Ugrás a fő tartalomra

Fülig Jimmy megírta, őszinte sajnálatomra

Felcsút, Akadémia, félemelet – drónterem
10telt felsék!
Úgyismint kollega! (Bisztos emlékszik: Én is uralkottam egykor. Magamon kivül még egy egész szigeten köszben bünöztem. Nem is rejtőztem. De ez már rég volt.) Ez meg most van! Néztem a vagyónbevalását, maga nem egy Klérus! A hétszázát, anak is a fele az aszonyé. Még egy hentes és mézárosnak is töpp bénze van, mint Felséknek. Pedig az akora paraszt, hogy a buszon is tolyással fizetne. Ez nagyon gász.
Adnék néhány tipet. Nem kérek érte pénszt. Főlek nem magától. Csak irom, hogy tugyon. A még épen futó bolondokról. Elöre szólok. Nem szeretem a nyers velőszagot. De köteleségemnek érzem fityelmeztetni: köse fel. A gatyát. Mert ezek árulják a hazát. Közben a töbiekre mongyák, hogy eltereljék. Az a gyanú, hogy a Nép amikór hazával házal, már  csak viszonteladó vagy ha tud róla – ór gazda. Mert kétszer nem lehet ugyanazt a folyót ellopni. Ezt mondta egy görög vámtízt a kikötőben nagyon régen. 
Ez ety mafia! Titkós szolgálat! Nem árulom el mindet, csak né. Hányat.
Van az a hoszú, aki ülve nyalja a holdfilágot: kereskedik külömben ügyminiszter. Szij ártónak híják, tarsolyával hordta ki Moszkvába a vizumot. A cár engedéjével fut sálban. Ez elagya az anyjukat is. Az ukránoknak. Odadják neki néhány hrivnya nyugdijért az álampolgársákkal egyben! De ujvidéken is szerbkereskedő! Házakat nyit a nemszetközi csirkefogó.
Onan lehet nem látcik, de itt kűlföldön beszélnek a szurkolók eszt-azt a stadionokban. Mer itt vannak! Ott van még a Cecil férlye, az a rogáns henceg. Dősölnek! eszi a sztroganof nevű bélszínt, s nézik ahogy nő a lakás a négy fal köszöt. Mert odatta a fél belvárost az araboknak hotelbe! A kinaiaknak meg ezerszám árujja a kötvényt letelepedésig. 
Télleg nem zavarom igy költöszködés közben? Vár áll ott, most kő, hallom. Fityeljen még! Nincs vége. Ebben nem vagyok ziher, mert a felcsuti kisvasut baktere mesélte pálinkászás kőzben mikor egésznap nem jöt egy személy se. De jöttek a törökök! Monták: nekik Mohács kel. Esz nehéz lesz, mert már elatták Eszékig ofsór lovagoknak. Van, aki a saját fölgyén le tud ügetni Horváthba! Ilyen izsákmányolók. Mondok, csak azért irom, tugyon róla, kilopják a szemét! Az oroszok is már a spájzban vannak. Hévizbe főtt a sok letelepedési köszvényes. Esz már beteges! Csak huzzon ál ruhát, s járjon körbe az országába, Felsék! Menjen el disznó vágásokra. Vagy van az a hód. Mezővásárhelyen feltü nősködik a Miniszter. Félrelép, nem játszik nyílt Kátyákkal, feszélyes fickó. Nem tud micsinálni. A pénzével. Asztán kósa hírek terjednek az alvilákban beszélték Decemberben. Van 1 Részes Mandarin ez 20 %-ig bisztos.
Csak sorolom röviden, mert mindjárt indul a Honulolo Star, amin titokban fütő vagyok és pintér. Ezt a naszádot gyorsan atták el, mert meghalt a Fárajó, akié volt. (Hátha, ismerte, csak azért montam.) Bankelnök vette meg egy kikötéssel. Lapítványnak kell. Szóval nem az övé, hanem valami fallosz Aténé. Nem a fáraó, a lyaht. Ennek meg ojan postás szeme van mint Kirúg Hümérnek! Az egyikel a boritékot nézi a másikkal falon a házszámot. Nem csoda, hogy sose talál haza. Ősze eskütek az amerikaiak ellene. Amikor rájött! Az öt perc alatt elárulta hat embernek a Balramentben. Velük megyünk Ibizára, mert kőzben ez a Piszok Árpád ott kavarja. De nem málnaszőrt! A Port a butorokon! mert a focihoz nem ért. Csak a festményekhez, más kép nem is tudna Felség közelébe maradni. Na ezeknek egyesével kéne annyi a Singsingben, mint a Serény Múmiáknak. Akik azért kapták eszt a nevet, mert együtt kapnának anyi évet, mint amijen örek egy szerényebb mumia. Az Együtt lehet kap is.
És akor jőt ez az Olympia is momentán! Már mindenki akarta, de nem! Átallottak. Nem lehet minden kérdés mellé rendőrt álitani. Mondom én, aki mögöt mindig ált egy. Ha rám halgat, akkór most kiáll a raglapra 1 gőszkazán-bizkálóval. és mongya: szerbusz nép! És nem ártana kocintani is valami röviddel. Azután ki is írthatná a nép savazást. 
Remélem levelem egészben találta. Maradok tísztelettel, mert nincs kedvem odameni:
Fülig James
félig koléga

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö