Unortodox háztűznéző

„Két dolog tölt el csodálattal:
a csillagos ég fölöttem, és az erkölcsi törvény bennem.”
(Immanuel Kant)

Orsi szolid, hétköznapi lány, egyszerű gondolkodású és viseletű. Fizikai és szellemi téren egyaránt átlagosnak mondható. Szépnek is nevezhetnénk, ha szép az, ami érdek nélkül tetszik. Mint mindenkinek, természetesen neki is vannak rossz tulajdonságai és szokásai, de azt úgyis csak lakva ismeri meg az ember. Az ám, a lakás! Már 28 éves, de még mindig egyedül él. Épp akkor született, amikor végre kiköltözött a társbérlő gyönyörű budai villájából, amit a szülei hagytak rá. Így aztán Orsi alighogy eladósorba került, máris tolongtak a kérők. De mint írtam, Orsi szorgos lány, a rengeteg munka mellett nem nagyon van ideje szórakozni. Négyévente enged csak a csábításnak, amikor a fiúk diszkóba hívják. Így van ez idén is, folyton csörög a telefonja, a postaláda is teli meghívókkal. Régebben csupa kedveskedő, csábító üzenetet kapott, de úgy látszik, elfogyott a türelem, idén inkább fenyegető és zsaroló SMS-eket kap. Hazaáruló az, aki nem megy el a randira!
Mit tehetett mást, elment. Rácsodálkozott a változásokra: a diszkót bekerítették, rendőrök védik, odabenn pedig kopaszok figyelik, hogy ki milyen zenét kér. Láthatósági  mellényben közmunkások tüsténkednek, kiszolgálnak, takarítanak.
A banda már egyben volt. Lenn a pultnál Gábor, Feri, Gergő, András, Peti és Berni mind arra vártak, hogy végre Orsinak csaphassák a szelet. A lány, ahogy végigfuttatta rajtuk a szemét, máris elment a kedve az élettől. Mit képzelnek ezek? Berni eleve szóba se jöhet, mert lány! Hangjukat alig hallani, valaki úgy felhangosította a zenét. Ömlik a hangfalakból az Aranyeső, csak bámulni tudják a nézését meg a járását. A falakon grafittik világítanak: „Gábor metélt!” „Peti megver!” „Orsi jó a meled és a seged”. A táncparkett üres, csak Bernivel kötözködik egy nagydarab kopasz. Leönti sörrel, aztán gúnyolni kezdi: Sörösbérenc! Péter a védelmére kel: Ezt még megbánjátok, motyogja maga elé. A biztonsági őr felröhög: Tudod mit, jelents fel!
Ekkor érkezik az emeletről Berci, Viktor samesza és Orsit felkíséri a VIP-részlegbe, ahonnan szivarfüst dől, kolbász- és fasírtszag. A terem közepén egy langaléta, szemüveges gyerek fejelget könnyedén, hiszen a homloka kétszer akkora, mint a labda. Peti, menjél ki pattogni, nekem beszédem van Orsival, szólt rá Viktor a sarokból, s maga mellé ültette a bőrkanapéra a lányt. Nézz körül, mi egy nagy család vagyunk. Miénk ez a diszkó. Ki kéne? Feri, aki meglopott? Vagy ezek a gyíkvállú pancserek? Én megvédelek. Kitől? Bárkitől. Látod, ide nem jöhet be senki, csak ha perkál, és én beengedem. Vegyél egy kis tojást meg krumplit! Van még ott, ahonnan ez jött!
Orsi gondolkodóba esett. Mert mi számít? A biztonság. Főleg az anyagi. Ezeknek láthatóan van mit a whiskybe aprítani. Háziasnak tűnnek, az ott a sarokban az orrával szívja fel az asztalról a port! Ha az ember családot tervez... Viktor mintha kitalálta volna a gondolatát. Idén hány gyereket akarsz szülni? Egyelőre egyet se? Na, arra keresztet vethetsz!
Amikor Orsi nagy nehezen kimondta a boldogító igent, mármint a Viktort boldogítót, a fiú vonásai megkeményedtek. Intett Zsoltinak, s ketten rángatták ki Orsit a mosdóba, ahol gyakorlott mozdulatokkal kifosztották. Egyikük lefogta, a másikuk lecsupálta ékszereit, retiküljét hátraadta, ahol a várakozó cimborák összekaptak a tartalmán. Annyit látott a szeme sarkából, hogy a telefonját egy szőke cigány teszi zsebre. Aztán befogták a száját, letépték a ruháját és élvezkedni kezdtek rajta. Orsi leginkább azon lepődött meg, hogy az első gondolata a megkönnyebbülés volt: Na, de ők mégse migránsok! Aztán amikor azt is észrevette, hogy a mosdó ajtajában ott állnak a többiek, Gábor, Feri, Gergő, András, Peti, de még Berni is, és lenéző mosollyal, tétlenül, és némileg elégedetten nézik az erőszakot, akkor rájött, tulajdonképpen élvezi, hogy használják, haját húzzák, pofozzák.
A jegyzőkönyv kedvéért, azért tessék-lássék még tiltakozott egy kicsit, ki tudja mit hoz a holnap. Méltósága maradékával nyöszörögte: Fiúk, én nem ezt akartam!
Mire azok ketten az arcába röhögtek: Na hallod, kétharmad, az kétharmad!