A piacról jött be a trafikba, mert eszébe jutott, hogy ma este lottóhúzás, mondta is az apjuknak, hogy legközelebb már felkelni felejt el. Az otthonka zsebében kotorászott sokáig, az emberek mögötte az egyre gyarapodó sorban meg csak nézték, ahogy egyesével végigböngészi az összeset, és cetlik sorát pakolja ki maga elé a pultra.
A szatyrai a földön akkurátusan az újságoknak támasztva, a kismamacipővel egyensúlyozza őket, hogy fel ne boruljanak. Nagylevelű zeller lóg ki az egyikből, a másikban tök és kapor. Egy kis levesbe való zöldséget vett, mert a kertet már nem bírja sem ő, sem az apjuk. Épp csak két répát, meg egy gyökeret, jó az ilyen melegben is, kevesen tudják, a forró leves.
Ezt meséli, miközben még mindig keresgél. Aztán meglátta ezt a zsenge tököt, összefutott a szájában a nyál, nem is tudja, milyen régen nem evett egy jó rántott tököt tökfőzelékkel! Az apjuk is szereti, most jól meglepi. Igaz, nagyon drága most a tök, de hát egyszer élünk. Meg már csak estig kell kibírni, akkor úgyis megnyeri az ötöst!
Mit keresgél annyit, néni? Hátulról jön a férfihang, az ajtó percenként nyílik és újabb és újabb kuncsaftok jönnek be a pár négyzetméteres kis üzletbe. Nem volt ez mindig trafik, újságosként és lottózóként üzemelt, most aztán állnak itt a 40 fokos melegben egymás hegyén-hátán az emberek, szigorúan 18 év felett, ki cigarettáért jött, ki telefont feltölteni, ki a hírekért, ki pedig szerencsét próbálni.
A szemüvegemet! – jön lassan a válasz, az eladó pedig a néni homlokára mutat, oda van feltolva az olvasószemüveg. Látja, mondom én, hogy egyszer majd felkelni felejtek el! Most, hogy megvan a szemüveg, a kipakolt cetlik között kezd el válogatni, egyesével az orrához emeli őket, és silabizál. Mondtam apjuknak, hogy már másik szemüveget kellene íratnom, hiába, az idő, no. Nem leszünk fiatalabbak!
A türelmetlen vásárlóközösség ezzel nem tud vitatkozni, ők úgy érzik, e percek alatt máris éveket öregedtek. A sarokban az egyszem ventilátor nem győzi a tempót, a nejlonba csomagolt pornóújságokról már csöpög az izzadtság, amikor néha kinyílik az ajtó, csak még több hőség zsúfolódik a gőzölgő falak közé. Az ablakokon lévő fekete fólia csak úgy szívja be a meleget.
Az eladó próbálja menteni a helyzetet, a néni feje felett kiszolgál gyorsan egy-két törzsvevőt, akiről tudja, hogy csak egy doboz cigiért ugrott be. Az ajtó előtt a kerékpártárolónak támasztva egy gyerekülésben kisfiú türelmetlenkedik, ő törvényileg kívül rekedt, az anyja időnként kikukkant rá és nyugtatgatja, mindjárt meglesz az a matricás album, csak a néni feladja a lottót, utána már mi jövünk!
Na, megvan, drágáim, itt vannak a számok, no. Már szinte fejből tudom őket. Az egyik a fiam születésnapja, a másik a lányomé, a harmadik apjuké, a negyedik az enyém. Az ötödiket minden évben változtatjuk, ahány éve vagyunk házasok. Segítene kitölteni? – fordul egy mögötte állóhoz, s már csak a tollat kell megtalálni a cetlik alatt a pulton.
Letelepedik az asztalhoz és komótosan bejelölgeti a számokat, ezalatt legalább halad a sor, már nem sokáig van nyitva a trafik, a Nap épp delelőn. A férfiak hátán és hóna alatt csak úgy sötétedik a póló, van, aki már a bejáratnál visszafordul, és addig inkább megiszik a szomszéd teraszon egy sört. Kibírhatatlan anélkül ez a hőség.
A gyerek már bőg a trafik előtt, nem kizárt, hogy napszúrást kapott, anyukáját előre engedik, a két csíkos szatyor és az éppen feltápászkodó néni között ügyesen odaslisszol a pénztárhoz és fizet. Szerencséje volt, ismét a nénin a sor. Az eladó oxigénért kapkodva próbál mosolyogni, ahogy beviszi az adatokat a gépbe, de már neki is nagyon nehezen megy. Pláne, mert az izzadságtól átlátszóra ázott a szelvény is. De azért maradék udvariasságát összeszedve, csak megkérdi a nénitől:
– És ha nyernek, mire költik?
– Elutazunk valami meleg helyre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése