Petíció

 Palivecné a Kehely raktárhelyiségében a söröshordóknak dőlve zokogott, amiket pár éve egy-egy ellopott pillanatban a férjével még a szerelem oltárának használtak.

Švejk szörnyen kellemetlenül érezte magát, mert a pozdorja ajtókon át minden behallatszott a söntésbe, ráadásul az étterem - mondhatni mint rendesen - ez időszakban is teljesen üres volt.

A derék katona ezt szóvá is tette Palivecnek, aki talán még kellemetlenebbül érezte magát, pláne, mert úgy viselkedett, ami nagyon nem volt a szívére való.

- Kénytelen voltam lekenni neki egy-két fülest. Nem tehetek róla, Švejk úr, nem bírták tovább az idegeim.

Švejk megtömte a pipáját és kérte, hogy hadd hangosíthassa fel a tévét, akkor legalább azt hiszi, onnan jön a sírás. Palivec szó nélkül átnyújtotta a távirányítót és folytatta önvallomását.

- Az a baja, hogy nem vagyok törtető. Hogy a kocsmában sem engedem a politizálást. Szerinte ezért nem jár ide már lassan a kurvanyja sem. Egyfolytában arra biztat, hogy igenis valljak színt, tegyem vissza Ferenc József császár és király őfelsége képét és ügyeljek a legyekre.

Folyton a Zárda nevű lebuj főnöknőjével példálózik, azzal a szarházi Žalatnaýval, aki csak egyszer írt alá a kormánypártnak, és azóta sincs gondja azzal, hogy nincsenek vendégei. Kapott két trafikot meg egy kaszinókoncessziót és némi készpénzt, azonnal. Törődik is ő vele, hogy járnak-e az ótvar kocsmájába, elvan a felújításra nyert pályázati pénzekből.

- És Palivecné őnagysága ezt szeretné?

- Ha nem is ezt, de valami elkötelezettséget, mert így tényleg lehúzhatjuk lassan a rolót. Bármennyire is becsülöm magát, Švejk úr, mint mintaalkoholistát,  de egymaga nem tart el egy ilyen helyet, hiába saját az épület és nincs alkalmazottunk. Még Bretschneider detektív kávéjait is maga állja. Egyszóval azt mondta az asszony, hogy elválik, mert neki már mindegy, hogy senkije sincs, vagy egy ilyen senkije van.

- Ez nagyon nehéz döntés, tudom én, Palivec úr. És hogy segítsek, még kérek két korsó sört két kontusovkával - csend lett, a sör csobogását már senki nem tudta volna megkülönböztetni a könnyekétől. - Igya meg maga az egyiket az én kontómra, én most kapok majd nyugdíjprémiumot.

Két hosszú, nehéz korty következett.

- Tudja, Palivec, ez senkinek sem megy könnyen. Vadásztársaságtól tudom, hogy maguk a kormánypártiak régebben tükrök előtt gyakoroltak saját maguknak hazudozni, de sosem tudták eldönteni, hogy ki nyerte a farkasszem-nézést. Pedig visszanézték felvételről is. Úgyhogy egy idő után inkább kitömött állatokon próbálták ki a szlogeneket, addig sorolták a propagandát az üvegszemeikbe rezzenéstelen arccal, amíg maguk is el nem hitték. Mert az őz nem pislantott vissza. Bár hallottam olyat, hogy egyszer az egyik preparátum a szégyentől lesütötte a szemét és még a fejét is elfordította, amikor a KSH adatait meghallotta. Szóval nincs egyedül a problémájával, kedves kocsmárosom. Én azt javaslom, tegye túl magát rajta, menjen el aláírni a petíciót. Jobb az asszonnyal a békesség.

Mondom ezt úgy, hogy lakik a házunkban egy Kuzmiček nevű kivénhedt munkásőr, aki egész nap mindenféle fórumokra feljelentéseket írogat, estére viszont a Zárdában mindig leszopja magát, és tajt részegen mindig azt hiszi magáról, hogy ő egymaga a központi bizottság, a feje az elnök, a kezei meg a lábai pedig a tagok.

És ha elkezd szorítani a hólyagja,  nem simán feláll és kimegy a retyóra, hanem előtte összehívja a közgyűlést. Mindig egyöntetű a döntés, hiszen senki sem mondhat mást, mint a fej, de mire minden tag hozzászól és kiértékelik, és születik kedd éjfélre egy egyéni képviselői indítvány belőle, s végre közölnék a döntést a végrehajtó szervvel, addigra általában már ott ücsörög Kuzmiček a meleg tócsában és önkritikát gyakorol. Na, erről a kormány által ellenzék ellen indított petícióról mindig ő jut eszembe.

- Sokan kérdezik, hogy számolták ki, hogy 650 ezer aláírás született... -Švejk kért még egy kört, mert ő két bekezdés között szokott inni. És most majdnem elfelejtette. - Sokféleképpen ki lehet számolni. Például ha azt vesszük, hogy van 2,5 millió fidesz-szavazó, azokból levonjuk azokat, akik épp a vadászkiállításon vannak vagy még mindig a vizesvébét nézik vissza felvételről, akkor az már csak 24 ezer, úgyhogy kell még hozzá találni párszáz embert és már meg is van a szám. 

De lehet csinálni összeadással is, ha mindenkit egy kiló krumplinként számolunk, akkor már csak Borsod megyéből összejön ez a 650 ezer aláírás. Vagy szorzással...

Švejk elhallgatott, mert a Kehely kirakatának üvegén át megpillantotta Bretschneider detektív horpadt keménykalapjának sziluettjét.

- Isten éltesse Ferenc József császárt! És a kedves feleségét is! - hörpintette le a maradék egytized centiliter kontusovkát a pohár aljáról. Mintegy gesztusjelleggel.

Bretschneider detektív hozta a szokásos lerobbant formájának sokszorosát. Nemcsak a kalapja volt behorpadva, de se nyakkendője, se  inggallérja nem volt, de még a kabátja ujja is hiányzott, nem beszélve a keményített kézelőiről, amiken a szigorúan titkos, bizalmas, ellenőrzött adatokat rögzítette volt. Vagy hogy kell belügyesen megfogalmazni. További foglalkoztatásunk szükséges.

Švejk nem mert szólni, megvárta, amíg a spion leborítja az ő kedvéért jugoszláv csempészkonyaknak hazudott vizespohár vinjakját és kiönti a lelkét.

- Ústí nad Labemben voltam.

Hosszú szünet következett. Švejk nem akart a jólértesültségével előhozakodni, tovább várt.

- Az volt a feladat, hogy agent provocateurként veressem meg magam a Sokol-tüntetőkkel, mert inkább erről az erőszakról írjon a Le Monde, a Die Zeit és a Die Welt, mint arról, hogy nem engedték be őket a miniszterelnöki sajtótájékoztatóra.

Švejk már mindent értett.

- A hazánk érdekében áldozatot kell tudni hozni, maga ezt megtette, Bretschneider úr. Vendégem még egy körre. - Palivec ismét munkához látott, még a felesége is kinézett, hogy mi ez a szokatlan sűrű poháremelgetés. - Maga már elszokott ettől, mert itt béke van, de Magyarországon állandó a harc. És ha harc, legyen itt is harc. A Nyugatnak nincs keletje, azok nem is értenek minket. Minek engedjenek be olyan újságokat egy sajtótájékoztatóra, akiknek külön szakembergárda kell csak a fordításhoz? Magyarul tudni kell, csehül meg állni.

Švejk már csak az ujjaival intett a feje fölött, és érkezett is az újabb rund.

- Ezek azt se tudták definiálni, mi a jogállam? Hát ez az. Minek mennek a sokolisták oda demonstrálni? A magyarok se jönnek ide. Magyarországon kérem, ott már egy évtizede kuss van. Néha tüntetnek egymás ellen, a pedagógusok a kórházi dolgozók fizetésemelése ellen, az egészségügyisek a tűzoltók fizetése ellen, de minden rendben van, ha szétosztanak köztük pár láda termelők nyakán maradt eladhatatlan idényzöldséget. A nélkülöző gyerekeknek meg szórnak egy kis magot, válogassanak kedvükre. Még az ellenzék ellen is tüntetnek, csak a kormány ellen nem. Az ő miniszterelnökük egy szupravezető, szobahőmérsékleten, ellenállás nélkül!

Bretschneider erre hirtelen nem is tudott mit inni.

Švejk pedig csak folytatta, már lendületben volt.

- A magyarok valamit nagyon jól csinálnak. Ott már a magzatoknak se kell adót fizetni, a hitelt meg úgy dobálják utánad, mint néger focistára a söröspoharat. A gazdagabbak kénytelenek kétszer-háromszor nősülni, mert már nem tudják kire íratni a vagyont. Pedig emlékszem, 68-ban még ide jártak át tankolni. Akkoriban légpuskát vett a triál, most komplett aeroplángyárat a triász. Nekik most is működnek az autógyáraik, amikor a fél világban leálltak, mert nincsen elég félvezető. Az ő vezetőjük nem fél!

Palivec aggódva nézett az öreg obsitosra, sosem látta még ilyen részegnek. De még senki. Viszont ő utolsó agysejtjével is nagyon akart segíteni az ő Palivec barátján, és még rendelt egy kört.

- Ahogy egy kiugrott jogászdoktornál, bizonyos Hrabalnál olvastam, Közép-Európában nem érdemes kijózanodni. Na, Isten-isten! - és ezzel a lendülettel két szék közül beesett a pad alá.