Ugrás a fő tartalomra

Zurück in die Zukunft

Felborult a tér-idő kontinuum. Arra gondolok, Valaki tényleg feltalálta az időgépet, de nem szabadalmaztatta. Titokban visszament a rendszerváltás környékére és találkozott egykori önmagával, egy fiatalemberrel. Ez lehet csak az oka, hogy ma már nem kell fluxuskondenzátor, hogy visszamehessünk 1955-be!
De miért is kéne visszamenni? Hogy megláthassuk, mit hoz a jövő! Akkoriban hatalmas transzparenseken hirdették és lám, itt is van: elegendő bekapcsolni a tévét, olvasgatni az újságokat, hírportálokat. Már amelyiket még lehet…
Szíjjártó bekérette. Lázár kinyilatkoztatta. Balog átvette. Fazekas megtekintette. Tállai megfőzte. Ez az iciri-piciri pedig mind megette! 120 %-kal szebb lesz a Budai Vár. Olimpiai sportolóink immár a kormány szárnyai alatt készülhetnek a budapesti játékokra. Becsülete a hőség: a határvadász, aki illegális migránst látott! Az oroszok megfenyegették a hanyatló Nyugatot. Megannyi apró jegyzet észak-koreai noteszlapokról.
És amiről a „közszolgálat” nem beszél: egy komcsi újsággal kevesebb. Miért nem olvasták? Ilyenek írtak bele évtizedeken átívelőn, mint Pozsgay, Stefka, Bencsik, Bayer… megérdemelték. Piaci törvényszerűség, nemdebár? (Piacot emlegetni Magyarországon, ahol a versenyt az jelenti, ki mennyit hajlandó „alkotmányos költségként” visszacsorgatni a pályázati „ingyen” forrásból? Kapitalizmus farkastörvényeiről beszélni az azonnali és visszamenőleges törvényhozás, a folyamatos centralizálás, garancsik, vajnák és vajdák, mészárosok országában? Cinizmus vagy ostobaság? Lázár vagy Matolcsy stílusa? Mindkettő elfogathatatlan.)
A Népszabadságot bár több irányból támadták le egyszerre, a vektorok egy irányba mutatnak. Ugyanakkor nem látom a Bumeráng-hatást! Mekkora tiltakozás volt, amikor az a műsor megszűnt! Minden autó rádióantennáján szalag lifegett, néha még ma is látni egyet-egyet. De olcsóbb lett a kenyér? Nem. (Felkészül a plakát- és nyomdaipar.)
Nincs más hátra, újra meg kell tanulnunk sorok között írni. Önöknek meg olvasni.
Nem erről akartam a héten írni, de szó, ami szó, beindult az élet így a 98%-ban sikeres nemszavazás után. Ahol egyébként Kalocsa épp az országos átlagot hozta, nem többet, nem kevesebbet, ami számomra meglepő, emlékezve még az afgán menekülttábor idetelepítése elleni MIÉP-SZDSZ paktumra. Dicsérendő.
Viszont nem árt tudni: az érvénytelen szavazással a kormányzat nem felhatalmazást kapott, hanem vérszemet. Orbán Viktor fogta kihűlőben lévő népszerűségét és egyszerűen megmigrózta. 
Az állandó harchoz ellenség kell. Mindig van másik: most majd azok, akik AZNAP otthon maradtak. Látható-hallható, már egyáltalán nem számolnak velük, nincsenek benne a statisztikákban. Annyit sem számítanak, mint egy újabb alaptörvény-módosítás. (Ahol viszont beteljesülni látszik József Attila átka: „hétszer szűljön meg az anyád!”)
A Nemzeti Együttműködés (nem röhögtem el magam) Rendszere nap mint nap bizonyítja, hogy képtelen a konszolidációra. Nem látom, mit lehetne tenni ellene. Ha a hamu alól fel is izzik a parázs, ők csak felszítják a tüzet és elkezdik a pecsenyéjüket sütögetni. Már nem csak a Balatonon, nemzetközi vizeken is folyik a bitorlásverseny.
Meg lehet próbálni menekülni, de ha elkezdene az ember magányosan üzenni Brüsszelnek, s a kertjében kirakná, hogy HELP!, félő, mire a H betűvel elkészül, leszállnak rá egy helikopterrel. Jól jöhet az még, ha repülni kell, de egyelőre csak repkednek ezek a hazánkban ideiglenesen áldomásozók. Ez is milyen ismerős!
Magyar Időket élünk. A Haza nem lehet ellenzékben. De nem is mehet el. Csak a Szabad Nép. Félórákra. Ahogyan hatvan éve…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...