Ugrás a fő tartalomra

Langerhans-szigetek

 - Hallotta, Svejk úr, májzsugorodása van az államfőnek! - kérdezte Müllerné, miközben leoldotta Sissy feliratú milleneumi kötényét. Bár ne tette volna, hiszen éppen lejárt a munkaideje. Nem az oldást, az átkötést.

- Aztán melyiknek, Müllerné? Én csak két álamfőt ismerek, az egyik addig vívódott, míg egy csapatban az egyik legnevesebb hotelben lett besúgó, onnan nem ment ki a Los Angelesi olimpiára, aztán ledoktorált, anélkül, hogy előtte fel. A családja hiába énekelte neki esténként, hogy egy kicsi mozgás mindenkinek kell, sajnos neki már memopauzája volt.

A másik meg a kutyapiszkot szokta összeszedni a horgászstégeken, és ha bármit alá kéne írnia, annyi kifogása sincs, mint egy amatőr pecásnak Mészáros halastavában. Ha a néppel akar találkozni, szilveszterkor előad a tévében egy hasbeszélőszámot.

Ami azt illeti, egyikért se nagy kár.

- Azok az Orbán drogista kifutófiúi - jegyezte meg szarkasztikusan a bejárónő, anélkül, hogy tudta volna, hogy úgy. - A mienket mondom, a Babist!

- Akkor hamarosan egy tucat fekete zászló leng a Konopisten. Csak tudnám, kié lesz az a sok tolnai birtok meg a fegyver- és repülőgépgyár!

Tudja, Müllerné, az a baj, hogy az alkoholistának nincs jövője, csak mája!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es
5 megjegyzés
További információk

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l
Megjegyzés küldése
További információk

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö
Megjegyzés küldése
További információk