„A napszámos, napszámosné / Tuskót fürészel és hasít; / Daróc pólyában gyermekök / A szélvésszel versenyt visít. / Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.”
Bár meleg szobában ülök, mégsem vagyok felhőtlenül boldog. „Lapozgatom” az interneten a magyar „újságokat”, s mint mindenki, én is a magam előítéletei alapján válogatok belőlük. Jegyzőkönyvszerűen, két párhuzamos világból. Kedd reggel írom ezeket a sorokat, amikor is a mostani tél áldozatainak száma száz felé közelít. Aki nem megfagyott, az bennégett.
„Meghalt egy ember, amikor kigyulladt a kunyhója a XVI. kerületben.” „Három helyen is megégett holttestet találtak a tűzoltók.” Mert fűt a szegény ember, amivel csak tud, amiben csak tud. Szakadt sparheltokban pillepalackba tekert rongyokkal, laminált padlólappal, dióhéjjal… Pihen a gázóra. Kikötötték. Odabenn hallgat a sötétség. De hát ilyen a rezsiharc: csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Egyre többen fagynak meg, akiknek van hol lakniuk, de fűtésre már nincs pénzük – olvasom. – A kormány tervei szerint tartós megoldást jelentene az a jogszabály, amely lehetővé tenné, hogy a segélyszervezetek állami támogatásból lakást béreljenek hajléktalanoknak. Biztosan én vagyok a hülye, de nem értem, ez miként oldaná meg a fűtés problémáját. Azért ne kapkodják el, ez nem kaszinó- vagy trafiktörvény, hogy két nap alatt hatályba kell lépnie!
Magyarország erőlködik.
Sajnos a választások csak jövőre lesznek, így most nem lehet csak úgy osztogatni a pórnépnek. Tűzifa segélyre 3 milliárd forintot különített el a költségvetésben a kormány, az önkormányzatok pályázhattak, de pontozásos alapon nem mindegyik kapta meg az igényelt összeget. A házi segítségnyújtás rendszerére is csekély forrást adott az állam. Nem én mondom, továbbra is csak jegyzetelek. Néztem a közszolgálati oldalakon is, de ott nem találtam megerősítést, úgyhogy biztos lehet benne valami.
„Évek óta nem volt ilyen hideg az országban, ám a hajléktalanszállók nincsenek tele. Vannak bárok, amelyek nappali melegedőként üzemelnek, sok helyen viszont ’lerabolják’ a jótékonyságból kirakott kabátokat. A körmendi menekültek a plébánián húzzák ki a mínuszokat, sátraik ugyanis a hóban állnak.” Apropó, menekültek: nem kényszerből szállásolták el őket a sátrakban, Bicskéről, fűthető szobákból szállították át az embereket. Nem vagyok jártas, hogyan kell egy normális lelkületű muszlimból keresztény kultúrát gyűlölő fanatikust nevelni, de szerintem ez egy jó módszer, pláne, hogy az ISIS újabban gyújtogatásra szólítja fel követőit.
Na, de olvassunk tovább. Rendőrök segítenek fát hasogatni a háromgyerekes családanyának. Könnyű, mert ott legalább van mit aprítani. Azt a hírt keresem, amikor a körzeti megbízott elmegy a néni helyett fát lopni… Nem tudom, merre élhet ez a sok szegény ember, mert az átlag(!) magyar tavaly a Magyar Nemzeti Bank friss adatai szerint 10 milliónál is több vagyont halmozott fel. Egy átlagos(!) családnak nagyjából 850.000 forintja van otthon és még néhány tízezer forintnyi valutája is akad a sublótban. – így a Világgazdaság.
Mindeközben 1000 milliárd forinttól szabadult meg az év utolsó két hetében a kormány, egy kis hiányt kreált, hogy szebbek legyenek a GDP-adatok. Értik? Kicsi volt a kupac, ástak mellé egy gödröt, hogy nagyobbnak tűnjön. Annyira laza már az államháztartási törvény, hogy a kormány arra csoportosíthatja át az maradványokat, amire csak akarja. Szórták is, mint a fruttit. Széchenyi nyomán jutott minden lényegesre. Hotel. Villák. Stadion.
„Az 1847/2016 (XII. 23.) Korm. határozat alapján 3,925 milliárd forintot különített el a miniszterelnöki dolgozószoba egyedi belsőépítészeti kialakítására. Felelős: Lázár János. Határidő: azonnal.”
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megelégedjenek az emberek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése