Ugrás a fő tartalomra

Vörösmárti tér (munkacím)

Avagy Bábel tornyai. (Majd kitalálni, hogy melyik maradjon a végén.) Valami személyessel (nem személyeskedéssel!) kéne kezdeni, ahogy szoktam. Most voltam otthon, s látom ám, hogy néz ki a placc. A tinédzser lányom sose látta még milyen volt a Szentháromság tér, csak képeslapon, s el se tudja képzelni, milyen lesz. De a jogsiját is itt fogja megszerezni, a szűk utcán kerülgetve a tömegével özönlő iskolás gyerekeket, gyalog és biciklin. Szép feladat lesz.
Adatokat keresni olyan sokkal nagyobb építkezésekről, amik sokkal régebben sokkal hamarabb elkészültek. Utánanézni, hány évig épült egyáltalán a mostani főszékesegyház (1735–1774, ebből 10 évig ez az építkezés is állt, pénzhiány miatt).
Láttam, Húsvétkor próbálták feldíszíteni a korlátokat, kicsit szánalmas volt, de főleg hiábavaló az igyekezet. Végül is mi lesz itt, ha kész lesz? Egy Asztrik tematikájú diznilend, étteremmel, hotellel, külön kis szórakoztatónegyed.
Mire végeznek és átadják, ismerve a munka minőségét, kezdhetnek neki a felújításnak.
(Az egész írást direkt vázlatban hagyni, hadd lássák, más szakmában milyen kínos, amikor félkész félmondatokat kell kerülgetni. Csak ez nem olyan balesetveszélyes. Tegyem ezt rögtön az elejére? Á, az olyan szájbarágós, ne nézzük hülyének az olvasót, mármint nem a rózsafüzért: áthallás. Milyen a hallása? Római kaotikus. Ezt kihagyni, mert ósdi. Na, folytassuk a jegyzeteim bemásolását.)
– Milch
– Saure Sahne
– Hähnchenbrustfilet
– Zwiebeln
– Rapsöl
(Basszus, ez a bevásárlócetli!  Bár, ez is csak egy lelet.)
Ezek folyton csak áskálódnak.
A hídon az „ideiglenes” balesetveszélyes fémlapot megemlítsem, ami most már lassan három éve úgy van, hóban, jégben, esőben, vagy maradjak szigorúan a tárgynál?
2,5 milliárd, vagy mennyi is lesz a vége. Már nem emlékszem az összegre az EU Széchenyi-terves táblán. Biztosan több, de önök ott Kalocsán jobban tudják. (Szarkasztikus megjegyzés, tudom, hogy nem tudják. Ha kevés lenne a szöveg, tegyünk be képet, pl. azt, amikor a felállványozott nagytemplomra 8 vagy 9 éve rámontíroztam egy nagy sárga kínai molinót, hogy „Itt hamarosan kínai diszkont nyílik”! Nagyot ment anno az interneten, volt, aki megesküdött, hogy a saját szemével látta!)
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed vel purus eu mauris pulvinar sodales. Proin ullamcorper eros sit amet enim tristique, eu sodales elit pretium. Suspendisse potenti. Sed sed molestie nisi. Donec nec eros at sapien condimentum accumsan sit amet at est. Etiam sit amet volutpat purus. Etiam id ornare orci. Suspendisse commodo vulputate augue, ut dictum leo finibus vitae...
Ez a brigád Kalocsán csodát tett: csoda, hogy még nem gázoltak halálra senkit. Mondjuk az eredeti Bábel tornya se lett kész soha. Nem is tudni már, mit értettek alatta. Intő jel lehetett volna a kalocsaiaknak (nomen est omen), bár itt a tornyok már épp készen vannak. Viszont továbbra sem értjük meg egymást.
Az a baj, hogy az internetes verzióban ezt valahogy el kell majd magyarázni a sokezer nem kalocsai olvasónak, hogy évtizede már mit kell tűrnie a városnak egy-két pénzéhes és/vagy küldetéstudatos potentát hagymázas álmai miatt. De egyszer csak felébrednek! Egymás után. Vagy mellett. (Pletykákat kihagyni, mert megint besértődnek, és istenkáromlásért beperelnek. Mert ilyenek jönnek most már. Sose veszik a lapot. Vagy ha mégis, akkor majd mint a Mészáros Lölő, kiadóstul.)
Na, valami ilyen kétértelmű szóviccel lezárni, ahogy szoktam. Sapienti sat.



(A mellékelt kép 2015 nyarán készült, de készülhetett volna tegnap is. Bár azóta kicsit jobban szétszedték a teret, teherautó pl. már nem tudna oda bemenni. A címhez még annyi magyarázat, hogy a főépítészt, az egész kiötl-jét Vörös Mártának hívják. Az érsek neve pedig Bábel Balázs, mint az közismert.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö