Ugrás a fő tartalomra

Palivec pácban

 - Felőlem összeszarhatják magukat - horkant fel az újságot az asztalra csapva Palivec, az egykori vendéglős, és a zsebkendőjét taknyosra szipogó asszonyára nézett, aki megszokásból a söntésben ült még most is, és a 'NYITVA' feliratra meredt a csukott ajtón belül fityegő táblácskán. Ketten voltak egyedül.

- A Kehely túlélt már két világháborút, protektorátust, kommunizmust és forradalmat. Velem egy vírus nem fog kibaszni - folytatta Palivec egyre teátrálisabban, és az általa elfogyasztott eredeti budějovicei sörök és Becherovkák tengernyi göngyölegére nézett. - Ne bőgj, nem rohad rám a készlet, megiszom a magamét!

... és ha végre kinyithatunk, lesz elég kezdőtőkénk - böffentett egy diszkrétet -, visszaváltom ezt a kurva sok üres üveget!

Ám váratlanul egy árny jelent meg az ajtó előtt, ami nyikorogva kitárult, és az egyetlen ember lépett a kocsmába, aki csak beléphetett. A maszkját állára húzta, és bólintott egyet Palivecné felé, majd maga alá húzott egy széket és várta, hogy az asszonyság kiszolgálja.

- Palivec úr, itt régen egy Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat lógott, ha jól emlékszem - emelte fel fejét Bretschneider detektív a frissen csapolt nuslei pivovarból, és a nikotintól sárga falon virító A2-es méretű fehér foltra bámult.

- Igen, csak leszarta a kormány, úgyhogy feldobtam a padlásra az Országzászló, az Alaptörvény asztala meg a két tucat konzultációs boríték mellé.

- Ebből egy jó kis hazaárulási per lesz - dünnyögte a spion a sörhabba. És az ingujjából előcsúsztatta a ceruzáját.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l
Megjegyzés küldése
További információk

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es
5 megjegyzés
További információk

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö
Megjegyzés küldése
További információk