Ugrás a fő tartalomra

Nyitott tenyér

…A reklám után pedig a Nyitott tenyér című közéleti vitaműsorunk következik. A mai adás mottója, „Ha viszket, vakard meg!” A képernyő elé várja önöket a méltán népszerű… (Pszsssssssssssss... – Anya! Bonts má’ nekem még egy sört, mire visszamegyek, csak tedd oda a töpörtyű mellé!) ...A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét… 
(főcím)
– Jó estét kívánok, Álmán Volga vagyok, ez pedig a Nyitott tenyér. Mai vendégeink Alföldi Gulyás képzőművész, a Lusta Fairy együttes kongása, és Radovan Hypo, becenevén a Kopasz Szikla, MMA-tag, lelkes szurkoló. Köszöntelek benneteket.
– Jó estét kívánok a tévénézőknek is!
– Dobri vecser!
– Az apropó, ami miatt itt vagyunk, a múlt hétvégi atrocitás, amikor a Terror Háza múzeumot egy kisebb tömeg vette körül, és narancssárga vízfestéket tartalmazó palackokkal megdobálta.
– Nem történt ott semmi atrocitás, megbeszéltük ezt mi Gulyival, ugye, egy sör mellett, nincs neki semmi baja igazából a terrorral, azt mondta végül is.
– Igen, az eset után Szikla rámírt Facebook-on, hogy nem szégyellem-e magamat...
– Ja, mondtam neki, hogy talán ezt már nem-e kéne. Sokan vannak, akik kedvelik a Terror Házát, oda szoktunk járni, összejövünk, körülnézünk. De mondom, megbeszéltük, jót söröztünk, tulajdonképpen mondhassuk, nem történt semmi.
– Elmagyaráztam Radónak (már ha megengeded, hogy így hívjalak, vagyunk már annyira jóban), hogy ez csak egy képzőművészeti performance volt húsvét alkalmából. Mi is szeretnénk, ha a terror megújulna, ez egyfajta termékenységi rítus akart lenni, mint a lányok meglocsolása régen, faluhelyen. 
– De miért pont narancs festékkel?
– Ezt a színt Van Gogh iránti tiszteletből vettük elő, nagy kedvencünk, ő is nagyon sokat használta, a híres napraforgóit aligha tudta volna más színekkel hűen visszaadni.
– Ja, tényleg ezt mondtad, ezt a fángógot, ezért nem téptem le a füledet!
– Volt, aki antiszemita megmozdulásnak vélte az akciót…
– Hát ne dobálják már azt az épületet, ahová nagyapám és sorstársai annyi zsidót becipeltek, amikor még nyilas pártház volt az Andrássy út 60-ba! Ennyi tiszteletet megérdemelnénk, történelmileg, ugye. Utána meg az a sok ávós, azoknak a jó része is zsidó volt, nem? Több tiszteletet, no. Vegyük már figyelembe a történelmet is egy kicsit, ha már két évig tanultuk.
– Be kell valljam, hogy amikor az akciót szerveztük, ezeket a történelmi tényeket csakugyan figyelmen kívül hagytuk. Ha nem jön Radó azzal a Wartburg féltengellyel, eszembe se jut. De ő is tőlem hallott ezekről először, így aztán sikerült kockás abrosz mellett tisztáznunk a nézeteltéréseket, ígérem, többet ilyen nem fordul elő… És akkor a gyerekért is mehetek majd én az óvodába, ugye, Radó?
– Azt még azért előbb ki kell érdemelni. Na jó, csak vicceltem.
– Hypo úr, a fekete övén MMA-feliratot látok, Ön a Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja?
– Az micsoda? A Magyar Szabadfogású Ketrecharcos Klub, annak a rövidítése, hogy MMA, vagy valami ilyesmi. Meg is hívtuk Gulyást a zenekarával együtt a legközelebbi eseményünkre, ott a ketrecben kicsit zenélhetnek majd, amíg be nem megyünk… 
– Sajnos a műsoridőnk a végéhez közeledik, köszönöm vendégeinknek, hogy elfogadták meghívásunkat, nézőinknek a figyelmet, legközelebb egy hét múlva csattan a Nyitott tenyér, akkor a sósavas bácsiként elhíresült Székhely Botond és a lúgos orvosként ismert Dr. Körzethy Huba lesznek vendégeink, velük beszélgetünk a pezsgő közéletről. A viszontlátásra!
(Hrrr… Hrrr… Khrrr… Hrrr…– A fenébe, már megint a reklámra ébredek fel!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö