, melyikre miért ne, de ha már nem volt annyi eszük, hogy egy rendes választási koalíciót kössenek, hogy a jelenlegi jogrend alapján, törvényesen válthassák le ezt a rezsimet, akkor nekünk kell még megőrizni a maradék józan eszünket. Mindenesetre könnyebb nemet mondani egy már valami létezőre, mint megfogalmazni, hogy mi legyen helyette, úgyhogy válasszuk a könnyebb utat.
Amerre az országunk halad, az az út sajnos már be lett járva több ízben is. Higgyék el, SENKI nem akar migránsokat, képzeljék, még maguk a migránsok se! Saját példámból tudom, hogy eléggé kilátástalannak kell látni a jövőt, hogy otthagyjuk hazánkat. Persze, ha lőnek az emberre, az megkönnyíti a döntést.
Menjenek el szavazni, akkor derülhet csak ki igazán, hogy kik is élnek még Magyarországon. Ne dőljenek be a hisztériának, ne vegyék élet-halál harcnak, vegyék könnyedén, mint egy felmérést a lakosság mentális állapotáról. Tegyék, amit a lelkiismeretük diktál, úgyis csak annak tud, akinek van. Akinek nem az diktál, hanem más, annak jusson eszébe mondjuk Simicska Lajos, hogy milyen seperc alatt ellökdösték a sonkafőző üsttől!
Menjenek el, hogy kiderüljön, igazam volt-e, vagy tévedtem, amikor lábbal szavaztam!
Menjenek el, hogy elmehessenek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö