Ugrás a fő tartalomra

Nyitott tenyér

…A reklám után pedig a Nyitott tenyér című közéleti vitaműsorunk következik. A mai adás mottója, „Ha viszket, vakard meg!” A képernyő elé várja önöket a méltán népszerű… (Pszsssssssssssss... – Anya! Bonts má’ nekem még egy sört, mire visszamegyek, csak tedd oda a töpörtyű mellé!) ...A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét… 
(főcím)
– Jó estét kívánok, Álmán Volga vagyok, ez pedig a Nyitott tenyér. Mai vendégeink Alföldi Gulyás képzőművész, a Lusta Fairy együttes kongása, és Radovan Hypo, becenevén a Kopasz Szikla, MMA-tag, lelkes szurkoló. Köszöntelek benneteket.
– Jó estét kívánok a tévénézőknek is!
– Dobri vecser!
– Az apropó, ami miatt itt vagyunk, a múlt hétvégi atrocitás, amikor a Terror Háza múzeumot egy kisebb tömeg vette körül, és narancssárga vízfestéket tartalmazó palackokkal megdobálta.
– Nem történt ott semmi atrocitás, megbeszéltük ezt mi Gulyival, ugye, egy sör mellett, nincs neki semmi baja igazából a terrorral, azt mondta végül is.
– Igen, az eset után Szikla rámírt Facebook-on, hogy nem szégyellem-e magamat...
– Ja, mondtam neki, hogy talán ezt már nem-e kéne. Sokan vannak, akik kedvelik a Terror Házát, oda szoktunk járni, összejövünk, körülnézünk. De mondom, megbeszéltük, jót söröztünk, tulajdonképpen mondhassuk, nem történt semmi.
– Elmagyaráztam Radónak (már ha megengeded, hogy így hívjalak, vagyunk már annyira jóban), hogy ez csak egy képzőművészeti performance volt húsvét alkalmából. Mi is szeretnénk, ha a terror megújulna, ez egyfajta termékenységi rítus akart lenni, mint a lányok meglocsolása régen, faluhelyen. 
– De miért pont narancs festékkel?
– Ezt a színt Van Gogh iránti tiszteletből vettük elő, nagy kedvencünk, ő is nagyon sokat használta, a híres napraforgóit aligha tudta volna más színekkel hűen visszaadni.
– Ja, tényleg ezt mondtad, ezt a fángógot, ezért nem téptem le a füledet!
– Volt, aki antiszemita megmozdulásnak vélte az akciót…
– Hát ne dobálják már azt az épületet, ahová nagyapám és sorstársai annyi zsidót becipeltek, amikor még nyilas pártház volt az Andrássy út 60-ba! Ennyi tiszteletet megérdemelnénk, történelmileg, ugye. Utána meg az a sok ávós, azoknak a jó része is zsidó volt, nem? Több tiszteletet, no. Vegyük már figyelembe a történelmet is egy kicsit, ha már két évig tanultuk.
– Be kell valljam, hogy amikor az akciót szerveztük, ezeket a történelmi tényeket csakugyan figyelmen kívül hagytuk. Ha nem jön Radó azzal a Wartburg féltengellyel, eszembe se jut. De ő is tőlem hallott ezekről először, így aztán sikerült kockás abrosz mellett tisztáznunk a nézeteltéréseket, ígérem, többet ilyen nem fordul elő… És akkor a gyerekért is mehetek majd én az óvodába, ugye, Radó?
– Azt még azért előbb ki kell érdemelni. Na jó, csak vicceltem.
– Hypo úr, a fekete övén MMA-feliratot látok, Ön a Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja?
– Az micsoda? A Magyar Szabadfogású Ketrecharcos Klub, annak a rövidítése, hogy MMA, vagy valami ilyesmi. Meg is hívtuk Gulyást a zenekarával együtt a legközelebbi eseményünkre, ott a ketrecben kicsit zenélhetnek majd, amíg be nem megyünk… 
– Sajnos a műsoridőnk a végéhez közeledik, köszönöm vendégeinknek, hogy elfogadták meghívásunkat, nézőinknek a figyelmet, legközelebb egy hét múlva csattan a Nyitott tenyér, akkor a sósavas bácsiként elhíresült Székhely Botond és a lúgos orvosként ismert Dr. Körzethy Huba lesznek vendégeink, velük beszélgetünk a pezsgő közéletről. A viszontlátásra!
(Hrrr… Hrrr… Khrrr… Hrrr…– A fenébe, már megint a reklámra ébredek fel!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...