Ugrás a fő tartalomra

A görbe uborka és a szalicil

„Olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi.”


Abban a cudar ántivilágban azért is volt rossz lemaradva lenni 30-40 évvel a nyugati áramlatokról, mert mire átigazoltunk az egyik unióból a másikba, és élvezni kezdtük volna a KGST nélküli életet, a hűtőládánkról kiderült, hogy a freon miatt környezetszennyező, a kóláról, hogy nem mámort okoz, hanem diabéteszt, a grillezett hús pedig rákot. Azt a rengeteg befőttet is dobhattuk ki a szalicil miatt, hiába gőzölte olyan szorgalmasan a nagymama. Az állam jó, ha odafigyel polgárai egészségére, mert az elhízott ember nem szívesen jár meccsre, a halott meg végképp nem, aztán a sok drága stadion a végén még visszhangozni fog az ürességtől.
Szerencsére ma még csaknem azonnal értesülünk a világ minden rezdüléséről, a tarkónkon érezzük Brüsszel forró leheletét, így aztán egy német bulvárhírre a szemfüles magyar sajtó teljes spektruma reagált világnézeti hovatartozástól függetlenül, talán csak a katolikus Vigilia maradt le a szenzációról: be akarják tiltani a dönert!
Hiába, a hanyatló Nyugatnak nincs sorosgyörgye, más témát kell keresnie a sajtónak, ha szörnyülködni akar. Egy emberként áll most a döner mellett muszlim és keresztény, a világbékéhez is a hason keresztül vezet az út, végre van közös ellenség: az a fránya bürokrácia! Fazekas miniszter úr még nem kapcsolt, hogy újabb frontot nyithatna az EU ellen. Akinek vaj van a fején, ne prédikáljon margarint! Akácos út, ha végigverek rajtad én!
Mi is a baj a dönerrel? Sok benne a foszfát. Vagy a szulfát? Foszfor? Ahány újságíró, annyi baki. Még jó, hogy Fluor Tomit nem keverték bele. Shawarma mondom, nem tudom, ezeknek a gyroszételeknek Nyugaton miért akkora a keletje?
Egyelőre még az unió tajga vagyunk (izvinyítye minyá: tagja), úgyhogy joggal várunk egyenlő elbánást, a múltkor is micsoda balhé kerekedett abból, hogy a magyar ételekbe más adalékanyagokat tesznek a multicégek, mint a nyugatiba! A dönerben ne legyen foszfát! Vagy ha van benne, írják rá! Vagy kérdezzék meg, hogy hagyma, csípős, foszfát mehet bele?
Állítólag azért kell hozzá, mert megköti a húsban a vizet. Amit a csalásra érzékeny magyar egyből felkap! A vizet akarják eladni húsárban! (Szegény, ha tudná, mennyit megvesz a hentesnél!) Csak hát a dönert nem kilóra árulják, hanem saccra. Amennyi a pitába belefér. (Mondjuk az árus kilóra veszi, de mondd már, legfeljebb úgy járunk vele, mint a csökkentett sertésáfával és a tranzakciós adóval! „Nem az emberek fogják megfizetni!”)
A 10 millió kémikus és élelmiszerbiológus országa is vagyunk, így tudhatnánk, azért kell bele a víz, mert így kicsit párolódik is a nyárson, nem lesz olyan száraz, hanem omlósz. (Én így mondom, hogy omlósz.) Benke Laci bácsi is mindig öntött a natúrszelet alá! Úgyhogy ha betiltják, akkor én elvitelre kérem a dönert, és otthon teszek bele annyi foszfát, amennyit felvesz.
Az életünk egyre fakóbb, sokaké már egészen fekete-fehér, ezért kell a sok mesterséges életszínezék, mint ez a hír is, ami természetesen félinformációkon alapul, csak dühöngeni lehessen. El fogom rontani a poént: természetesen szó sincs a döner, vagy akár a foszfát betiltásáról, hiába pörög rajta a birka sajtó. Mindössze egységesíteni akarják a felhasználását, ahogy az előző, hírhedt uborka-esetnél is. Az uborkák osztályozását szabályozták, a termelők kérésére, és minden tagállam megsavazta. Továbbra is kapni uborkát, kicsit, nagyot, görbét, egyenest.
Azt hallották, hogy most meg a szódánkat veszik el?! Dönerwetter! Lefordíthatatlan káromkodás: az apjuk foszfát!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...