Ugrás a fő tartalomra

Nemzeti Ötéves Terv

Kedves Barátaim és Üzletfeleim, Rokonok!
Az elmúlt nyolc év után itt állunk a tornác kapujának előszobája küszöbén! De nem dőlhetünk elégedetten hátra. Elég, ha csak egy szót mondok: Soros György! Ellenségeink bagatellizálni próbálják befolyását, de nem úgy van az! Elég, ha visszapillantunk a történelemben, Verne Gyulának, nagy magyar írónak is volt egy terve, tengeralattjárókról, rakétákról. Tudjuk, mi lett belőle: két világháború, a Csillagok háborúja! Kilenc epizód! Hárommillióan mondtunk nemet Soros tervére, határozottan, hangosan és érthetően fejeztük ki a véleményünket, és mégis ő nevet a végén. Órákat sétálhat Budapesten vajjal a fején és nem esik semmi bántódása. Ezen az ördögön nem fog a szenteltvíz. Kötelességem volt konzultálni, és a Nemzeti Konzultáció kötelezettséget ró a kormányra. Ez felháborító! Nem lehet a világnak úgy segíteni, hogy közben tönkretesszük a saját népünket. Azért én megpróbálom. A végső megoldás, hogy egy magyar származású írót idézzek, a Sorostalanság!
Az unió pénze Soros György pénze, ez a Napnál is világosabb. Brüsszel ma még pénzt osztogat, holnap már migránsokat! Egy reménytelen helyzetben lévő szövetség kétségbeesett próbálkozása, hogy Magyarország kudarcot valljon. De a kudarc fog vallani minket! Megvédtük az európai értékeket. Ott vannak Árpi lakásán, a vitrinben. Igyekszünk a rendelkezésre álló összes pénzt lehívni, hogy azt se költsék migránsokra! A keresztény Magyarország jövője nem lehet kilátástalan! Inkább legyen abból a pénzből kilátó!
Mert mit adott nekünk a keresztény Európa? Szent Istvánt. Mit adott nekünk a liberális Európa? Gyurcsány Ferencet. Ez az unió már nem a Szov..., szóval nem az az unió! A plakátokra és konzultációra költött összeget is vissza fogom követelni Brüsszeltől, hiszen megvédtük Európát Soros Györgytől! Nem leszünk külföldről támogatott civil ország!
Kövér Laci javasolta, öltsünk mind egyenruhát, így egyből látszani fog, ki a civil, ki nincs velünk. Mert aki nincs velünk, az ellenünk van. Megfontolom. Egyelőre legyen elegendő a sárga csillag. Javaslom, ragasszunk a civilekre sárga csillagokat körbe, kék alapon, Szilárd, dolgozd ki kérlek. Ha egy játszótéren ilyen jelet látunk, ne engedjük oda gyermekeinket! Ne járjon ilyen iskolába! Ne járjunk ilyen orvosi rendelőbe! Ne vegyük ilyen cégnek a termékeit! Harcoljunk disznótenyésztéssel az iszlám ellen! Vannak nekünk komplettált ételeink. Együnk Garancsi-marhát, Csányi-disznót, Mészáros-libát, igyunk rá jófajta Matolcsy-sört!
A stadionok készen állnak. Már csak nektek kéne ülni! Ehhez pedig forrásokra van szükség! Szerzek pénzt és lesz odavezető út is, meg áram! Magyarország nem szorul külföldi segítségre, ha ingyen van! Ahogy a székely ember mondja, miután belepisált a patakba: inkább nem vagyok szomjas! Mi sem osztunk senkinek segélyt, isten engem úgy segélyen!
Megvédtem a munkahelyeket. Több, mint egymillió munkahelyet teremtettem: ott állnak üresen. A hazaárulók inkább kimentek Európába dolgozni, a terroristák közé, ahol minden nap megerőszakolják őket. És a lányaikat is. És a lányaik lányait is. És a lányaik lányainak lányait is! De a munkahelyeik itt maradtak, és jönnek a helyükre kínaiak, akiket mi akarunk, nem Brüsszel erőlteti ránk. Ők még Árpáddal jöttek a Kárpát-medencébe. A Habony-nyal. Ebből is látszik, hogy Keleten is felnéznek rám, már amennyire a magasságom engedi.
Kedves Barátaim és Üzletfeleim, Rokonok! Ne álljunk meg 2/3-nál, legyen meg a III/III!
Végezetül szeretném felhívni figyelmeteket, hogy megszületett második unokám. Köszönöm a tapsot. Nem az én érdemem. Köszönöm. Remélem a posta, és itt most a posta igazgatójára nézek, szóval remélem a posta már kézbesítette levelemet, amiben felkérek mindenkit, ha tud egy forinttal, tíz, khm, ezer..., tízezer forinttal vagy százzal, járuljon hozzá kelengyéjéhez. Nem kötelező, senkinek nem lesz belőle baja, ha nem ad, csak úgy mellékesen megjegyzem.
Hajrá Magyarország, hajrá! Hajtsatok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö