Švejk már az ötödik vizespohár Becherovkát hajtotta le fél órán belül, senki sem látta még ilyen izgatottnak.
Mert soha nem is volt az. Talán most sem.
- Morvaországban élt egy sörgyáros, a Šuhajda, biztosan hallottak róla. Mielőtt diliházba került, vett magának egy majorságot, ahol kikiáltotta a Morvai Kalifátust.
Csend lett, mindenki várta a történet folytatását. De Švejk csak az üres poharat tartotta jelzésképpen Palivec elé. Amikor megkapta a következő adagot, csak belekortyolt.
- Mostanában úgyis divatosak a mozikban is az előtörténetek. Azt akarják, meséljem el?
Többen bólogattak, akik ismerték a szokását, egy teli üveg Becherovkát mutattak fel.
- Én is csak úgy hallottam ám, nem kell készpénznek venni - vette fel a fonalat a brave soldat, anélkül, hogy elejtette volna. - Ez a Šuhajda csaposként kezdte egy nuslei házi sörfőzdében, ma kézművesnek mondanák, pedig az igazi kézműves sör az tényleg az volt, amit Šuhajda csapolt.
Kézzel töltött bele szódát, amíg megtörölte a félig telt korsókat. Nem mondom, hogy ebből szedte meg magát, mert harmadvonalbéli fotbalista is volt egy kerületi egyesületben, ahová nem figyelnek annyira a sportfogadásban.
Ködmön volt a beceneve, annyit bundázott. Ha egy véletlen becsúszásnál pont a saját csapattársa bokáját törte el, biztosra vehetted, hogy Šuhajdát aznap is megvették.
De a végén már hobbiból csinálta, amíg ki nem utálták. Akárhogy is, ez a pondró összecsalt magának egy sörgyárra valót, ahol már nagyüzemben hígíthatta a lágert.
Megnősült, buzgó katolikus lett, minden összecsalt százezer korona után dobott egyet a perselybe, és szaporodni kezdett.
Négy vagy öt lánya született, már a szomszédasszonyok se győzték összeszámolni, de ez csak egyenes ágon, mert felebaráti alapon, jó keresztényhez méltó módon csinált gyereket a barátjának, titkárnőjének, aki csak szembejött.
Ahogyan régen a meccsen a bíró sporttársak, úgy az adóhivatalnokok és az élelmiszerellenőrök is rég a zsebében voltak.
Ne nézzenek úgy, mintha tőlem hallanának ilyenről először.
Švejk a következő rundót visszautasította, nem akarta, hogy alkoholistának nézzék. Egy igazi csapoltat kért Palivectől, de szóda nélkül.
- Švejk, velem ne szarozzon, tudja, hogy nálam egyenesen a hordóból kapja a vendég!
- Nem kell úgy mellre szívni, csak nehogy maga is elšuhajdásodjék - mosolygott a kocsmárosra a hülyeség miatt hivatalosan is kiszuperált obsitos, és folytatta a történetét.
- Addig nem is volt baj, amíg ez a Šuhajda nem kapott egy meghívót Sarajevóba, egy Sörgyári Capriccio elnevezésű rendezvényre, amire pusztán 5000 koronáért azonnal be lehetett iratkozni.
Fogta az egész pereputtyát és levonatoztak a Prága-Belgrád vonalon, onnan meg kérdezősködtek Boszniáig. Aztán amikor a hotelben érdeklődtek a rendezvény felől, kiderült, hogy az egy fundamentalista iszlám csoport fedőtevékenysége, a legközelebbi muszlim országig merészkedtek Európába.
Ahogy az állatvédőknek sem a vegetariánusoknak kell előadást tartania, hanem a vadászati kiállításon, úgy ők is azt gondolták, az alkohol elleni küzdelmet a gyárosok felől kell elkezdeni.
A mi Šuhajdánk esetében ez be is jött, mert amekkora keresztény volt, akkora muszlim lett belőle egyetlen hétvége alatt, amikor rájött, hogy náluk a nők nem pofázhatnak bele a férfiak dolgába, a baksist pedig nemhogy tiltja a vallásuk, de gyakorlatilag arra épül.
Egy ismerős pécsi komlókereskedő rá is köszönt, amikor az egy szem fiával fezben ült a kávéház előtt és vízipipázott, miközben az asszonyok piactéri sátor alatt ücsörögtek plédeken.
- No jó, de az iszlám tiltja az alkoholt! - szólt közbe szemtelenül Pepík, a szomszéd drogista kifutófiúja.
- Hát ez az. Ráadásul nem csak a sörből élt, de iszonyúan szerette a disznópacalt és a kolbászt is. És mint tudjuk, a sertéshús is tiltva vagyon. Így aztán Šuhajda amint visszautazott Csehországba, azon nyomban eladta a sörgyárát és vett egy majorságot, ahol kikiáltotta a Morva Kalifátust.
Berendezte keleti bútorokkal, könyvtárat csinált alexandriai tekercsekből, bár azt se tudta, hogyan kell kitekerni őket, a telek egyik sarkába mecsetet építtetett aranyozott keleti ornamentikával díszítve, a másik sarkába sisha bárt hastáncosnőkkel.
A hárem meg ott volt rögtön a teveistálló mellett, mert tevetenyésztésbe fogott a szerencsétlen, abból próbált pacalt meg kolbászt készíttetni halal módra.
Kinevezte magát ajatollahnak, a szaudi arabok meg csak úgy küldték neki a sok adományt, mert nagyon tetszett nekik, hogy háború nélkül meg tudják vetetni magukat Európa közepén.
Volt egy Havaši nevű eunuchja, azzal járták körbe minden reggel a birtokot, zsebredugott kézzel szemlélte ahogy szemlesütve sietnek el a cselédlányok. A foga feketéllett a kávézacctól, mert a pálinkáról is át kellett szoknia a török feketeleves mámorára.
Švejk vicsorított, hogy a saját sárga fogaival illusztrálja a szörnyűséget.
Ez már Palivecnek is sok volt.
- Hallja, itt emberek esznek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése