1.
Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja,
ki számít manapság forró tavaszra?
Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát?
Ezért egy költő se venne elő pennát,
de róla még csak laptopján se csetel,
ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel.
Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök,
Family Frost jön vagy maga az ördög?
2.
Távolból felzeng tán valami dallam,
túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam.
Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája,
szöges deszkát teszek ablakom alája,
a kerítésbe árad minden feszültségem,
ezek le ne tapossák gyér veteményem!
De orrom megérzi, amit a szem se lát,
hamubasült Fornetti csábító illatát.
3.
A kapuba kiállok, szemem se rebben,
a polgármester talpig népképviseletben
jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan
izgatott emberek közelednek ottan.
„Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor?
Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!”
Az asszony is eldobta nyitókapáját,
sóhajtva simított nejlonotthonkáján.
4.
És jött a férfi, ki soha el nem fárad:
„Hé paraszt, mondd, messze még Nagyvárad?!” –
így köszönt azt hiszem, azt se mondta, pardon,
'sz csak zúg a damilos künn az árokparton.
A közmunkás egykézre fogta a fűkaszát,
s válaszul egy aprót igazított faszán.
„Kérdeztelek, ember! Vagy süket vagyol tán?
Azt akarod netán, maradjon az Orbán?”
5.
„Nem így volt ám hozzá az a rövid beszéd,
csak az uram is már elitta az eszét!
Nem gondolt az másra két beteg szülőjén,
egy hang nem jut át a legény zajszűrőjén,
mit fülein visel, ahogy előírja
mindannyunk gazdája, a vén unió, ja.” –
az asszony jobban érti, ezért mindig rámszól.
Minek munkavédelem, ha nem véd a munkától?
6.
Megáll a tömeg és nem zúg a motor már,
jő sok asszonycseléd, sonkát hoz és tormát,
mintha Húsvét lenne, kendőbe-ruhába,
mintha muszlin volna s nemcsak köve kába.
Letészi hát Péter azt a tömött zsákot,
amivel elindult nyerni más világot.
Egy füvesasszony biztat vigasztaló szóval:
„A vízhólyag helyét be kell hintni sóval!”
7.
„Áradjon a Tisza!” – kiáltja egy faszi.
„A halászlé mikrózva már nem az igazi!”
„Kis narancsos bukta, szellős a tésztája,
ne vigye el szárazon!” – mind megkínálja.
„Ha lenne tüzifám, akadna pár hasáb,
begyújtanánk, azzal nem csapja el hasát.” –
s állnak, mint Bosch-képen, szétszórva
sok ilyet nem látott vidéki létforma.
8.
Már majd ölre mennek. „Álljon be a sorba!
Magának levese és edénye is csorba!”
„Kerüljön el felénk, várja már Szöged is.
Nálunk még megenné tán a vasszöget is!”
Demizsont tukmál a Tanácsháza előtt:
„Buzi vagy, ha nem iszol, főleg a nőd!”
„Olyan nekünk maga, mint ukrán Nacsalnij!”
– akárhogy is lesz, de innen szép nyalni.
9.
Jöhet végre aztán szelfi, fáklya, beszély:
a legkisebb fiú, kit nem riaszt a veszély,
Tisza vizet önt pohárba s indul világgá,
szétkürtöli persze, különben ki látná?
Kamerával fontoskodó: „Ugye Péter,
úgy tudjuk magánál mindig van felvétel!”
„Csalánra pisáltam, ez ne jöjjön elő
aktív légy te is, ne csak elszenvedő.”
10.
Kihűlt már a gulyás és elfogyott a bukta,
az unicumot is már magáénak tudta...
menne már szaporán, de a nép marasztal,
mosatlan epret öblítsen barackkal?
Kínálnák még páran, nyüzsögnek körötte,
„Ezt a kolbászt bizony még Viktor töltötte!”
Megtelik a trafik. Hát a vezér hol van?
„Ott kandikál a zászló, guggol a bokorban!”
11.
A háborgó tömeg már békésen battyog,
ki reklámzsákot cipel, ki reklámszatyrot.
A túraholmikon még rajta van az ára,
hát jut idő nekem egy kis séta–fikára.
Botlatóköveket itt sűrűbben látok,
az út mellett végig betemetett árkok,
s zsákfalvak mellett így haladnak végig,
estére tán még a buszt is utolérik.
12.
Summáját írom, úgy figyelmezz csak rám
(karizmám a sorsom vagy az csak a csakrám?):
Egy kicsi mozgás biztos jót tesz, mielőtt
meg kell állnod az Úr tolószéke előtt.
Ha túl messzire mentél, rájössz, ez egy körtér
és nem felejtik el azt, hogy honnan jöttél...
Magadra találhatsz – attól nem ér véget
sem a rendszer, sem e hőstörténet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése