Ugrás a fő tartalomra

Három öreg szekér nélkül

(Boncz Géza tribute)


Történik valamikor a Soros-terv végrehajtása után Magyarországon, egy magyar falu főutcáján...

(Nádas) – Hallották, decembertől betiltották a hurkát.
(Markos) – Ez aztán a disznóság! Mit fogunk enni ezután a pálinkára?
(Boncz) – Még jó, hogy a pálinkát nem tiltották be.
(N) – Pedig azt hittem, betiltották.
(B) – Pedig nem. Azt még nem. Van is nálam két liter pillepalackban.
(M) – Akkor miért nem kínál meg belőle?
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van! (mutat az ellenkező irányba)

(körbeadják az üveget, isznak)

(N) – A múltkor megyek az utcán, jött szembe vagy negyven apáca. Ilyen fekete zsák volt rajtuk, csak a szemük látszott ki.
(B) – Nem apácák voltak azok.
(N) – De, apácák, ha mondom.
(B) – De nem apácák voltak azok.
(N) – De, apácák lehettek, mert amerre mentek, az emberek hányták magukra a keresztet.
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van!

(körbeadják az üveget, isznak)

(N) – Tudják, van itt a faluban, az Abdulék mögött az a nogo zóna.
(B) – A mecset után, Mohamedék mellett?
(M) – Nem, Ismaelék mögött!
(B) – Igen, ahogy jövünk Shaffaréktól kifelé, a kecsketelep után jobbra!
(N) – Mee, akkor tudják. Képzeljék, ott engem a héten minden reggel megerőszakoltak.
(B) – Hát az kellemetlen. Hányszor erőszakolták meg?
(N) – Mondom, a héten háromszor.
(M) – De hát még csak kedd van!
(N) – Jó, de holnap is arra megyek.
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van!

(körbeadják az üveget, isznak)

(B) – Engem még sose erőszakoltak meg.
(M) – Hát, azt nem csodálom, én se kívánnék magára még félhomályban sem. Ezzel a bajusszal, ilyen lódenkabátban. Azt hiszik, eladni akar valamit.
(N) – Vagy csak  mutatni.
(B) – Szerintem ez a hosszú sálom lehet az oka. Mindig úgy köszönök, hogy sálom.
(M) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van!

(körbeadják az üveget, isznak)

(N) – Látták, nyílt egy új gyorsétterem a Fatma Gülen utcában...
(B) – Ki ne mondja a nevét hangosan!
(N) – Gülennek?
(B) – Akinek a magyar hangja Döner György?
(M) – Nem, annak a bárnak.
(N) – Miért ne mondjam?
(M) – Mert ha meghallják, mindenki a földre veti magát.
(N) – Igen? Szerintem pedig egészen jó az a Llahu Snackbar...
(M) – Látja, mondtam én.
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van!

(körbeadják az üveget, isznak)

(N) – Nézzék azt a boltot ott!
(M) – Én úgy hallottam, egy Németországból kitoloncolt afgán nyitotta.
(B) – Valami bomba üzlet lehet.
(N) – Ki van rá írva németül is: (betűzi) Ossama bin Laden.
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – Mekka arra van!

(körbeadják az üveget, isznak)

(M) – Nekem meg, emlékeznek, volt az a rozzant IFÁ-m, amivel a trágyát hordtam ki a focipályára, hogy mindig zöld legyen a fű.
(N-B) – Emlékszünk.
(M) – Jött egy igencsak barna, szakállas fiatalember, hogy megvenné. Mondtam, hogy nem adom el, mert nincs rajta műszaki.
(N) – Nincs rajta?
(M) – Nincs. Meg fék se. De elvitte így is.
(N) – Fék nélkül?
(M) – Azt mondta, az nem baj, mert úgyis csak a karácsonyi vásárba megy vele.
(B) – Na jó, hát akkor erre igyunk.
(N) – (csend, nem szól semmit, letérdel)
(M) – Na, mit esik itt térdre, csak nem imádkozni akar?
(B) – Mekka arra van!
(N) – Segítsenek már az elesetteken! (felsegítik) Ahogy így megyünk, mindig nekem jön a fal. Maguknak nem?
(B) – Hát akartam is mondani, hogy mehetnénk már ezen az utcán hosszában is!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö