Ugrás a fő tartalomra

A korlátfa

.
(Hommage à Mikszáth Kálmán)
Tegyük fel, hogy valahol az országban elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem tesszük is fel, elromlik. No persze, el van az már korhadva évek óta, panaszos levelek tucatját iktatták a jegyzőségen, a helyi újság is kiszerkesztette már, de igazán akkor vált valós problémává, amikor a polgármester fiának bébiszittere arra sétáltatta az unokát és a gyerek majdnem beesett a csatornába.
Innentől viszont beindul a gépezet, jelentés készül a törött korlátfáról az állami közútkezelőnek. A közútkezelő továbbküldi a papírokat a járásnak, a járás a megyének, a megye tovább már nem meri, így visszaküldi a városnak. A város kommunális cége kiküld egy embert, aki konstatálja, a korlátfa csakugyan el van törve, meg kell javítani, mert balesetveszélyes.
Még csak alig egy hónap telt el, a korlátfa ez idő alatt is ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Az ám, de honnan kerítsenek a javításra forrást (ahogy az ingyen pénzt nevezik képmutató módon)? 
Erre sajnos ki kell jelölni egy tényfeltáró bizottságot, ez összehív egy szakmai konzíliumot, ami megállapítja, hogy a városnak a működésre is alig van pénze. Mire a jegyző szól a titkárnőnek (aki a felesége barátnője), hogy keressen egy jó pályázatírót, mondjuk ott van mindjárt az unokaöccse, bízza meg, hogy találjon egy olyan uniós pályázatot, amiből a korlátfát ki lehet javítani. Még épp időben, a pályázati ablak bezárása előtt sikerül is találni egy ilyet, a pályázatot a pályázatíró megírja.
Helyszűke miatt vegyük az egyszerűbb esetet, hogy a pályázatot formai hibák híján befogadják. Az elbírálás során mindenképpen meg kell nézni, kormánypárti-e a városvezetés? A polgármester lehet független, csak a testület legyen kétharmad részben fideszes. Vegyük a jobbik esetet, a testület kormánypárti. Volt-e az utóbbi időben arrafelé napelem-beruházás vagy közvilágítás-felújítás? Ha nem, akkor miért nem? Majd óvatosan jelezni kell, nyerhetne ez a pályázat, ha beleveszik legalább a híd környékén található lámpatestek felújítását is.
A következő fontos kérdés, a miniszterelnök ígért-e valamit ennek a településnek a Modern Városok Program keretében? Ha igen, a korlátfa majd akkor meg lesz csinálva. Ha nem, akkor a városvezetés jobban teszi, ha a sajtóban nyilatkozik, hogy a korlátfa az elmúlt nyolc év előtti nyolc évben rohadt el, Gyurcsány Ferenc felelőtlensége miatt. Soros György említéséért plusz 5 pont jár, migránsokért 10. Ezt a nyilatkozatot 192 lap lehozza, „Mi magyarok a magunk módján nem tűrjük a korlátokat!” címmel. 
Vegyük megint az egyszerűbb esetet, a pályázat végül is nyer. Már csak egy telefon kell, ahol baráti beszélgetés keretében közlik, hogy te, Polgármester Uram, tudod-e, Mészáros Lőrincnek pontosan melyik cégei is foglalkoznak korlátfákkal, honnan kéne bekérni az árajánlatokat? Az árajánlat rendben meg is érkezik, de olyan magas, hogy nincs hozzá elég önrész.
Ezen könnyen lehet segíteni, a rendelkezésre álló önrészért cserébe Lőri pályázatírói tudnak olyan pályázatot, amihez nem kell önerő. Csak ez a korlátfa olyan apróság, kellene hozzá még valami beruházást keríteni. Le van-e már térkövezve a főtér? Hogyne lenne! Nem lehetne felújítani? Most lett kész! A város még tíz évet nem bír ki főtér nélkül így választások előtt. Van-e sportcsarnok, sporttelep? Na, azt fel lehetne újítani. 
Amint a polgármester rábólint, hirtelen gördülékennyé válik az ügymenet. A pénz pillanatok alatt a számlán, épp csak tovább kell utalni. Néhány hét múlva felvonulnak az építési terület környékén lévő kocsmákba a fővállalkozó alvállalkozói alvállalkozóinak alvállalkozóinak munkásai. Rövid szakmai konzultáció arról, hogy csak azért kell cement a betonba, mert Orbán apja gyártja.
A világ nyolcadik csodája, de a választások előtti héten messziről úgy tűnik, kész a sportpálya, a helikopterrel érkező kormánypárti parlamenti képviselő és egyben újdonsült jelölt készségesen át is adja, Kisgrófo koncert és ingyenes birkapörkölt keretében. 
Na, de mi van a korlátfával? A sok bába közt elveszett a gyermek. Gyorsan kiküldenek két közmunkást, zárják le a környéket, tegyenek ki egy táblát, hogy veszélyes! Úgyis van már ott egy tábla, amitől ki kell kerülni, az áll rajta, hogy ez a híd a Széchenyi2020 program keretében 2.456.771.338 Ft támogatásból megújult.
Azt azért tudnia kell az olvasónak, hogy bár minden törvényesen történt, ez nem szabályos. Az előírások szerint egy ekkora beruházásnak átláthatónak kell lennie, ezért nyilvános weboldalt kell hozzá készíteni és ott publikálni minden közérdekű adatot. Tudok is rá egy embert…


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö