Nembináris

Švejk óvatosan lépdelt a hártyavékony, de szűz hóban, mert bakancsa talpán már alig maradt rece mutatóba.  Ez nem mindig volt hátrány a kutyapiszokban tapodó utcákon, de hosszú távon azért próbára tette reumás térdeit. 

Amióta kénytelen volt átszokni a külvárosi kocsmákba, azt is meg kellett szoknia, hogy itt nem olyanok a közszolgáltatások, mint a belvárosban. Nem söprik az utcát.

A nuslei Bástya Vendéglőbe tette át törzshelyét, ami két kínai vegyesbolt és egy bank szorításában küzdött a történelem újabb viharában a fennmaradásért, jelesül a koronavírus-járvány okozta megszorítások és a hatósági áras italok Szküllája és Kharübdisze között vergődött a patinás vendéglátóipari egység.

A bemutatásához annyit tennénk még hozzá, hogy kádból csapolt sörök és változatos snapszok mellett melegkonyhai kínálatból is válogathatott a kedves vendégsereg, akár két nagy helyiségben elterülve.

Még annyit muszáj megjegyezni, hogy Švejk ezúttal nem egyedül járta az utcát.

Egy Sokol-rádió vállszíjból rögtönzött pórázon macskányi kutyát húzott maga után, a szerencsétlen nyakán megfeszült az öv, s háromlépésenként, mint egy macska a fázós lábát rázogatta. Hófehér szőre miatt egy felületes szemlélő azt hihette volna, Švejk egy üres pórázt sétáltat meg-megállva, a kutya teljesen eltűnt a téli környezetben. Nyugatfelföldi fehér terriernek fogja eladni Švejk, ha majd elkészül a pedigréje.

Az egyre szaporodó lábnyomok folyamát követve - nem mintha Švejk magától nem talált volna oda -, megálltak a tölcsértorkolatnál, a derék katona az ajtó melletti ereszhez kötötte az ebet. A kutya addig húzódzkodott, amíg a póráz ért, minél távolabb az ajtótól és reszkető lábakkal nézett újdonsült gazdájára, aki a legalsó lépcsőn lerugdosta bakancsa orráról a havat, és benyitott az étterembe.

Egy pillanatig habozott, majd visszalépve kioldotta a csomót, és bevitte magával a kutyát s a fogasok mellett álló yuccapálmához kötötte. A jószág rögtön kihasználta alkalmat, és megöntözte a szobanövényt, pedig az nála jóval magasabb cserépben szárdogállt.

Kmeindwatz úr, a főpincér készséggel segítette le az obsitos kabátját, és egyetlen intésére a felszolgálók a kutya elé tettek egy tál vizet.

Švejk örömmel konstatálta, hogy a másik törzsvendég, Pepín úr is a vendéglőben tartózkodik, ugyanis már az előtérben hallani lehetett az ordítását.

Pepín urat azt hiszem, nem kell bemutatni, de annyit mégis muszáj megjegyezni róla, hogy piperkőc módra szeret öltözködni, a kravátlija mellett a Salamander cipőjére a legbüszkébb.

"Kedveseim, a Salamander a cipők között olyan, mint a Forma-1-ben a Schumacher, miszerint cipész, bajnokok bajnoka. Azaz én. Igaz ugyan, hogy gyorstalpalón végeztem el a suszterképzőt és nem tudok két egyforma cipőt legyártani, de hát kinek van két egyforma lába? Még a császárnak se."

Pepín ezúttal épp sajtószemlét tartott, s ezt arra a pillanatra sem hagyta abba, amíg Švejk mellételepedett és a gömbölyű korsó habja felett érdeklődve figyelni kezdett.

-  Itt van tessék a héten ez a tizennyolcadik macskás apróhirdetés hogy aki megtalálja szóljon neki Cirmi menjél haza most ennek van a szezonja tavasszal meg ugyanennyien hirdetnek majd eladó kismacskát ezt a két témát a népek annyira sem tudják összekötni az agyukban mint a rezsicsökkentést a csőtöréssel az apróhirdetés többe kerül mintha azt a jószágot kimiskárolták volna az igaz legalább ezt nem egyszerre kell kiadni de hát mindenkinek megvan a maga cicája jó napot Švejk úr - üvöltötte Pepín lélegzetvételnyi szünet nélkül. - Tudja maga mi az a nembináris az nem azt jelenti ám hogy egyesek nullák ez az új divat a belvárosban olyan mint amikor a télapócsokit átcsomagolják a gyerek nagy örömmel bontja ki aztán kiderül hogy az egy oszterházi miszerint húsvéti nyúl csak most emennek van a szezonja - szerencsére néha Pepínnek is kiszárad a torka. - Minket még szoknyában járattak kiskorunkban pusztán praktikus okokból mert könnyebb volt pelenkát cserélni de most mindenki más akar lenni mint ami addig volt - kortyolt még egyet. - A szabad akarat vagyok ezt kiabálta Klíma úr is amikor már olyan részeg volt hogy ha akart volna se tudott volna felállni így aztán amikor megunták hogy folyton maga alá csinál tettek neki egy asztalkát a férfivécébe.

Kmeindwatz úr megérkezett Švejk második sörével.

- Ma már a vidéki búcsúban a fiúk is már csak fallosz alakú nyalókát vesznek - folytatta az ordibálást Pepín, Kmeindwatz úr pedig halkan megkérte őket, hogy ha lehetséges, fáradjanak át a különterembe, ahol nincs senki. Inkább lejárja a lábát a rendelésekkel, de a többi vendég nem feltétlenül kíváncsi Pepín úr eszmefuttatására.

- Batista úr nemi egészségtanát olvastam fel a kisasszonyoknak ő is óvatosan fogalmaz csak nemi szervet említ konkrétumok nélkül - üvöltötte Pepín, amíg a teli korsót egyensúlyozva átmentek a szeparált, de fűtetlen díszterembe, ahol Pepín csak még jobban visszhangzott. - Én konzervatív vagyok nálam a család az első ahogy Göbbels úr is mondta amikor osztogatta a ciánkapszulákat.

Az obsitos inkább maga ment vissza a másik helyiségbe a pulthoz egy újabb kontusovkáért, mert látta, hogy amott ő ugyan nem jut ma szóhoz.

- Ez a genderőrület mindenkin kitör egyszer - jegyezte meg tán szarkasztikusan. A főpincér automatikusan bólintott, mint mindenre, ami a pultnál elhangzik, közben a vendégek feje fölött a termet kémlelte.

- Pont Nymburkban, ahonnan Pepín úr érkezett, volt egyszer egy Jaroslav nevű bérszámfejtő, aki kitalálta, hogy ő Michelle. Először csak női ruhákban járt-kelt, ami nem is azért volt feltűnő, mert szőrös volt a vádlija, hanem mert harminc évvel azelőtti divat szerint öltözködött, mivel az anyja ruhatárát használta. Aztán addig bérszámolt és fejtett, amíg közbe' annyit szerzett, hogy átoperáltathatta magát ténylegesen nővé. A személyi számát is átíratta, hivatalosan is Michelle lett. Csak hát a nagyfröccsről felejtett el lemondani, úgyhogy minden este beült a kocsmába a téesztraktorosok közé, és arra panaszkodott, hogy az irodista nők fizetése kevesebb, mint az ugyanolyan adminisztratív munkakörben dolgozó férfiaké.

Kmeindwatz úr nagyon kedvelte Švejket, de figyelni azért őrá sem szokott.

- Vihetek a kutyájának egy kis ennivalót?Az előbb egy frissen gyomorgyűrűzött vendégünk itthagyott egy egész csülköt - meg sem várva a választ, kisietett az előtérbe és már tette is a radiátor alá a maradékot, amiben csak a csont kicsit nagyobb volt, mint maga a kutya. 

Švejk szeme sarkából látta Pepínt a vécé felé osonni, egy pillanatra találkozott is a tekintetük, így a derék katona gyorsan kért még egy sört és hirtelen leült a legközelebbi szeparéba, ahol néhány meghatározhatatlan nemű egyetemista ücsörgött egy palack energiaital felett, három szívószállal.

- Csak folytassák nyugodtan. Én is folytatom. Putímban a Jařekéknek volt két angyali göndör fürtös szöszi ikre, mintha a Sixtus-kápolna puttói másztak volna le egy kicsit rosszalkodni az óvodába, Maryška és Honza, hiába voltak kétpetéjűek, ember meg nem különböztette volna őket egymástól, ha az egyik nem csupa rózsaszínbe, a másik meg nem bilikékbe van öltöztetve.

Egyik nap hisztizve jöttek el az óvodából, hogy ők bizony nemet akarnak váltani. Jařeknek volt annyi esze, hogy tudja, ezt a gyerekek nem maguktól találták ki. De a gyerekek nem mertek erről beszélni, mert a csúnya szavakat Jařek megtiltotta nekik.

Hosszas faggatózásra kiderült, hogy az óvodában járt a kormánypárti Mikulás, aki elmesélte, hogy a Miniszterelnök úr nem egy deci. Lecsúszott az ereszen és a  nagy szakálla mögül előadta a gyerekeknek, hogy ezentúl nem játszhatnak papás-papást, mamás-mamást, nagymamás-papásat pláne nem, csakis papás-mamásat, és a nemváltoztatás eszükbe se jusson, hogy papa játszik mamát! Aki nem változik, annak nem hoz semmit karácsonyra a Jézuska. 

Ez volt a nagy probléma, hiszen tudják, milyenek a gyerekek, mindig mindennek az ellenkezőjét csinálják, ráadásul a felnőtteket utánozzák, mindig az kell nekik, ami a másiknak van.

Úgyhogy rögtön elsőnek a sebészék elkényeztetett kis Lucácskája kapott kukit karácsonyra, azzal dicsekedett a fiúvécében, hogy neki nagyobb van, mint másnak az eredeti.

Azoknak más se kellett, csak az. A végén már azt csúfolták ki a gyerekek, akinek nem fallikus szimbólum volt a jele. A szilvát kiröhögték, a korsót nem.

Igen ám, de Jařekék olyan szegények voltak, hogy még a szociális tüzifából is mindig csak korhadt maradékot kapták kéregkupac alól kikaparva. Kiscsaládnak túl sokan voltak, nagycsaládnak túl kevesen. Ha nem lett volna folyamatos kormányzati kampány, krumpli se került volna a sparheltükre. Azt sütötték, hiába.

De az öreg Jařek, a nagypapa, az túlélt már mindent, kitalálta a megoldást. Átöltöztette a gyerekeket, a rózsaszínt kékbe, a kéket rózsaszínbe, Maryškát Honzának hívták, Honzát Maryškának.

Nem is jött rá senki a nemváltásra, csak az öreg Pospišl, a tisztelendő, amikor átöltöztette Honzát miseruhába. A titkot megtartotta magának, de sosem hívta többé Honzácskát ministrálni.

Švejk kibeszélte magát és közben azt is észrevette, hogy senki sem figyel rá. Úgyhogy lehajtotta a maradékot, kicsit hagyott az alján, nehogy alkoholistának higgyék, kiment a yuccapálmához, ő is levizelte, majd eloldotta az ebet harmincadjára, csuklójára tekerte a Sokol-szíjat és odadünnyögte a kutyának.

- Legyen a neved Neutrino. Holnap megyünk állatorvoshoz. Ha engem nem érdekelnek már a lányok, téged se érdekeljenek, különben is, amíg bináris vagy, nem tudlak eladni a prágai úrikisasszonyoknak. Viselkedj!