Ugrás a fő tartalomra

Zurück in die Zukunft

Felborult a tér-idő kontinuum. Arra gondolok, Valaki tényleg feltalálta az időgépet, de nem szabadalmaztatta. Titokban visszament a rendszerváltás környékére és találkozott egykori önmagával, egy fiatalemberrel. Ez lehet csak az oka, hogy ma már nem kell fluxuskondenzátor, hogy visszamehessünk 1955-be!
De miért is kéne visszamenni? Hogy megláthassuk, mit hoz a jövő! Akkoriban hatalmas transzparenseken hirdették és lám, itt is van: elegendő bekapcsolni a tévét, olvasgatni az újságokat, hírportálokat. Már amelyiket még lehet…
Szíjjártó bekérette. Lázár kinyilatkoztatta. Balog átvette. Fazekas megtekintette. Tállai megfőzte. Ez az iciri-piciri pedig mind megette! 120 %-kal szebb lesz a Budai Vár. Olimpiai sportolóink immár a kormány szárnyai alatt készülhetnek a budapesti játékokra. Becsülete a hőség: a határvadász, aki illegális migránst látott! Az oroszok megfenyegették a hanyatló Nyugatot. Megannyi apró jegyzet észak-koreai noteszlapokról.
És amiről a „közszolgálat” nem beszél: egy komcsi újsággal kevesebb. Miért nem olvasták? Ilyenek írtak bele évtizedeken átívelőn, mint Pozsgay, Stefka, Bencsik, Bayer… megérdemelték. Piaci törvényszerűség, nemdebár? (Piacot emlegetni Magyarországon, ahol a versenyt az jelenti, ki mennyit hajlandó „alkotmányos költségként” visszacsorgatni a pályázati „ingyen” forrásból? Kapitalizmus farkastörvényeiről beszélni az azonnali és visszamenőleges törvényhozás, a folyamatos centralizálás, garancsik, vajnák és vajdák, mészárosok országában? Cinizmus vagy ostobaság? Lázár vagy Matolcsy stílusa? Mindkettő elfogathatatlan.)
A Népszabadságot bár több irányból támadták le egyszerre, a vektorok egy irányba mutatnak. Ugyanakkor nem látom a Bumeráng-hatást! Mekkora tiltakozás volt, amikor az a műsor megszűnt! Minden autó rádióantennáján szalag lifegett, néha még ma is látni egyet-egyet. De olcsóbb lett a kenyér? Nem. (Felkészül a plakát- és nyomdaipar.)
Nincs más hátra, újra meg kell tanulnunk sorok között írni. Önöknek meg olvasni.
Nem erről akartam a héten írni, de szó, ami szó, beindult az élet így a 98%-ban sikeres nemszavazás után. Ahol egyébként Kalocsa épp az országos átlagot hozta, nem többet, nem kevesebbet, ami számomra meglepő, emlékezve még az afgán menekülttábor idetelepítése elleni MIÉP-SZDSZ paktumra. Dicsérendő.
Viszont nem árt tudni: az érvénytelen szavazással a kormányzat nem felhatalmazást kapott, hanem vérszemet. Orbán Viktor fogta kihűlőben lévő népszerűségét és egyszerűen megmigrózta. 
Az állandó harchoz ellenség kell. Mindig van másik: most majd azok, akik AZNAP otthon maradtak. Látható-hallható, már egyáltalán nem számolnak velük, nincsenek benne a statisztikákban. Annyit sem számítanak, mint egy újabb alaptörvény-módosítás. (Ahol viszont beteljesülni látszik József Attila átka: „hétszer szűljön meg az anyád!”)
A Nemzeti Együttműködés (nem röhögtem el magam) Rendszere nap mint nap bizonyítja, hogy képtelen a konszolidációra. Nem látom, mit lehetne tenni ellene. Ha a hamu alól fel is izzik a parázs, ők csak felszítják a tüzet és elkezdik a pecsenyéjüket sütögetni. Már nem csak a Balatonon, nemzetközi vizeken is folyik a bitorlásverseny.
Meg lehet próbálni menekülni, de ha elkezdene az ember magányosan üzenni Brüsszelnek, s a kertjében kirakná, hogy HELP!, félő, mire a H betűvel elkészül, leszállnak rá egy helikopterrel. Jól jöhet az még, ha repülni kell, de egyelőre csak repkednek ezek a hazánkban ideiglenesen áldomásozók. Ez is milyen ismerős!
Magyar Időket élünk. A Haza nem lehet ellenzékben. De nem is mehet el. Csak a Szabad Nép. Félórákra. Ahogyan hatvan éve…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö