Ugrás a fő tartalomra

Híd a munka világába

A cím szándékosan félrevezető. Több ezer hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású munkásembernek két dolog ugorhat be azonnal róla, az azonos néven futó uniós program és szövetkezet, amivel nekik munkahelyeket teremtettek, vagy pedig az ezen a címen elsíbolt mintegy 1,6 milliárd pályázati pénz. Nem ők tehetnek róla, ha csak az utóbbi, mert mint tavasszal bebizonyosodott, ebből a pénzből nem foglalkoztathatóság növekedett, hanem az újonnan vásárolt budai irodaház büdzséje. „Munkahely” is került, az Országos Cigány Önkormányzat csókosainak, jókora havi apanázsért, hivatali autóval. Minden bizonnyal ez is a Széchenyi-terv része. (Egy pillanatra eszembe jut, milyen képmutató elnevezés: Széchenyi a saját pénzét fordította az ország javára, ők meg mások pénzét saját javukra!) Hiába, Farkas embernek farkasa. Ez a híd összeomlott, a szövetkezet a törvénytelenségek miatt feloszlott, büntetőeljárás nem indult, sőt egykori vezetőjében, a miniszterelnöki biztosban(!) a kormányfő bizalma töretlen, annyira, hogy a hiányzó 1,6 milliárdot mellényzsebből rögvest ki is pótolta. Azért azon sok száraztésztát és konzervgulyást lehet ám venni! Vagy mennyiért is mérik most a szavazatokat?
De mint mondtam, a cím félrevezető, mert nem erről a hídról lesz szó. Egy másikról, ami nemsokára épülni fog. A hídon 600 méter hosszan, kétszer egy sávos főút vezet át, kerékpárúttal, gyalogos járdával, közvilágítással. A híd szerkezete egypilonos, ferdekábeles, ortotróp acél pályalemezzel. Öt nyílásból áll majd, melyből három a meder felett, kettő pedig az ártéren lesz. Az egyedi szerkezet miatt a 94,5 méteres pilon és a kábelek díszkivilágítást kapnak. Mint látható, a híd tervei készen. Bár Orbán Viktor 2014 februárjában megerősítette, hogy a híd építése 2016-ban kezdődhet meg és 2017-re készülhet el teljesen, a valóság az, hogy csak tavaly szeptemberben írták ki a kivitelezési pályázatokat, viszont már idén nyáron indulhat is az építkezés, miután néhány hete, májusban eldőlt, hogy a kivitelezés a Mészáros és Mészáros Kft. dolga lészen. Egyelőre 91,199 millió euróból (nagyjából 28 milliárd forintból) kell kihoznia, ezt közölte a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő. A jelenlegi jóslatok szerint a hidat 2019-re át is adják a forgalomnak.
Na, ez már tempó, ilyen az, amikor egy kormány hidat akar(!) építeni. A döntéshozatal még úgy is gyors volt, hogy két ország bürokráciáján kellett átverekedni. A Google-kereső már tudhat valamit, mert amikor a biztonság kedvéért újra rákerestem az erről szóló cikkekre, akkor az „új hidat építhet Mészáros” helyett ezt ajánlotta fel: „új hidat épített Mészáros”.
Remélem, nem bánják, hogy játszok egy kicsit a nyájas (de nem birka!) olvasóm idegeivel, mert kitalálhatták, igazából nem erről a hídról szól ám a naplójegyzetem, mert ez a híd nem a munka világába vezet, hanem Komáromból Komárnóba! 
Ezzel szemben az a híd, amire a címben utaltam, már áll. Legalábbis jó ideje nem mozdult egy tapodtat sem. 
„A kormányhatározat szerint jövőre elkezdődhet az építés, és 2020 közepére már kész is lehet az új Duna-híd, ami Kalocsa és Paks környékét kötné össze. Május közepére derül ki, hogy melyik tervezőiroda készítheti a kapcsolódó úthálózat környezetvédelmi hatástanulmányát, az engedélyezési és tendertervet, illetve az is, hogy melyik cég kapja a környezetvédelmi és építési engedélyt” – írja a Magyar Idők. Június közepe lesz lassan, és még nincs róla hír. – „A létesítmény megépítésének egyik célja, hogy a Duna kalocsai oldalán élők könnyebben vállalhassanak munkát nem csak a Paksi Atomerőmű új 5. és 6. reaktorblokkjainak építkezésen, de a működtetésükben is.”
Szerencsére egy atomerőmű nem épül fel olyan hűbelebalázs módjára, mint egy Astriceum, így aztán van remény, hogy mire kész a híd, még akkor is akad munka, beszállítási lehetőség, csurran-cseppen valami Kalocsának is, bár egy rendes építkezésnél ekkorra a pozíciók kiépülnek, szerződések megkötődnek.
„Új, harmadik gyorsított közbeszerzési eljárást írnak ki a Kalocsa-Paks térségében tervezett új Duna-híd tervezésére, a második eljárás azért nem volt sikeres, mert bár nyertest hirdettek, a Közbeszerzési Bizottság eljárási szabályszegések miatt végül mégis elutasította a pályázatot. A gyorsított eljárás indoka, hogy a forrást biztosító támogatási szerződés szerint a ’tárgyi feladat szakmai megvalósításának végső határideje 2017. III. negyedéve’. Amennyiben eddig az időpontig a közbeszerzési eljárás nyertese a szerződésbe foglalt feladatát nem teljesíti, abban az esetben a támogatási szerződés értelmében a forrásvesztés esete állhat fenn.”
Össze kéne egy kicsit kapni a dolgokat, mert csúszhat ez még akár 2019-ig is, amikor is meglátjuk, hogyan szavaz Kalocsa. (De ez a valóságtól elrugaszkodott, barbár gondolat biztos csak az én kopaszodó fejemben fordult meg.)
Bár a paksi polgármester azóta már miniszter, ne felejtsük, ezt a hidat Lázár ígérte, nem a kormányfő, aki „kiemelte, hogy bár több híd építése is folyamatban van, a kormány jelenleg a komáromira koncentrál.” 
De örüljünk, kaphatott volna a város a nyakába egy fenntarthatatlan stadiont is akár, ha már a híd túl messze van.

(Források: index.hu, Magyar Nemzet, Magyar Idők, híradó.hu, KaloHírek, Paksi Hírnök, portfolio.hu. Kiemelések tőlem.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, hanem l

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter. Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el. Itt az ideje eljárni. Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen. Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt kö