Egy migráns naplója

Az úgy történt, hogy Országh Viktor hosszas udvarlás után sikeresen benősült a Polgár családba. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy érdekházasság volt, és a jó nyelvek se nagyon tudtak mást terjeszteni, miután azt a hatalmas házat, amit a Polgár apuka adott a legidősebb lányának, Viktor még beköltözés előtt elkótyavetyélte, és vett egy kisebb vityillót a faluszélen. A maradék pénznek nyoma veszett, állítólag befektette egy volt szobatársa üzletébe. Erről aztán a vasárnapi családi ebédeken valahogy nem esett szó. Polgár Anikónak azelőtt addig csak idősebb urak csapták a szelet, de velük se járt volna sokkal jobban, gondolta ilyenkor magában. Feltűnt, valahogy mindig ő fizetett, ha randevúra étterembe vitték. Bár Viktornak se volt semmije, mégiscsak laza, fess legény volt, úgy nézett ki, mint aki ki tud állni a saját és a mások igazáért. Szerelem volt első látásra, de tán még másodikra is. Aztán, amikor már jöttek sorra a gyerekek, már nem volt idő ilyeneken gondolkodni, a napi teend...

A Cofidis Hitel Monitor országos felmérést végzett, többek közt a magyarok kerékpározási szokásairól. A 18-69 évesek közel 70 százaléka rendelkezik saját kerékpárral és 65 százalékuk, ha csak alkalmanként is, de szokott biciklizni. A magyarok egynegyede szinte minden nap teker.  Móni még fiatalasszony, de már két férjet elfogyasztott. Most egyedül él, a gyerekeket az apjuknak ítélték mindkét esetben. Nem csoda, az egész falu tudja, hogy szereti a férfiakat. Amúgy malacokat nevel. Van egy harmincéves kopott Csepel kerékpárja, azzal jár tápért. A női vázra, ha a pedálokat vízszintesbe állítja, pont jól fel lehet illeszteni az 50 kilós tápos zsákot, s kicsit ferdén tolni egészen hazáig. A malacok már megismerik az évek óta olajozatlan, nyekergő bicikli zaját, messziről hallik éhes sivalkodásuk. Laci papa férfi létére női biciklit használ. A lábai már annyira visszeresek, hogy felszállni sem tud rá. A legalacsonyabbra állította az ülést, terpeszbe áll, elölről betolja maga alá...

(Mottó: nem az iskolának, az életnek tanulunk.) Magyar nyelv és irodalom  – Ön egy helyi közlekedési társaság megüresedett posztjára pályázik. Írjon motivációs levelet! Megoldókulcs:   Tisztelt Cégvezető Úr / Asszony! Kedves Anya / Apa! Olyan rég akartam már kisvasutat! A további gyümölcsöző munka reményében, Mészáros Matild, Felcsút Angol   – Can I help You?  (a) Azt a két szelet margherita pizzát kérném szépen! (b) Those two slice of margherita pizza, please! (c) A rohadt anyádat mocskos migráns, én itthon vagyok, hozzám magyarul pofázzál, ha el akarsz adni nekem valamit! Történelem  – A ’80-as években melyik történelmi személyiség kívánta szívből, hogy Magyarországon ne állomásozzanak tovább orosz csapatok? (a) Kádár János (b) Orbán Viktor (c) PA-DÖ-DÖ Matematika  – Számolja ki, ha egy vizes világbajnokság lebonyolítása egy év alatt a tervezett 23 milliárd forint helyett minimum 130 milliárd forintba k...

Egy viccel kezdem, ahogy szoktam, sírni ráérünk a végén is. Három szakember: egy pap, egy lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy mikor is kezdődik az Élet. A katolikus pap szerint a fogantatás pillanatában, a református lelkész szerint, amikor megszületik az ember. Az öreg rabbi erre csak a fejét csóválja: Nem tudtok ti semmit. Az Élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöztek és már a kutya is megdöglött. Ez a poén akkor jutott eszembe, amikor a hétvégén, kihasználva a napsütést, kiültem a tetőteraszra és nézegettem az alattam elvonuló embertömeget. Végérvényesen itt a tavasz, a turisták pedig a fényre jönnek. Bár, igaz, ami igaz, a közeli kemping parkolójában már napok óta ott állt három lakóautó a szakadó esőben, egyik reggel láttam is, amint az egyik előtt esőkabátban kávézott a kempingasztalnál egy idős házaspár. Márpedig ők nyaralnak, ha esik, ha fúj. Azóta persze kiderült, hogy ez a csapfény is nyalóka, de mondom, akkor még ragyogó volt az idő, s én szabályosan turist...

Gondterhelten jött haza az óvodából, három és fél évének minden bölcsessége ott ült az arcán. Töprengett a szobájában, szokatlanul csendesen tett-vett, aztán rászánta magát és elém állt: „Apa, képzeld, Máté nagyon csúnyát mondott a dadus nénire! Nagyon csúnyát.” Miközben minden szülői tekintélyemet érvényesítve komolyan elítéltem Máté cselekedetét, majd kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi lehetett az a borzasztó szó, ami annyira felháborította a lányomat. Nem volt hajlandó elárulni, mert az tényleg olyan csúnya. Este leültünk vele hármasban, s arra jutottunk, hogy ha azt a csúnya szót most az egyszer kimondja, s aztán soha többé, csak akkor tudjuk megítélni, hogy Máté mennyire rossz fiú.  „Azt mondta a Máté, hogy a dadus néni egy deci!” Azóta eltelt tizenkét év, és talán már Máté is tudja, hogy nem dadus néni a legnagyobb deci. Sőt, őt akár hektoliternek is mondhatnánk. „A kultúra úgy hull le rólunk, mint a ruha másról boldog szerelemben.” A király meztelen. Nyelvcsapásokat...