Ugrás a fő tartalomra

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van.
– Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója!
– Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál.
– De hát még nem is végeztem minddel…
– Na, ezért majd számolunk!
– ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat!
– Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték…

Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.  
Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem lemászott, hátrált egy kicsit, de csak egy kicsit, óvatosan a járdaszegélyig, nehogy egy osztrák nyugdíjas elgázolja a létrája mellett, s úgy szemlélte, mire jutott.
A kék plakát most már azt hirdette: „Magyarország erős és büszke európai ország!”
Ajjaj, azt hiszem, még ez is propaganda, mit szól a főnök, ha meglátja! Visszamászott és lekapart még egy réteget: „Minden idők legsikeresebb Nemzeti Konzultációja! Köszönjük!”
Ó, hogy a csuda vinné el! Mérgesen folytatta a munkát. „Megüzentük Brüsszelnek: 98 % NEM a kényszerbetelepítésre!” Le kellett ezt is szednie, de hiába, alatta másik szlogen virított: „Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni.” Kétségbeesetten kapart tovább, míg elő nem bukkant egy újabb kék réteg: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!”
Lópici úr nem akarta hangosan kimondani, hogy legszívesebben mit üzenne és kinek. Már meg sem lepődött, amikor a papírréteg alól újabb közérdekű közlemény bukkant elő: „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni!”
Na, most már legyen elég! „Állítsuk meg Brüsszelt!” Mint a gép, tépte tovább és tovább, tudta, hogy rajta múlik az ország sorsa. Lába alatt már a létra közepéig ért a papírkupac. „A magyar reformok működnek!”
Csak meg ne lássanak iskolából hazafelé a gyerekek, hogy fognak ezután tisztelni? – gondolta, s ezúttal mintha kialakult volna a fallal valamiféle párbeszéd: „Tiszteletet a magyaroknak!”, majd egy újabb réteggel lejjebb: „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”
Ahogy végignézett a soron, ami még rá várt, a plakátragasztó teljesen elkeseredett. Mindjárt beesteledik és még ezzel az egy hellyel sem végzett! „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét, szavazzunk nemmel!” Már teljesen belekékült, a körmei felszakadtak. „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” Pedig én ezt már szívesen odaadnám másnak! – azon kapta magát, hogy magában beszél. – Ez felháborító! „Magyarország jobban teljesít!”
Lópici Gáspár sírva fakadt, mert még mindig nem ért az aljára. De legalább a következő plakátok már nem kékek voltak: „Együtt tették tönkre az országot!”, majd a következő azt állította, hogy „Rosszabbul élünk, mint négy éve.” – mondjuk ezzel nem tudott vitatkozni, de ez sem maradhatott.
Ott állt szegény a lámpák fényében a kantáros nadrágjában csapzottan, nyakig a kaparékban, mire végre előtűnt egy nem közérdekű közlemény: „Csont nélküli karaj 1099 Ft helyett most csak 899 Ft!”
* * *
Másnap délelőtt a közeli boltban hosszú, tömött sorokban álltak az emberek, és indulatosan vitatkoztak a pult előtt a hentessel, aki váltig állította, egy éve nem volt semmi karajakció! 
De hát a plakát az nem hazudik!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Mit csináltam a nyári szünetben?

(bevezetés) Minden évben, amikor vége a tanévnek, vége után van a nyári szünet. A kormány Orbán Viktor ezt a szünetet is meghosszabbította. Ilyenkor nem kell iskolába járni, el lehet menni Erzsébet táborba például. De az idén volt a vizes sportok világbajnoksága Budapesten, oda is olcsón ki lehetett menni. Egyre több magyar tud már nyaralni menni. Mivel mi magyarok vagyunk, mi is egyre többet tudunk. (tárgyalás) Egy szép napon apukámmal elmentünk Pestre a Dagály fürdőhöz, Hosszú Katinkát megnézni, akinek nagyon szép és impotens impozáns uszodát építettek. Nagyon sokan voltunk, de alig kellett várakozni 25 percet és már benn is voltunk ámultunk-bámultunk. Sok más nálam nagyobb diáktársam segített odabenn eligazodni, ők nyári munkát kaphattak a kormánytól Orbán Viktortól. Utána átmentünk a Battányi Batthány térhez, ahol már messziről látszott a szép ugrótorony, a háttérben Orbán Viktor jelenlegi munkahelyével, a prala pala országházzal. Ott szokják eldönteni az ország sorsát,