Egy migráns naplója

Induljunk el a kályhától. Gyerekkorom egy időszakában ilyen olajkályhával fűtöttük a szobánkat, a falon átvezetve egy csődobbal még a fürdőszobát is melegítette. Könyökömön lévő égési sebek tanúsága szerint jó meleg lehetett. Néha ma is felidézem a terjengő olajszagot, főleg, ha én töltöttem a tartályba és melléöntöttem, a dübörgést, amivel eleinte égett, főleg, ha én gyújtottam be és sok olajat engedtem a tűztérbe. Este, elalvás előtt mindig elzártuk, de a tetején lévő kis kémlelőlyukon keresztül még jó ideig kerek, egyre szűkülő fényvirágokat rajzoltak a plafonra a lángok, s mire utolsót lobbant, az ember gyereke már el is szunyókált. Életem első albérletében is ilyen kályha működött, bár a harmadik emeletre már nehezebb volt felcipelni a csőrös kannát. Lenn, a tárolóhelyiségben ugyanaz a gázolajszag uralkodott, s tán uralkodik a mai napig is, amit megismertem. Ekkoriban már nagyban folyt az olajszőkítés, úgyhogy csak jegyre lehetett kapni fűtőolajat, a havi jegyadagot légköbméter

„Két dolog tölt el csodálattal: a csillagos ég fölöttem, és az erkölcsi törvény bennem.” (Immanuel Kant) Orsi szolid, hétköznapi lány, egyszerű gondolkodású és viseletű. Fizikai és szellemi téren egyaránt átlagosnak mondható. Szépnek is nevezhetnénk, ha szép az, ami érdek nélkül tetszik. Mint mindenkinek, természetesen neki is vannak rossz tulajdonságai és szokásai, de azt úgyis csak lakva ismeri meg az ember. Az ám, a lakás! Már 28 éves, de még mindig egyedül él. Épp akkor született, amikor végre kiköltözött a társbérlő gyönyörű budai villájából, amit a szülei hagytak rá. Így aztán Orsi alighogy eladósorba került, máris tolongtak a kérők. De mint írtam, Orsi szorgos lány, a rengeteg munka mellett nem nagyon van ideje szórakozni. Négyévente enged csak a csábításnak, amikor a fiúk diszkóba hívják. Így van ez idén is, folyton csörög a telefonja, a postaláda is teli meghívókkal. Régebben csupa kedveskedő, csábító üzenetet kapott, de úgy látszik, elfogyott a türelem, idén inkább fenyeg

Hajnalonta arra ébredek, hogy narancssárga fények villódznak a plafonon. Ha csend van, akkor ez az útszóró autó lesz, ha dübörgés, akkor a kukások pakolásznak, ha karistolás, akkor hó esett. Ez már a második telem idekinn, a migránsoktól ölelt, hanyatló Nyugaton, de még nem tudtam olyan korán kelni, hogy nekem kelljen a havat a ház elől ellapátolnom. Valahogy úgy érzi az ember, mintha arra költenék el az adóját, amire kéne. De idén most nincs is nagy hó, ha esik is 5-10 centi, két-három nap alatt elolvad, inkább az eső esik. Vizesek az utak. Megyek el a szántások mellett, hatalmas gépekkel túrják a zellerföldet, amott útépítés zajlik, emitt valami vezetékhez ásnak ki gödröket, de az úttest csak vizes, sehol nincs sár. Szemben velünk egy echte bajor paraszt lakik, hol traktorral, kombájnnal, hol univerzális munkagéppel, ekékkel-boronákkal, egyéb eszközökkel furikázik, de még az udvarán sincs sár. Biztos mások itt a talajtani adottságok. Csak azért feltűnő nekem, mert én egy olyan utc

Hamarosan indul a kampány, az imádkozó sáskajárás, zárjátok be a gyerekeket és engedjétek el a kutyákat! A mérlegelés elkezdődött: a narancs sarokban Orbán, Mészáros, Szöllősi (Nemzeti Sport), a zöld sarokban Vona, Simicska, Schlecht (Magyar Nemzet). Még hogy nem volt elitcsere! A kormánypropaganda már régóta edz, a színvonaláról annyit, hogy ilyen szövegeket azelőtt a kocsmában hallottam egy turulos pólós, tarsolylemezes kopasztól, aki öt körte és ugyanennyi sör után fennhangon kommentálta a pulton talált, sportrovatától megfosztott háromnapos Blikket. Már a teljesen nyilvánvaló, könnyen ellenőrizhető hazugságoknál tartanak, annak is örülni kell, ha csak csúsztatnak vagy manipulálnak az adatokkal. Hazugság az új igazság. A cáfolatokat meg nem hozza le az MTI. Persze magukkal is kibabrálnak, mert normális ember már nem hisz nekik, ellenben mindent elhisz róluk. Őrület, hogy nyilvánosan már csak úgy tudnak megszólalni, hogy előtte hitet tesznek a szocializmus vívmányai mellett, soroso