Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: Rétvári Bence államtitkár.
– Az első kérdésünk, a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségéhez kapcsolódik, aki rengeteget utazott, így természetesen járt azon a helyen is, amelyről a következő zeneműve a nevét kapta, hiszen ott komponálta a darabot. Az a kérdés, hogy ki a szerző és mi a zenemű címe, amelyből kiderül természetesen hely neve is. Mi tehát a válasz?
– Döbbenetesnek tartom, hogy olyan embert szerződtetnek, aki a szocialisták megrendelésére kidolgozta a választók becsapásán alapuló, visszataszító 2002-es gyűlöletkampányt. Egyértelművé vált, hogy a hatalom megszerzésének érdekében feladják korábbi elveiket is. Már nem zavarja önöket a szocialisták elvtelen, egykori partnerével történő együttműködés. Összenő, ami összetartozik.
– Sajnos a válasz nem elfogadható, tartalék játékosunkhoz fordulok, Tasó László, a tízezer főnél kevesebb lakosú települések fejlesztéséért felelős államtitkár?
– A kérdés megdöbbentő, rosszhiszemű beállításaival szemben kívánatos lenne, ha tisztázná kötődését a képviselőjelölti kampányában közreműködő kollégája nevével fémjelzett iskolaszövetkezeti botránnyal kapcsolatban.
– Sajnos ez a válasz sem jó. A közönségből lehet jelentkezni.
– Ez egy szánalmas kísérlet arra, hogy egy reménytelen helyzetben lévő kormány elterelje a figyelmet a morális csődjéről.
– A válasz helyes! Vendégünk, Gyurcsány Ferenc adja át önnek a díjat, a darab egy díszes kivitelű kottáját.
Apropó Czigány. Balog Zoltán miniszter a héten kiállt Farkas Flórián mellett, kvázi megsimogatta a buksiját. Csak azért emlegetném azt a másfél milliárdot, amit kétszer is sikerült benyelnie az általa elnökölt szervezetnek, mert alig két napra rá – miután a „liberális sajtó telesivalkodta az étert” –, nagy nehezen megvizsgálta az adományokból fenntartott, haldoklók ellátásával foglalkozó hospice ház költségvetési támogatását, megemlítve, hogy három év alatt(!) 25 millió forintot(!) is kaptak, egyúttal felhívva a figyelmüket a felelős gazdálkodásra. A cinikus #&$?@%*ÄĐ – ahogy egy képregényhős mondaná. Meg én is.
A múlt hét másik nagy problémája az volt, hogy korán jön a Mikulás. A Fiatal Családosok Egyesülete betiltaná az üzletekben a látványos korai karácsonyi kampányokat. Ha valami fontos, az ez. A megoldás meg mi is lehetne más, jó kommunista reflexszel, nekik is hogy bevált mindig: a tiltás. Amúgy ki lehet fiatal családos? Akinek a gyermeke fiatal, vagy aki ő maga az, vagy csupán elegendő az Orbán iránti feltétlen odaadás? Még szerencse, hogy vannak ezek az igazi civil társadalmi szervezetek, a CÖF, meg a Fidelitas, ifjú kereszténydemokraták, akik felhívják a kormány figyelmét arra, ami véletlenül elkerülte, és a parlament egy emberként a fejére csap: csakugyan! (Teszem itt a naivat, tudom, hogy fordítva történik a szereposztás: muszáj a társadalmi támogatottságot színlelni.)
Amúgy pont a kormány viselkedik egész évben úgy, mint a Mikulás. Mások pénzéből vásárolt ajándékokat osztogat azoknak, akik szerinte jól viselkedtek és besöpri a puszikat.
„Pénzt osztani könnyű, én is itt, látják, királykodok ezekkel a milliárdokkal, de közben valakinek ezért meg kell dolgozni, ezt valakinek elő kell állítani, meg kell termelni, adóként be kell fizetni.” – na, ki mondta? Ha oszt is, megoszt.
Miközben faluhelyen az emberi erőforrások egymást lesik, hogy melyikük a migráns. Mélyen lenn vagyunk már a pokol bugyrában, a keresztényi kerítés nem ad biztonságérzetet.
Egyébként tényleg nincs egy igazi hívő talpon a vidéken, aki kikérné magának, hogy áruvédjegynek használják az Úr nevét? (Hiába. Ne vedd!)
– Az első kérdésünk, a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségéhez kapcsolódik, aki rengeteget utazott, így természetesen járt azon a helyen is, amelyről a következő zeneműve a nevét kapta, hiszen ott komponálta a darabot. Az a kérdés, hogy ki a szerző és mi a zenemű címe, amelyből kiderül természetesen hely neve is. Mi tehát a válasz?
– Döbbenetesnek tartom, hogy olyan embert szerződtetnek, aki a szocialisták megrendelésére kidolgozta a választók becsapásán alapuló, visszataszító 2002-es gyűlöletkampányt. Egyértelművé vált, hogy a hatalom megszerzésének érdekében feladják korábbi elveiket is. Már nem zavarja önöket a szocialisták elvtelen, egykori partnerével történő együttműködés. Összenő, ami összetartozik.
– Sajnos a válasz nem elfogadható, tartalék játékosunkhoz fordulok, Tasó László, a tízezer főnél kevesebb lakosú települések fejlesztéséért felelős államtitkár?
– A kérdés megdöbbentő, rosszhiszemű beállításaival szemben kívánatos lenne, ha tisztázná kötődését a képviselőjelölti kampányában közreműködő kollégája nevével fémjelzett iskolaszövetkezeti botránnyal kapcsolatban.
– Sajnos ez a válasz sem jó. A közönségből lehet jelentkezni.
– Ez egy szánalmas kísérlet arra, hogy egy reménytelen helyzetben lévő kormány elterelje a figyelmet a morális csődjéről.
– A válasz helyes! Vendégünk, Gyurcsány Ferenc adja át önnek a díjat, a darab egy díszes kivitelű kottáját.
Apropó Czigány. Balog Zoltán miniszter a héten kiállt Farkas Flórián mellett, kvázi megsimogatta a buksiját. Csak azért emlegetném azt a másfél milliárdot, amit kétszer is sikerült benyelnie az általa elnökölt szervezetnek, mert alig két napra rá – miután a „liberális sajtó telesivalkodta az étert” –, nagy nehezen megvizsgálta az adományokból fenntartott, haldoklók ellátásával foglalkozó hospice ház költségvetési támogatását, megemlítve, hogy három év alatt(!) 25 millió forintot(!) is kaptak, egyúttal felhívva a figyelmüket a felelős gazdálkodásra. A cinikus #&$?@%*ÄĐ – ahogy egy képregényhős mondaná. Meg én is.
A múlt hét másik nagy problémája az volt, hogy korán jön a Mikulás. A Fiatal Családosok Egyesülete betiltaná az üzletekben a látványos korai karácsonyi kampányokat. Ha valami fontos, az ez. A megoldás meg mi is lehetne más, jó kommunista reflexszel, nekik is hogy bevált mindig: a tiltás. Amúgy ki lehet fiatal családos? Akinek a gyermeke fiatal, vagy aki ő maga az, vagy csupán elegendő az Orbán iránti feltétlen odaadás? Még szerencse, hogy vannak ezek az igazi civil társadalmi szervezetek, a CÖF, meg a Fidelitas, ifjú kereszténydemokraták, akik felhívják a kormány figyelmét arra, ami véletlenül elkerülte, és a parlament egy emberként a fejére csap: csakugyan! (Teszem itt a naivat, tudom, hogy fordítva történik a szereposztás: muszáj a társadalmi támogatottságot színlelni.)
Amúgy pont a kormány viselkedik egész évben úgy, mint a Mikulás. Mások pénzéből vásárolt ajándékokat osztogat azoknak, akik szerinte jól viselkedtek és besöpri a puszikat.
„Pénzt osztani könnyű, én is itt, látják, királykodok ezekkel a milliárdokkal, de közben valakinek ezért meg kell dolgozni, ezt valakinek elő kell állítani, meg kell termelni, adóként be kell fizetni.” – na, ki mondta? Ha oszt is, megoszt.
Miközben faluhelyen az emberi erőforrások egymást lesik, hogy melyikük a migráns. Mélyen lenn vagyunk már a pokol bugyrában, a keresztényi kerítés nem ad biztonságérzetet.
Egyébként tényleg nincs egy igazi hívő talpon a vidéken, aki kikérné magának, hogy áruvédjegynek használják az Úr nevét? (Hiába. Ne vedd!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése