Švejk óvatosan lépdelt a hártyavékony, de szűz hóban, mert bakancsa talpán már alig maradt rece mutatóba. Ez nem mindig volt hátrány a kutyapiszokban tapodó utcákon, de hosszú távon azért próbára tette reumás térdeit. Amióta kénytelen volt átszokni a külvárosi kocsmákba, azt is meg kellett szoknia, hogy itt nem olyanok a közszolgáltatások, mint a belvárosban. Nem söprik az utcát. A nuslei Bástya Vendéglőbe tette át törzshelyét, ami két kínai vegyesbolt és egy bank szorításában küzdött a történelem újabb viharában a fennmaradásért, jelesül a koronavírus-járvány okozta megszorítások és a hatósági áras italok Szküllája és Kharübdisze között vergődött a patinás vendéglátóipari egység. A bemutatásához annyit tennénk még hozzá, hogy kádból csapolt sörök és változatos snapszok mellett melegkonyhai kínálatból is válogathatott a kedves vendégsereg, akár két nagy helyiségben elterülve. Még annyit muszáj megjegyezni, hogy Švejk ezúttal nem egyedül járta az utcát. Egy Sokol-rádió vállszíjból rög