Ugrás a fő tartalomra

A görbe uborka és a szalicil

„Olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi.”


Abban a cudar ántivilágban azért is volt rossz lemaradva lenni 30-40 évvel a nyugati áramlatokról, mert mire átigazoltunk az egyik unióból a másikba, és élvezni kezdtük volna a KGST nélküli életet, a hűtőládánkról kiderült, hogy a freon miatt környezetszennyező, a kóláról, hogy nem mámort okoz, hanem diabéteszt, a grillezett hús pedig rákot. Azt a rengeteg befőttet is dobhattuk ki a szalicil miatt, hiába gőzölte olyan szorgalmasan a nagymama. Az állam jó, ha odafigyel polgárai egészségére, mert az elhízott ember nem szívesen jár meccsre, a halott meg végképp nem, aztán a sok drága stadion a végén még visszhangozni fog az ürességtől.
Szerencsére ma még csaknem azonnal értesülünk a világ minden rezdüléséről, a tarkónkon érezzük Brüsszel forró leheletét, így aztán egy német bulvárhírre a szemfüles magyar sajtó teljes spektruma reagált világnézeti hovatartozástól függetlenül, talán csak a katolikus Vigilia maradt le a szenzációról: be akarják tiltani a dönert!
Hiába, a hanyatló Nyugatnak nincs sorosgyörgye, más témát kell keresnie a sajtónak, ha szörnyülködni akar. Egy emberként áll most a döner mellett muszlim és keresztény, a világbékéhez is a hason keresztül vezet az út, végre van közös ellenség: az a fránya bürokrácia! Fazekas miniszter úr még nem kapcsolt, hogy újabb frontot nyithatna az EU ellen. Akinek vaj van a fején, ne prédikáljon margarint! Akácos út, ha végigverek rajtad én!
Mi is a baj a dönerrel? Sok benne a foszfát. Vagy a szulfát? Foszfor? Ahány újságíró, annyi baki. Még jó, hogy Fluor Tomit nem keverték bele. Shawarma mondom, nem tudom, ezeknek a gyroszételeknek Nyugaton miért akkora a keletje?
Egyelőre még az unió tajga vagyunk (izvinyítye minyá: tagja), úgyhogy joggal várunk egyenlő elbánást, a múltkor is micsoda balhé kerekedett abból, hogy a magyar ételekbe más adalékanyagokat tesznek a multicégek, mint a nyugatiba! A dönerben ne legyen foszfát! Vagy ha van benne, írják rá! Vagy kérdezzék meg, hogy hagyma, csípős, foszfát mehet bele?
Állítólag azért kell hozzá, mert megköti a húsban a vizet. Amit a csalásra érzékeny magyar egyből felkap! A vizet akarják eladni húsárban! (Szegény, ha tudná, mennyit megvesz a hentesnél!) Csak hát a dönert nem kilóra árulják, hanem saccra. Amennyi a pitába belefér. (Mondjuk az árus kilóra veszi, de mondd már, legfeljebb úgy járunk vele, mint a csökkentett sertésáfával és a tranzakciós adóval! „Nem az emberek fogják megfizetni!”)
A 10 millió kémikus és élelmiszerbiológus országa is vagyunk, így tudhatnánk, azért kell bele a víz, mert így kicsit párolódik is a nyárson, nem lesz olyan száraz, hanem omlósz. (Én így mondom, hogy omlósz.) Benke Laci bácsi is mindig öntött a natúrszelet alá! Úgyhogy ha betiltják, akkor én elvitelre kérem a dönert, és otthon teszek bele annyi foszfát, amennyit felvesz.
Az életünk egyre fakóbb, sokaké már egészen fekete-fehér, ezért kell a sok mesterséges életszínezék, mint ez a hír is, ami természetesen félinformációkon alapul, csak dühöngeni lehessen. El fogom rontani a poént: természetesen szó sincs a döner, vagy akár a foszfát betiltásáról, hiába pörög rajta a birka sajtó. Mindössze egységesíteni akarják a felhasználását, ahogy az előző, hírhedt uborka-esetnél is. Az uborkák osztályozását szabályozták, a termelők kérésére, és minden tagállam megsavazta. Továbbra is kapni uborkát, kicsit, nagyot, görbét, egyenest.
Azt hallották, hogy most meg a szódánkat veszik el?! Dönerwetter! Lefordíthatatlan káromkodás: az apjuk foszfát!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö