Mint a tények és a józan ész szigorú szerelmese, Békemenet helyett Gondolatmenetre szeretném hívni a lakóság erre még fogékony részét. Előrebocsátom, hogy a következtetéseim alapjául szolgáló információkat a közszolgálati híradóból, kormányközeli újságíróktól és a Magyar Időkből szereztem, azok biztosan nem hazudnak. Két logikai feladványt szeretnék felvázolni.
Az első.
A magyar kormány a keresztény Európa bástyája, az üldözött keresztények megmentője. Milliárdokat költ külföldi templomok felújítására, idegen felekezetek támogatására, legutóbb egy iraki érsek térhetett haza hatalmas adománnyal. Az alapelv: az üldözötteken a hazájukban kell segíteni, hogy ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket.
Keresztényüldözésért nem kell a szomszédba menni, itt van mondjuk rögtön Iványi Gábor (a minisztárelnök gyerekei egy részhalmazának keresztelője) és az ő metodistái, nos ők egyetlen tollvonással kívül találták magukat a mézesbödönön, pedig egy Istenben hisznek. De a világ számos más helyén is üldözik a keresztényeket a vallásuk miatt, pl. a baráti Kínában, ahol templomaikat lerombolják, gyülekezeteik „külföldről támogatott civil szervezetnek” minősülnek. Nekik templom helyett vasutat építünk. Más kultúrákban másképp nyilvánul meg az üldöztetés, Egyiptomban merényleteket követnek el ellenük, Afrika mélyén pedig a Boko Haram rabol el egész iskolásosztálynyi lányokat átnevelésre, rabszolgának. Ezen közösségek egy részét (nem tudom, mi alapján dől el, hogy kiket) támogatja a magyar kormány úgy szellemileg, mint anyagilag. Arról most jóindulatúan feledkezzünk el, hogy az ellenőrizetlen ingyenpénz illékonyabb, mint a nemesgázok, tételezzük fel, hogy a segítség célba ér. Anyagilag hogyan lehet megakadályozni, hogy valakit otthonában a vallása miatt ne üldözzenek? Lefizetik az üldözőket? Ám nem ez az igazi logikai bukfenc, hanem a menekültkérdés, avagy Európa iszlamizációja. Ha híveink a kormányunk szándéka szerint otthon maradnak, akkor akik jönni fognak, nem békés keresztények lesznek: márpedig migránsok jönni fognak, ezt nem mi döntjük el, sajnos. A magyar kormány tehát Európa iszlamizációját segítené? A kalifátust építi? Egyéb segítséget is nyújt amúgy a fundamentalistáknak, ha figyelembe vesszük, hogy azok egyik célja a félelemkeltés. A kormány ezt közpénzen megoldotta helyettük, így lehet Magyarország ezért is nem célország. Köszönjük!
A második feladvány.
Az „ELIOS-pályázatok megalapozásáért, illetve a későbbi pályázati eljárások prototípusának megalkotásáért felelős miniszter” városában történt narancsbukta után Mészáros Lőrinc jó kis Echo TV-je visszhangzott mérvadó újságírók azon véleményétől, miszerint biztosan jó ötlet-e ennyit „sorosozni”, nem kellene-e belőle inkább visszavenni? Így aztán kicsit alább is hagyott, az erők egy részét átirányították az ENSZ-re. Ja, hogy ez csak így megy? Akkor ez csak egy eszköz lenne, valós tartalom nélkül? Az az ellenség, akit annak kinevezünk? A formállogika szabályai szerint ilyen nem szabadna, hogy felmerüljön ötlet szintjén sem, csak akkor, ha a Soros-terv nem létezik! Ellenben ha tényleg veszélyben vagyunk, akkor a „sorosozás” abbahagyása maga a hazaárulás, túl azon, hogy sutba dobják minden idők két legsikeresebb Nemzeti Konzultációjának eredményét, a nép véleményét. A Fidesz sorsa ezek szerint fontosabb, mint az országé? Odadobnák Sorosnak, ha ezen az áron megtarthatnák a hatalmat, hogy ő nevessen a végén?
Ez lett volna a két álnaiv logikai feladat.
Hódmezővásárhely új polgármesteréről lenne még egy gondolatom, aki a Bálnában összegyűlt polgármesterek után szintén határozatot kíván hozni a migránsok befogadása ellen. Ezzel óvatosan, mert az a bizonyos határozat becsapós. Furcsa a szövegezése, valójában azt jelenti: „Elfogadom Orbán Viktort Magyarország örökös miniszterelnökének” – csak tudni kell a sorok közt olvasni.
Egyébként érdeklődve figyelem tovább a fejleményeket, de óvatosan a kampány alatt a disznótoros pálinkázással, mert a részeg ember őszinte, aztán könnyen kiesik a szerepből!
Az első.
A magyar kormány a keresztény Európa bástyája, az üldözött keresztények megmentője. Milliárdokat költ külföldi templomok felújítására, idegen felekezetek támogatására, legutóbb egy iraki érsek térhetett haza hatalmas adománnyal. Az alapelv: az üldözötteken a hazájukban kell segíteni, hogy ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket.
Keresztényüldözésért nem kell a szomszédba menni, itt van mondjuk rögtön Iványi Gábor (a minisztárelnök gyerekei egy részhalmazának keresztelője) és az ő metodistái, nos ők egyetlen tollvonással kívül találták magukat a mézesbödönön, pedig egy Istenben hisznek. De a világ számos más helyén is üldözik a keresztényeket a vallásuk miatt, pl. a baráti Kínában, ahol templomaikat lerombolják, gyülekezeteik „külföldről támogatott civil szervezetnek” minősülnek. Nekik templom helyett vasutat építünk. Más kultúrákban másképp nyilvánul meg az üldöztetés, Egyiptomban merényleteket követnek el ellenük, Afrika mélyén pedig a Boko Haram rabol el egész iskolásosztálynyi lányokat átnevelésre, rabszolgának. Ezen közösségek egy részét (nem tudom, mi alapján dől el, hogy kiket) támogatja a magyar kormány úgy szellemileg, mint anyagilag. Arról most jóindulatúan feledkezzünk el, hogy az ellenőrizetlen ingyenpénz illékonyabb, mint a nemesgázok, tételezzük fel, hogy a segítség célba ér. Anyagilag hogyan lehet megakadályozni, hogy valakit otthonában a vallása miatt ne üldözzenek? Lefizetik az üldözőket? Ám nem ez az igazi logikai bukfenc, hanem a menekültkérdés, avagy Európa iszlamizációja. Ha híveink a kormányunk szándéka szerint otthon maradnak, akkor akik jönni fognak, nem békés keresztények lesznek: márpedig migránsok jönni fognak, ezt nem mi döntjük el, sajnos. A magyar kormány tehát Európa iszlamizációját segítené? A kalifátust építi? Egyéb segítséget is nyújt amúgy a fundamentalistáknak, ha figyelembe vesszük, hogy azok egyik célja a félelemkeltés. A kormány ezt közpénzen megoldotta helyettük, így lehet Magyarország ezért is nem célország. Köszönjük!
A második feladvány.
Az „ELIOS-pályázatok megalapozásáért, illetve a későbbi pályázati eljárások prototípusának megalkotásáért felelős miniszter” városában történt narancsbukta után Mészáros Lőrinc jó kis Echo TV-je visszhangzott mérvadó újságírók azon véleményétől, miszerint biztosan jó ötlet-e ennyit „sorosozni”, nem kellene-e belőle inkább visszavenni? Így aztán kicsit alább is hagyott, az erők egy részét átirányították az ENSZ-re. Ja, hogy ez csak így megy? Akkor ez csak egy eszköz lenne, valós tartalom nélkül? Az az ellenség, akit annak kinevezünk? A formállogika szabályai szerint ilyen nem szabadna, hogy felmerüljön ötlet szintjén sem, csak akkor, ha a Soros-terv nem létezik! Ellenben ha tényleg veszélyben vagyunk, akkor a „sorosozás” abbahagyása maga a hazaárulás, túl azon, hogy sutba dobják minden idők két legsikeresebb Nemzeti Konzultációjának eredményét, a nép véleményét. A Fidesz sorsa ezek szerint fontosabb, mint az országé? Odadobnák Sorosnak, ha ezen az áron megtarthatnák a hatalmat, hogy ő nevessen a végén?
Ez lett volna a két álnaiv logikai feladat.
Hódmezővásárhely új polgármesteréről lenne még egy gondolatom, aki a Bálnában összegyűlt polgármesterek után szintén határozatot kíván hozni a migránsok befogadása ellen. Ezzel óvatosan, mert az a bizonyos határozat becsapós. Furcsa a szövegezése, valójában azt jelenti: „Elfogadom Orbán Viktort Magyarország örökös miniszterelnökének” – csak tudni kell a sorok közt olvasni.
Egyébként érdeklődve figyelem tovább a fejleményeket, de óvatosan a kampány alatt a disznótoros pálinkázással, mert a részeg ember őszinte, aztán könnyen kiesik a szerepből!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése