Táncsicskák

Optimális esetben önök már okosabbak, mint én, mire ezt olvassák. Elméletileg túl vagyunk március 15-én, Orbán Viktor újabb beszédén, amire én őszintén kíváncsi vagyok, mert a 170 év alatt sok mindent összehordtak már a forradalomról. Egy ünnepi szónok sem tud már sok újat mondani róla, de fogadni mernék, idén kiderül az igazság:  a migránsok ellen is küzdöttek a márciusi ifjak. No, de úriember biztosra nem fogad. 

Akkoriban Bécs még követendő példa volt, s talán az iszlám is szóba kerül, annak kapcsán, hogy ez az ország örökre meg fogja őrizni kereszténységét. Pedig ennek a kormánynak egy újabb hitváltás meg se kottyanna. A szélkakas már rutinból fordulna Mekka felé, ha arra lenne a húsosfazék. Végül is ateista KISZ-titkárból a „térdre csuhások” időszak után, a Liberális Internacionálén keresztül eljutni odáig, hogy közpénzből templomokat újíttat fel még Libanonban is, miközben végigkalapozta a jelentősebb iszlám autokráciákat Észak-Afrikától Közel- s Távol-Keletig. Ezt amúgy nem pejoratív értelemben mondom, Bem apó is áttért az iszlám hitre, hogy csatlakozhasson az oroszok ellen küzdő török sereghez.

Ez az ünnep nekem inkább a sajtószabadságról szól, elvégre március 15-e a Szabad Sajtó Napja is. Ha messziről nézzük, mondjuk a Holdról, szabad szemmel, akkor úgy néz ki, hogy a sajtónak még van mit ünnepelnie Magyarországon. Közelről persze korántsem olyan rózsás a helyzet. Közvetlen cenzúra ugyan még nincs (nem tudom, mikor tűnik fel nekik, hogy a médiatörvényben megágyaztak neki), hiszen lám, én is ezt írom és Önök ezt olvassák, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hiteles médium maradt.

Az újságok, rádiók, tévék és internetes portálok tekintélyes része egyszerű kifizetőhely lett, a tulajdonosi körükhöz becsatornázva. Elvannak olvasók nélkül is, fő, hogy szép  nagy kék állami hirdetések legyenek, lehetőleg egész oldalasak, teljes képernyősök.

Érdekes módon egyes sikerekről sem tájékoztatnak. Ott van például Mészáros Lőrinc az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere, a tőzsde, az építő-, szálloda- és élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a borászat, az állattenyésztés, a média, a sport és még ki tudja mi minden területén egyaránt befolyásoló tényező, de a köz- és lakájmédiában soha egyetlen sikeréről nem írnak, a véleményét nem kérdik, riportot nem készítenek vele. Mintha nem is létezne. Önöknek nem furcsa, hogy míg a legkisebb gazdasági eredményről szóló hírmorzsát is szuperlatívuszokkal körítve tálalnak heteken át a nagyközönségnek, miért hallgatják el ennek a géniusznak a sikereit?

Rég volt már, hogy kopaszok vették el az egyetemistáktól a mikrofont hogy szétkiabálják fenyegetően a fórumot, hogy Balog Zoltán letette a lába mellé a neki nem kedves tévé mikrofonját. A parlamenti közvetítés is már saját csatornán keresztül, késleltetve közvetíti az üres termet, ahol csak tudták, kötelezővé tették az MTI forrás használatát, ám az nem adja ki az ellenzéki pártok közleményeit. Újságírókat korlátoznak és tiltanak ki az ország házából, s ha emiatt ők máshol keresik a politikusokat, azok hátsó ajtón keresztül menekülnek, vagy el sem mennek oda, ahol veszélyt szimatolnak. Sajtónyilvános eseményekre bizonyos orgánumok már rég nem kapnak meghívót, saját maguknak kell kinyomozni, hol mi történik. Az állami intézmények őreinek jelentenie kell, ha újságírót látnak az objektum környékén. Kórház- és iskolaigazgatók, egyetemi oktatók csak felsőbb engedéllyel nyilatkozhatnak a sajtónak. Közérdekű adatok extrém díjazás ellenében igényelhetőek és kereshetetlen adathalomként adják hát, sokszor pereskedés után. Ellenzéki lapok kormányhivatalnokoknak küldött kérdéseit ignorálják, s ha véletlenül lereagálják, csak a Magyar Időknek küldött közleményen keresztül. Sajtótájékoztatón csak irányított kérdéseket lehet feltenni, arra is valami sablonos és cinikus választ kap az illető, boldog karácsonyt kívánnak neki és sok bejglit... Soroljam még?

A sajtó az nem valami úri huncutság, hanem az állampolgárok, az adófizetők szeme-füle-szája, akik kíváncsiak arra, hogy miképp sáfárkodnak megbízottjaink a rájuk bízott jogokkal és javakkal.
Ajánlok egy iránytűt, ha eltévednének a hamis hírek között: a hiteles médiumokat arról lehet megismerni, hogy menekülnek a kérdéseik elől, mostanában már kerek-perec megtagadják tőlük a választ. Persze, ez is egyfajta válasz.

Mit kíván a magyar nemzet? Felelős minisztert Pesten! 

Feleljen, ha kérdezik!