Hacsek és Sajó

Tóth Vencel barátom emlékére

(Olvastam a minap, hogy Sas József egészsége érdekében visszavonul a színpadról, nem készít több Sas Kabarét sem, így hát ezt a jelenetet kénytelen voltam megírni helyette.)

– Alászolgálja, Sajókám, merre járt, hogy hálistennek a hírét se hallottam?

– Magába, is Hacsek úr! Lementünk az asszonnyal Hévízre, kikúrálni magunkat.

– Nem érdekel a maguk primitív házasélete. (nevetés) Miért pont Hévízre mentek? Azt hallottam, ott sok az orosz letelepedési kötvényes.

– Voltak ott mindenféle népek, de én nem néztem, hogy melyiknek volt köszvénye. (nevetés)  Elég volt nekem a magam baja.

– Ó maga tisztességtelenségben megőszült vén jampec, aztán mi baja volt magának?

– Bántottak a szelek. Olyan pezsgőfürdőt csináltam magam körül a medencében, hogy külön belépőt szedtek érte. (nevetés)

– Én vagyok a marha, hogy mindig leállok. Kész, vége, én nem beszélgetek többet magával!

– Akkor se, ha adok egy kis szárazbabot? Maradt még elég. Vettem egy kis telket Röszkénél, most nagyon olcsó ott a határ mellett. És amióta felépítették a végibe a kerítést, az asszony befuttatja babbal. (nevetés)

– Babbal. 

– Lopótököt is futtattunk, de az mind átlógott a határon. (nevetés)

– Hát a kerítés úgy látom, nem rázta meg különösebben. (nevetés) Aztán minek magának az a telek? Az életében nem tette ki még a lábát a Belvárosból!

– Olyan gyakran járt már felénk Putyin, hogy nem akartam zavarni. Valahányszor jött, mindig átkutatták előtte a lakásunkat. Megnézték, hogy ki lehet-e lőni az ablakon. 

– És ki lehet?

– Lehetni lehet, csak nem szabad. (nevetés)

– Na hallja, Sajó, maga ennyire rühelli az oroszokat? De hát ők építik nekünk a Paks kettőt!

– A saját telkén mindenki azt épít, amit akar. (zavart moraj, taps)

– Sajókám, maga azért született 7,5 hónapra, mert olyan nehézfejű volt már csecsemőnek is, hogy az anyja nem bírta magában tartani! Na, de azt hallotta, lesz most megint Nemzeti Konzultáció a Soros-tervről!

– Engem ne inzultáljon senki! Ki az a villamosmérnök, akiről beszél?

– Már miért lenne villamosmérnök, maga briganti? Maga nem szokott tervezni?

– Ekkora nyugdíjból? Maximum tizedikéig. (nevetés, taps)

– Szóval magát nem érdekli, hogy az Európai Parlamentre ki fogják tűzni a lófarkas zászlót?

– Ha van mivel dicsekedni… Nem mondom, nekem is legénykoromban… (nevetés)

– Ne tettesse már a hülyét, maga hazaáruló! Az iszlamizációról kérdezi a kormány a véleményünket!

– Arra én már nemigen emlékszem. Az elemi iskolában iszlamizáltam utoljára. Szó-dó-mi-tá, mi-ti-szó! (nevetés)

– Nem iszok semmit! Maga kretén, az nem iszlamizáció, amiről maga beszél, hanem szolmizáció! A Kodály-módszer!

– Igen, az kell a sok birkának.

– Mi kell a sok birkának, maga birka?

– Hodály-módszer. Megy elöl a főkolompos és beterelik őket egy hodályba.

– Beeeee???

– Na, és maga nevez engem birkának? (függöny, nevetés, vastaps)