Hahota

Volt egy ilyen című, évente megjelenő, zsebkönyv méretű kiadvány gyerekkoromban, illetve most újra van. Mindenesetre kölcsönvettem a címét, mert ahogy „lapozgatom” a sajtót, néhány hír kapcsán úgy érzem, hogy a legjobban akkor tudnám megvilágítani a lényegüket, ha az elsőként eszembe jutó viccemet elsütöm. Hogy ez rólam árul el valamit vagy a társadalomról, nem tudom. Próbáljuk ki, a jó poént nem kell magyarázni, meg gondolom, már úgyis ismerik.

Mészáros Lőrinc cége építi a komáromi hidat.

A szovjet vidéken új híd épült a Néván. Egy szigorú télen arra megy Igor bácsi, az idős kolhozparaszt a szekerével, s amint meglátja az új hidat, lehajt a partra, megkeresi, hol torlódott össze már jó vastagra a jég, s szép lassan, óvatosan átdöcög rajta a szekerével. Maga is megizzad a mutatványban, pihenni hagyja a lovakat, leül a szekér mellé, s előveszi a pufajka ujjából a vodkát. Még az üveg felénél sem tart, amikor jön Sztyopa, a szovhoz ZIL teherautójával. Ahogy megpillantja a hidat, ő is lehajt a szekér által már bejárt nyomon, s szép óvatosan, centiről-centire átóvatoskodja a többtonnás monstrumot a rakománnyal együtt a túlpartra. Azért a zabszem az ő fenekében is benne lehetett, mert odahuppan az öreg mellé, s nagyot kortyol a felkínált vodkásüvegből. Ahogy ott pihegnek, látják ám, hogy egy állami rendszámú Volga hajt fel a hídra, s tán még a közepére sem ér, amikor nagy robajjal összeomlik a szerkezet, maga alá temetve a fekete autót és utasait. Igor bácsi kortyol egyet az áldozatok emlékére, majd odaszól a teherautósofőrnek:
– Látja, ezek mennek, mint az őrültek. Még a hidat se vették észre!

Budapesten hamarosan elkezdődik a 3-as metró vonalának rekonstrukciója, ahol az utóbbi időben sorra meghibásodtak a felújított szerelvények is.

A hatvanas években egy fiatal „huligán” bemegy a Keravillba. Aznapra ígérték, hogy kész lesz a táskarádió, amit beadott javításra, mert hallgathatatlanul recsegett. Átveszi, kifizeti, majd helyben ki is próbálja.
– Mester, ez a rádió nem szól!
– De nem is recseg!

Németországban a vártnál nehezebben megy a befogadott menekültek beilleszkedése.

Az általános iskola első osztályában a gyerekek még nemcsak az iskolával, egymással is ismerkednek. A nagyszünet után a napközis tanító néni kikérdezi a gyerekeket:
– Peti, te mit csináltál ebéd után?
– A homokozóban várat építettem.
– Biztosan gyönyörű lett. Betűzd nekem szépen azt a szót, hogy „vár”!
– Vö. Á. Rö.
– Nagyon ügyes vagy, piros pont! Te Zsófi, mivel töltötted az időt?
– Petinek hordtam a csapról vizet a várárokba.
– Nagyon örülök, hogy együttműködtetek. Akkor te ezt betűzd, kérlek: „víz”!
– Vö. Í. Zö.
– Nagyon jó, ez is piros pontot ér. Leülhetsz. Ronaldo, neked mivel telt el a nagyszünet?
– Akartam segíteni Petinek és Zsófinak a várépítésben, de elzavartak, azt mondták, velem nem játszanak, mert cigány vagyok…
– Mit hallok? Ez nagyon nem volt szép, gyerekek. Ezt hívják negatív diszkriminációnak! Ronaldo, betűzd nekem szépen: „negatív diszkrimináció”!

Producereket, rendezőket vádolnak színésznők tucatjai szexuális zaklatással Hollywoodban és idehaza egyaránt.

Egy irodaház takarítónőjét egyik este valaki a folyosón hátulról lefogja és megerőszakolja. Az asszony ismeretlen tettes ellen annak rendje-s-módja szerint feljelentést tesz. A nyomozó jegyzőkönyvezi az esetet:
– Azt mondja, hogy a tettes hátulról közelített, nem látta az arcát. Nem próbált elmenekülni?
– Hogy’ próbáltam volna? A folyosón voltam: jobbra fal, balra fal, elöl meg már felmostam!