Réges-régen, amikor még nem volt „fake news”, elhittünk mindent, amit a média ránk zúdított, még ha a közmédia volt is az. Akkoriban, 2012-ben olvastam egy indiai keresztény gyülekezetről, akik egy mumbai pincetemplomban egy szép napon arra lettek figyelmesek, hogy a falon lévő feszületen lévő Jézus sírni kezdett. Biztos megvolt rá az oka, s ahogy ilyenkor lenni szokott, búcsújáró hellyé vált a templom, Krisztus könnyeit hordták haza a hívek, sokan meg is itták, csodálatos gyógyulásokat várva a testnedvtől. Ez a csoda három napnál tovább tartott ugyan, de nem sokáig. Egyszer csak jött a vízvezeték-szerelő, és megjavította a templom fölötti épület szivárgó szennyvízvezetékét. Ha jól emlékszem, a történetnek itt nem lett vége, sőt pont amiatt került a hírekbe: a helyi érsek bíróság elé akarta állítani a felelőst istenkáromlás és a csoda megszentségtelenítése miatt, aki egészen Finnországig menekült a felbőszült hívek bosszúja elől.
Saját használatra a történetből kétféle tanulságot vontam le magamnak. Illetve hármat, de csak azt a kettőt írom le, amit elbír a nyomdafesték. Egyrészt a „keresztény”, akárcsak a „magyar”, a „nemzeti”, nem minőségjelző. Bármihez odabiggyeszthetjük, de az ettől nem lesz se jobb, se rosszabb. A másik, hogy nagyon sokféle keresztény van, pont mint Gombóc Artúr csokoládéi. Van édes, keserű, kerek, gömbölyű, szögletes, lyukas.
Talán nem is igényel különösebb igazolást, hiszen a pápa is keresztény, meg Balog Zoltán is. Az egyik erőforrás, a másik tehertétel. De mindketten keresztények, az biztos. Sőt, én magam is az lennék, bármennyire is fáj ez egyeseknek. Még keresztszülő is vagyok. Szóval óvatosan tessék üldözni a hitem, véleményem miatt, mert aki erre vetemedne, azt maga Szijjártó Péter fogja bekéretni!
Orbán Viktor is keresztény, hiába olvassa a fejére saját mondatait az ellenzéki sajtó: „csuhások, térdre, imához!” Egyrészt lehet, hogy nem szarkazmus volt, csak félreértettük, másrészt azóta ő is megfordult a maga damaszkuszi útján. És azt se feledjük, Jézus is – ha lehet hinni a Bibliának – csak utolsó két-három évében volt keresztény, életének alig 10 százalékában, épp mielőtt meghalt! Értem? 10 %-kal még a magyar parlamentbe se kerülne be! A Hegyi Beszéd, ha szigorúan vesszük, tulajdonképpen kampánybeszéd, egy akkor még csak marginális kis szektáé. Ha lett volna rá pénzük és plakáthelyük, ilyeneket lehetett volna olvasni Júdea-szerte: Tudta? „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” (Kiemelés tőlem. Nem háborúságot viselnek, hanem szenvednek!) És hiába fújták volna le fekete festékkel a farizeusok, hiszen nézzük meg, mi lett abból a kis szektából azóta!
Elnézést, hogy belekontárkodok, de vagyok olyan teológus, mint a miniszterelnökünk, aki a „szeresd felebarátodat, mint magadat” parancsolatot fordította le nekünk minden megyei és országos napilapban újmagyarra. Profánul: szeresd magadat, Viktor is megsegít. (Kivéve a gyevi bírót.)
Láttam már papot politizálni, megszoktam. Mostanában politikusokat látok papolni, gondolom, ezt is meg lehet majd szokni, ahogy azt is, hogy farkast kiáltva lopják a nyájat. S aki ezt szóvá teszi, az úgy jár, mint a váci püspök, aki mellett a katolikus SzemLélek blog volt kénytelen kiállni: „...terjedőben egyfajta politikai vallás (...) E vallás lényege a saját törzs másokat kirekesztő védelme, istene a nemzeti mammon, istentisztelete az öndicséret mellett a vele egyet nem értők rágalmazása. E vallás számára az egyetlen szentség a hatalom, a cél pedig annak megtartása, növelése – kerül, amibe kerül. (…) Ennek a bizonyos vallásnak is vannak ám dogmái (…) például alaptétel náluk az 'én tudom jól', feltéve, ha a megfelelő szájból hangzik el a kijelentés. Szerintük lehet kereszténynek születni, míg a katolikus tanítás szerint a keresztség szentségében való részesülés által válhat bárki kereszténnyé. A katolikus egyházfő kioktatása, lehülyézése, eretnekséggel vádolása napi rutin, ahogy az sem vet fel aggályokat – bennük –, hogy a kormány képviselője egy szentmise kezdete előtt az oltárnál tartson sajtótájékoztatót.”
Most, itt a Földön – úgy tűnik még jó ideig – övék ez az ország, a „menjek” országa. Azt kívánnám új évre, innen a távolból, viseljék gondját alázattal!
Saját használatra a történetből kétféle tanulságot vontam le magamnak. Illetve hármat, de csak azt a kettőt írom le, amit elbír a nyomdafesték. Egyrészt a „keresztény”, akárcsak a „magyar”, a „nemzeti”, nem minőségjelző. Bármihez odabiggyeszthetjük, de az ettől nem lesz se jobb, se rosszabb. A másik, hogy nagyon sokféle keresztény van, pont mint Gombóc Artúr csokoládéi. Van édes, keserű, kerek, gömbölyű, szögletes, lyukas.
Talán nem is igényel különösebb igazolást, hiszen a pápa is keresztény, meg Balog Zoltán is. Az egyik erőforrás, a másik tehertétel. De mindketten keresztények, az biztos. Sőt, én magam is az lennék, bármennyire is fáj ez egyeseknek. Még keresztszülő is vagyok. Szóval óvatosan tessék üldözni a hitem, véleményem miatt, mert aki erre vetemedne, azt maga Szijjártó Péter fogja bekéretni!
Orbán Viktor is keresztény, hiába olvassa a fejére saját mondatait az ellenzéki sajtó: „csuhások, térdre, imához!” Egyrészt lehet, hogy nem szarkazmus volt, csak félreértettük, másrészt azóta ő is megfordult a maga damaszkuszi útján. És azt se feledjük, Jézus is – ha lehet hinni a Bibliának – csak utolsó két-három évében volt keresztény, életének alig 10 százalékában, épp mielőtt meghalt! Értem? 10 %-kal még a magyar parlamentbe se kerülne be! A Hegyi Beszéd, ha szigorúan vesszük, tulajdonképpen kampánybeszéd, egy akkor még csak marginális kis szektáé. Ha lett volna rá pénzük és plakáthelyük, ilyeneket lehetett volna olvasni Júdea-szerte: Tudta? „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” (Kiemelés tőlem. Nem háborúságot viselnek, hanem szenvednek!) És hiába fújták volna le fekete festékkel a farizeusok, hiszen nézzük meg, mi lett abból a kis szektából azóta!
Elnézést, hogy belekontárkodok, de vagyok olyan teológus, mint a miniszterelnökünk, aki a „szeresd felebarátodat, mint magadat” parancsolatot fordította le nekünk minden megyei és országos napilapban újmagyarra. Profánul: szeresd magadat, Viktor is megsegít. (Kivéve a gyevi bírót.)
Láttam már papot politizálni, megszoktam. Mostanában politikusokat látok papolni, gondolom, ezt is meg lehet majd szokni, ahogy azt is, hogy farkast kiáltva lopják a nyájat. S aki ezt szóvá teszi, az úgy jár, mint a váci püspök, aki mellett a katolikus SzemLélek blog volt kénytelen kiállni: „...terjedőben egyfajta politikai vallás (...) E vallás lényege a saját törzs másokat kirekesztő védelme, istene a nemzeti mammon, istentisztelete az öndicséret mellett a vele egyet nem értők rágalmazása. E vallás számára az egyetlen szentség a hatalom, a cél pedig annak megtartása, növelése – kerül, amibe kerül. (…) Ennek a bizonyos vallásnak is vannak ám dogmái (…) például alaptétel náluk az 'én tudom jól', feltéve, ha a megfelelő szájból hangzik el a kijelentés. Szerintük lehet kereszténynek születni, míg a katolikus tanítás szerint a keresztség szentségében való részesülés által válhat bárki kereszténnyé. A katolikus egyházfő kioktatása, lehülyézése, eretnekséggel vádolása napi rutin, ahogy az sem vet fel aggályokat – bennük –, hogy a kormány képviselője egy szentmise kezdete előtt az oltárnál tartson sajtótájékoztatót.”
Most, itt a Földön – úgy tűnik még jó ideig – övék ez az ország, a „menjek” országa. Azt kívánnám új évre, innen a távolból, viseljék gondját alázattal!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése