Egy migráns naplója

…A reklám után pedig a Nyitott tenyér című közéleti vitaműsorunk következik. A mai adás mottója, „Ha viszket, vakard meg!” A képernyő elé várja önöket a méltán népszerű… (Pszsssssssssssss... – Anya! Bonts má’ nekem még egy sört, mire visszamegyek, csak tedd oda a töpörtyű mellé!) ...A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét…  (főcím) – Jó estét kívánok, Álmán Volga vagyok, ez pedig a Nyitott tenyér. Mai vendégeink Alföldi Gulyás képzőművész, a Lusta Fairy együttes kongása, és Radovan Hypo, becenevén a Kopasz Szikla, MMA-tag, lelkes szurkoló. Köszöntelek benneteket. – Jó estét kívánok a tévénézőknek is! – Dobri vecser! – Az apropó, ami miatt itt vagyunk, a múlt hétvégi atrocitás, amikor a Terror Háza múzeumot egy kisebb tömeg vette körül, és narancssárga vízfestéket tartalmazó palackokkal megdobálta. – Nem történt ott semmi atrocitás, megbeszéltük ezt mi Gulyival, ugye, egy sör mellett, nincs neki semmi baja igazából a terrorral,

Azt hiszem, a fent említett társasjátékot mindenki ismeri, még a legfiatalabb generációk is legalább hallomásból, hiszen ma is kapni. Gyerekkoromban nálunk minimum ünnepek táján előkerült. Bár akkor még csak háromnapos volt a Húsvét, de eljött az a pont, amikor apám a halpucolástól már pikkelycsömört kapott, anyám is kész lett a több tálca szalalkális süteménnyel és őzgerinccel, mi fiúk is elkészítettük a locsolási tervet, jól belaktunk a sonkából, és ebéd után nem politizálni kezdtünk, mint mainapság, hanem előbújt belőlünk a Homo Ludens, kiterítettük a táblát a viaszkos vászonra és nekiláttunk gazdálkodni. Nem tudom, a mostani kiadáson mennyit változtathattak, de a régi az tulajdonképpen a csúnya nyugati, kapitalista, kizsákmányoló – ma úgy mondanánk Soros-féle – Monopoly újragondolása volt. Azzal az icipici különbséggel, hogy míg az eredeti tervezni, kockáztatni, dönteni tanított játszva, addig a szocialista verzióban csak menni kellett körbe-körbe, követni az utasításokat és vár

(szabad gondolatok jegyzéke) Kinyílott a pitypang, megírom. • Nem tűrik a nyomdafestéket. • A törvények mindenkire vonatkoznak, azokat be kell tartani. Sajnos azokat is, amelyeket direkt azért hoztak, hogy betartsanak vele. • Higgyünk a kormány jóindulatában! Szóval lehetne akár rosszindulatú is? • Kiszedegetik maguknak az összes mazsolát a kalácsból. • Tér, idő és tömeg összefüggése: ha jó az idő, a tömeg kimegy a térre. • A kritikus tömeg helyet foglal a jognak asztalánál. • Közegellenállás. • Végre, hogy Viktor kipenderíti a CEU-t Magyarországról! Éppen itt volt az ideje! • Nekem is elegem van abból, hogy ide hozzák a rossz minőségű élelmiszert. A joghurtjuk teljesen ehetetlen, én már régóta nem vásárolok náluk. • Az a hülye, aki mondja, / építsünk sok stadiont ma! / Lesz itt munka, a nép hálás, / kiemelt a beruházás. / Nyolcszáz fős a fedett szektor, / éljen soká Orbán Viktor! • Úgy is meg lehetne törni a Soros-egyetem versenyelőnyét, ha olyan gazdaságot csinálnánk, hogy a magy

„Magyar vagyok! Európába tartunk! – Akkor arra ússzon, fiam!” (Kardos doktor / Ötvös Csöpi) Kinn cigiznek a kocsma előtt, Misi, a miskolci musical-színész, Peti, a pesti programozó, s ha már arra járok, hozzájuk csapódom, semmi sürgős dolgom nem maradt mára. Épp azon elmélkednek, meddig tud még üzemelni ez a Karizma nevű hely, mert általában elég kevés a vendég. Ha tíz-tizenöt ember összejön egy este, az már valami, bár alighanem a hátsó teremben lévő játékgépezőket is bele kellene számolni, ők el tudnak tartani egy ekkorka kis helyet. Két török bérli, s érdekes üzletfilozófiával üzemelteti: egy utcasarokkal feljebb van egy italdiszkont, ott megveszik olcsón a palackozott italokat, s itt kimérik két-háromszor annyiért. A hangulatot kell megfizetni. Hangulat azért általában van, két nagy tévén egy-egy futballmeccs megy, a hangfalakból meg mindenféle muzsika szól, a bajor sramlitól, a balkáni népzenén át Zámbó Jimmy-ig, széles a kínálat. Egy jó vendég mindent megbocsát. Az asztalok