Ugrás a fő tartalomra

Tehertétel vagy erőforrás?

(Jelenetek illiberáciából)

Koraszülöttek

(Lázár János vizsgálja a felesége által vezetett koraszülött-alapítvány kétes költéseit.)
– Korán érkeztem. Kész már a vacsora?
– Hogyne! Vásárhelyi paprikás szuvidált pityóka, ahogy a 168 órának meséljük.
– Mégse cigánypecsenye... Hm. Egy kis konyakban áztatott medveorrú gombát még elbírt volna. Figyelj, behúzol te valahonnan nagyobb összeget, mint kurátor?
– Én ugyan nem!
– Na, ugye. (Megtörli a száját) Addsza csak a telefonom!

Nyugdíjasok

(A munkaerőpiac kiegyenlítetlensége miatt nyugdíjas szövetkezeteket hoztak létre.)
– Bözsi néni! Hoztuk az utalvánt!
– Ne kiabáljanak, Bözsi néni nincs itthon! Behívták a nyugdíjas szövetkezetbe, mert nincs ember, aki széthordaná az utalvánt!

(Csökkent a belföldi turizmus.)
– Bözsi néni! Hoztuk az utalvánt!
– Jajj, drága szentjeim, hát én azt mán el is kőtöttem. Húsvétra abból vettem szentöltvizet.
– Nem, Bözsi néni, ez nem az az utalván, ez egy másik! Hallgattassa mán el azt a kutyát!
– Mondja hangosabban!
– Be köll vonulnia Harkányba, mert úgy állnak a számok!

(Fenyegetve érzik magukat a nyugdíjasok.)
– Néni kérem, tessék csak leülni, én úgyis nemsokára leszállok!
– Menekülsz mi, te gané, kérsz egy kis sósavat a jobbikos pofádba!?

Diplomaták

(Szijjártó Péter Brüsszel, Hollandia, Horvátország, Románia és Ukrajna ellen)
– Zsolti, én szétrúgom a dadusnéni fenekét, mert száraz sütit adott neked.
– De Peti, én vettem ki azt a sütit a többi közül!
– Nem érdekel, apukám mondta, hogy ez diszkrimináció!
– De Peti, utána lehet, hogy nem kapunk egyáltalán sütit, mert szólni mertünk!
– Ezzel csak beismeri, hogy előtte is direkt száraz sütit adott!
(...)
– Gyerekek, mindenki akassza fel a kabátját a fogasára, ahol a jele van. Peti, neked nincs jeled!
– Miért nincs? Én is gyerek vagyok!
– Mert anyukád nem ide íratott be. Elnézést kérek, ne legyen ebből vita, mondd meg anyukádnak, hogy te másik óvodába jársz.
– Annyaaaaa! Látod, milyenek! Bocsánatot kérnek, de közben kiútálnak!

Politikusok

(Kövér László szerint a jövő problémáira a múltban találjuk a megoldást.)
A kolhozelnök körülnéz a határban, látja, hogy az árokparton a juhász gyereke játszik a birkabogyókkal. Odamegy hozzá, és kedvesen megkérdi:
– Mit játszol, Sztyopa?
– A dicsőséges Nagy Honvédő Háborút! Ezek a kicsi bogyók a vöröskatonáink, ezek a nagyobbacskák a tisztek, ezek a még nagyobbak pedig a tábornokok.
– Aztán melyik a Generalisszimusz?
– Egyik se. Akkora szart még nem találtam.

Kivándorlók

(Nem tetszik a kormánynak, hogy az EU épp a felcsúti kisvasutat ellenőrizné.)
– Te utaztál már azon a kisvasúton?
– Nem, de állítólag nem egy nagy szám, arrafelé csak árkot meg bokrot látni!
– Látod, én már túl vagyok vagyok rajta.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö