Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...
Legutóbbi bejegyzések

Švejk a világháború előtt

– Hetet bele, mint ahány szankció van! – Nekem nyolc, ha nem maga akarja nyerni a legtöbbet... Švejk egy beton sakkasztalnál ült és Balounnal máriásozott. A novemberi délelőtt eleve laposan naposnak ígérkezett a Náměstí Radost parkban, de a játszótér már tele nyuszimotoros kisgyerekekkel és telefont nyomkodó kismamákkal. Az asztal közvetlenül a parkot határoló žižkovi stadion falánál állt, amin végig sorban szaloncukorra emlékeztető, zuhanó kormányzati bombával fenyegető békeplakátok sorakoztak, a festését vesztett pepita tábla két oldalán pedig eredeti Budo Je Uiceji Arany Sárkányok sörfala őrizte a játékosok nyugalmát. Az italokat Švejk szerezte be idejekorán, még olcsón, idejövet, a közeli kínai vegyesboltból. Az elektromos rokkantkocsija tárolójába pont befért egy rekesz meg egy kisebb, használat közben lebomló szatyornyi. – Látod, Baloun, én így küzdök a sodró ár ellen. Reggel még kapni a háborús inflációs árukból. Nem várom meg a délutáni szankciós inflációt. Azt meg ki tudja, es...

Demokráciaexport

Švejk azóta nem járt a Kehelyben, amióta Bretschneider detektív lánya vette át az üzemeltetését és hangos fiatalok kvázi romkocsmát csináltak belőle. Most mégis, mint lakásához legközelebbi italmérést, ezt választotta.  Alig egy órája érkezett haza Karlovy Varyból, ahol kénes fürdőkben reumáját kínozta, s térdei most elégtételt vettek a kéthetes tortúráért. Dubček bukása óta nem kapott beutalót, de most, hogy előbb a vírus takarította ki onnan a szállóvendégeket, majd a háború az orosz letelepedési köszvényeseket, jutányos áron jutott hozzá a férőhelyhez. Persze a pihenésben még jobban megfáradt s míg a bőre kiázott, a veséje kiszáradt, hát idő előtt visszajött szeretett Prágájába.  Csakhogy a lakásába lépve egy csomó idegent talált a saját ágyában, ugyanis Müllerné – nem számítva Švejk úr korai visszatértére – kiadta azt olcsón ukrán menekülteknek. Jobb híján tehát a Kehely felé vette az irányt, ahonnan, lévén kedd délelőtt, csend szűrődött ki a város forgatagába. Már messzir...

Nembináris

Švejk óvatosan lépdelt a hártyavékony, de szűz hóban, mert bakancsa talpán már alig maradt rece mutatóba.  Ez nem mindig volt hátrány a kutyapiszokban tapodó utcákon, de hosszú távon azért próbára tette reumás térdeit.  Amióta kénytelen volt átszokni a külvárosi kocsmákba, azt is meg kellett szoknia, hogy itt nem olyanok a közszolgáltatások, mint a belvárosban. Nem söprik az utcát. A nuslei Bástya Vendéglőbe tette át törzshelyét, ami két kínai vegyesbolt és egy bank szorításában küzdött a történelem újabb viharában a fennmaradásért, jelesül a koronavírus-járvány okozta megszorítások és a hatósági áras italok Szküllája és Kharübdisze között vergődött a patinás vendéglátóipari egység. A bemutatásához annyit tennénk még hozzá, hogy kádból csapolt sörök és változatos snapszok mellett melegkonyhai kínálatból is válogathatott a kedves vendégsereg, akár két nagy helyiségben elterülve. Még annyit muszáj megjegyezni, hogy Švejk ezúttal nem egyedül járta az utcát. Egy Sokol-rádió vállsz...

Tájékoztatás a forint árfolyamáról

Szerdán a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy az euro már 350 forintba kerül. Az a körülmény, hogy egy euro ára 353 forint, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a Nemzeti Banknak. Ki tud manapság 356 forintot adni egy euróért? Mert nemcsak az euro kerül 362 forintba, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki ezt a 365 forintos eurót, pusztán ebből vásárolni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy euro 370 forint, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 375 forintot csak az tud ma euróét adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 382 forint bizony nagy pénz, 390 forintért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 396 forintot, amibe egy euro kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 398 forintért, vagyis egy euroért egy kiló zsírt lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 400 forintért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. (Hommage á Tabi László)

Kitiltottak

 Švejk óvatosan egyensúlyozta zsíros tapintású, kerekded háromszög alumínium tálcáját a foltos kantárnadrágos, svájcisapkás melósok közt a Világ automata büfében, amíg nem talált egy pultnál szabad állóhelyet. Egy kopaszodását maradék hajának előrefésülésével leplezni próbáló, kék macskaszemű, kerek pofájú, kiugró járomcsontú férfi állt itt egyedül, aki Švejk szándékát látva odébb húzta tálcáját és úgy falatozta tovább a maga pecsenyéjét. A derék obsitos két pár fehér nürnberger wurstot vett magának egy adag dinsztelt káposztával, néhány szelet barna kenyérrel. Mivel itt nem árultak alkoholt, műanyag poharában málnaszörp ülepedett a szóda aljára. Švejk elgondolkodott, hogy most kavarja vagy ne kavarja? - Jozef, maga itt? - szólította meg álmélkodva kerekarcú asztalszomszédja. Švejk most már alaposabban szemügyre vette, s látta ám, hogy az asztalon ott hever a jellegzetes sildes sapka, ami nélkül még soha nem látta Hrabal urat, ezért nem ismerte fel még ilyen közelről sem. Meg aztán...

Árva gyereknek nincs appja

 Köszvényes térdei miatt Svejk már egy hete home office-ban volt kénytelen inni. Müllerné naponta kilométereket gyalogolt a sarki boltba újabb és újabb csíkosszatyornyi üveges sörökért és félliteres Beherovkákért. Miközben az átkozott falépcsőket koptatta, azzal próbálta vigasztalni magát, hogy Svejk úr remélhetőleg ezúttal sem kéri majd vissza a betétdíjakat. Odakint tombolt a vénasszonyok nyara, s bár a madarak azt csiripelték, hogy valami influenzajárvány is, azt a város zaja elnyomta.  A vén obsitos nem is tudta, mi hiányzik neki jobban, a csapolt sör zamata vagy a Kehely kedélyes társasága. Így aztán, amint egy kicsit is lábra kapott, első útja Palivec kocsmájába vezetett. Még el sem engedte a ragacsos kilincset, visszalépett és fejét hátrahajtva a cégtáblára sandított: biztos, hogy jó helyen jár? A galambszaros cégér szerint igen. Ámde odabenn jól kivehetően - hiszen szokatlanul semmi dohányfüst sem volt - megváltoztak a viszonyok. Először is egyetlen ismerőst sem látott...

Langerhans-szigetek

 - Hallotta, Svejk úr, májzsugorodása van az államfőnek! - kérdezte Müllerné, miközben leoldotta Sissy feliratú milleneumi kötényét. Bár ne tette volna, hiszen éppen lejárt a munkaideje. Nem az oldást, az átkötést. - Aztán melyiknek, Müllerné? Én csak két álamfőt ismerek, az egyik addig vívódott, míg egy csapatban az egyik legnevesebb hotelben lett besúgó, onnan nem ment ki a Los Angelesi olimpiára, aztán ledoktorált, anélkül, hogy előtte fel. A családja hiába énekelte neki esténként, hogy egy kicsi mozgás mindenkinek kell, sajnos neki már memopauzája volt. A másik meg a kutyapiszkot szokta összeszedni a horgászstégeken, és ha bármit alá kéne írnia, annyi kifogása sincs, mint egy amatőr pecásnak Mészáros halastavában. Ha a néppel akar találkozni, szilveszterkor előad a tévében egy hasbeszélőszámot. Ami azt illeti, egyikért se nagy kár. - Azok az Orbán drogista kifutófiúi - jegyezte meg szarkasztikusan a bejárónő, anélkül, hogy tudta volna, hogy úgy. - A mienket mondom, a Babist! - ...

Bürokpohár

 Lassan nyílt a Kehely repedt üvegű, kopott ajtaja, Švejk, a derék katona szokásához híven szorongatta még egy kicsit a kilincset, amíg egyálltó helyében körbenézett a derékig füstös teremben. - Isten éltesse őfelségét, Ferenc József császárt! - kurjantotta, majd oda-odabólintva az asztaloknál trécselő, megrökönyödött vendégeknek a törzsasztalához sietett, ahol addigra Palivec már terítőt is cserélt és kora őszre emlékeztető hűvös, arany korsót helyezett a friss söralátétre, a hab, mint pufók felleg tornyosult a tetején. - Nézze csak, ki ül ott! - intett állával a mosdó ajtaja felé a vendéglős, és akkurátusan simított még egyet a terítőn. A szűk fordulóban egy kétszemélyes kis asztalkánál köpcös, kopaszodó, hivatalnok külsejű figura hörpölgetett és szívta magába a vécéből szivárgó illatokat. - Nocsak, a Marek! - kerekedett el Švejknek szeme-szája a csodálkozástól. A háború vége óta nem látta az egyéves önkéntest. Azonnal felállt, kortyolt egy nagyot a sörből, hogy nehogy kilötyögjö...

Biokonzultáció

- A papírkukába dobjam, vagy komposztáljam? - forgatta Svejk a zöld konzultációs borítékot gondterhelten, láthatóan magáénak érezve a kormány problémáját. - Ha visszaküldöm, az külön környezetterhelés - mérlegelte saját felelősségét. Müllerné gondolt valamit, sőt konkrétan valakinek a valakijére, de nem merte kimondani. Valamiből el kell tartania a férjét, aki egész nap csak a hátán fekszik. Csak ment, s teregetett némán.