Ugrás a fő tartalomra

Csikiznek

El kell áruljak egy „műhelytitkot”. Ha nem jön közbe semmi, akkor úgy körülbelül 8-10 hétre előre megvan, melyik héten milyen témát szeretnék ezen a hasábon feszegetni, no persze frissen, aktuálisan. Hol komolyabban, hol könnyedebben, lesz még szó menekültekről, a szomszédokról, az itteni pénzügyekről éppúgy, mint az otthoniakról. Két hét múlva például egy laza élménybeszámolót tervezek az itteni „busójárásról”, a Goaßhenkerről.
De ki tudja, mi lesz belőle? E héten az itteni sörök széles kínálatát, mint helyi jellegzetességet szerettem volna bemutatni, mert bár szinte minden falunak megvan a saját főzete, hiába a német tisztasági törvények (ez a kifejezés mindig furcsa asszociációkat indít el a fejemben), szóval hiába a sörtörvény, azért sikerült kifognom egy-két vízhajtót is a palettáról. Aztán a múlt heti sajtóhíreknek köszönhetően mégsem bajor sörrel fogunk koccanni.
Négy-öt magyar lapot is követek online, s mindig szembejön valami vérlázító hülyeség. Ha Nyilas Misi olvasná fel nekem a címeket, mondanám, hogy ugorgyunk, de nem vagyok vak.
Messziről, erdélyi, mezőségi élményeimmel kezdeném: már az első látogatásaimkor, a kilencvenes évek elején megtanították nekem, amikor meglátták a kezemben az Ursus-t, hogy a magyar ember csíki sört iszik. Régebben ez Hargitha, később Ciuc névre hallgatott hivatalosan, de bizony ez volt a csíki sör. Úgyhogy amikor egy-két éve láttam az interneten egy csíki sörreklámot, nekem bizony a Ciuc jutott eszembe. Egy székely góbé karatézott le benne egy medvét. Két dolog derült ki később erről a videóról: hogy egy az egyben, szinte mozdulatsorra koppintása egy korábbi reklámnak, és hogy az Igazi Csíki Sört reklámozza. Másodszor szintén egy visszaélés kapcsán hallottam a termékről, a Tankcsapda együttes hívta fel a figyelmet, hogy egy másik reklámjukban engedély nélkül használták fel a zenéjüket. Ezek után már csak röhögtem, mint akit csikiznek, amikor a Ciuc-ot gyártó holland cég beperelte őket névjegybitorlásért. A bíróság, mint egy fülemüle-pörben, hol így ítélt, hol úgy, az én véleményem pusztán annyi volt sokáig a dologról, hogy ha nem lehetne összetéveszteni a két terméket, akkor minek az „Igazi” megkülönböztető jelző az újabb sör nevében? A névadó szerint kellett legyen a köztudatban egy másik, nem igazi csíki sör is. 
Mindenesetre ügyes, ahogy Kohn bácsi mondaná. Ez az egész persze két külföldi cég problémája kellene legyen, 1000 kilométerre Budapesttől. De nem úgy van az ott, ahol a pálinkafőzés és az ittas biciklizés éles fegyver a Brüsszel elleni harcban! Ahol – Európában egyedüliként – a Parlamenten nem uniós zászló lobog a nemzeti mellett, hanem egy másik kék-sárga, a székely. (Megjegyzem Romániával még csak a csatlakozási tárgyalások folytak, de Széken már csillagos lobogót láttam a trikolór mellett a kocsmaajtón.) 
Jött Lázár János, az igazságosztó. Hódmezővásárhelyen a vendéglátósokat arra kérte, bojkottálják a csúnya holland multi termékeit, mert báncsák a magyart! Aztán ezt előadta a Miniszterelnökség nevében, majd a kormányinfón is. „Ez elfogadhatatlan, a két évvel ezelőtt megkötött stratégiai partnerség erre nem adott felhatalmazást a cégnek. A Heineken hozzáállását minősíti, hogy a Magyar Kormánnyal együttműködési megállapodást köt, majd Romániában méltatlan eljárást folytat egy magyar márka ellen.” Kicsit ugyan utána kellett olvasnom, de kiderült, bármit is értsünk alatta, de nincs stratégiai partnerség a kormány és a cég között, továbbá a hollandok kérték, hogy a vitájukon elhangzottak ne kerüljenek a sajtó elé.
Miért kellett Lázár Jánosnak az elnöki tanács elnökeként exponálnia magát? Milyen politikai célból kell egy román cég érdekeit összemosni a „magyarság” érdekeivel? Ha annyira fontos elszakadt nemzettestvéreink sorsa, akkor a pálinka eredetvédelmi törvényéből miért felejtették ki a székelyeket? Ők elég morcosak most, hogy nem nevezhetik pálinkának a cujkájukat. De ez után joggal lehet morcos a dévai magyar asztalos is, akinek nincs munkája az IKEA térnyerése miatt, mert a svéd nagykövet még mindig nincs bekéretve!
Szörnyű sejtésem támadt: ezek nem politikusok. Az csak a fedőtevékenység, mellékállás, hogy menjen a bót, a trafik, a kaszinó, a sertéshizlalda, a wellness-hotel, a dinnyeföld, a lovarda, a pálinkafőzde, a kötvény, a nyomda, a sörgyár…
Vagy ha ez a politika, akkor ne lepődjenek meg, ha a román a Tiszáig jön a brassói miatt!
Igaza volt Bohumil Hrabal cseh írónak: Közép-Európában nem érdemes kijózanodni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö