Svejk már a szavatossági időt is meghaladóan sok napja állt a Lidl parkoló kivezető sávján, arra várva, hogy valaki hazavigye. Direkt nem vásárolt kereszt nélküli joghurtot. Az ugyanis jogsértés. Benne is van a nevében: jog - hurt!
Ő elhitte a kormány ígéretét, hogy senkit nem hagynak az út szélén.
///
- Folyton feláll a faszom.
Švejk megpróbált nem reagálni a kijelentésre, Palivec is szolgálatba helyezte a traktorgumiból készített mogyoróvesszős légycsapót, míg az öltönyös férfi a derék katona vállára tette a kezét, nem hagyva kétséget szándékai felől.
- Van ötezer koronám...
Az obsitos elgondolkodott, a lakbér 680, a kocsmaszámla 2000, ennyiből tán még a rég viselt zubbonyát is kivasaltathatja. Hangtalanul, nagyon óvatosan és félreérthetően próbált a kis hurkás testével kommunikálni. Nem is sikertelenül, mert az úr újabb ajánlattal állt elő:
- Leszophatom maszk nélkül?
///
Švejk magányosan üldögélt a Kehely egyik sarkában, a tévé alatt, mert egyedül onnan nem lehetett látni azt.
Annyira nem volt közönség, hogy Palivec még a folyton szóló közszolgálati csatornát is átkapcsolta horgászmagazinra. A köztársasági elnök pörgetett.
- Mi van itt, Švejk úr? Máskor kedd az üresjárat, most meg egy reggeli kávéra be sem néz senki!
- Tisztújító gyűlés lesz, azt hallottam, 12 narancs zászló leng a Konopišten. Mindenki ott úszik a farvízen. Ha nem vagy ott, nem leszel sehol!
- Legalább maga igyon valamit!
- Még ha meghív rá, akkor sem. Ne haragudjon meg rám, Palivec úr, de nem szívesen mulasztanám el delírium miatt a legújabb direktívákat. Kapcsolja vissza a tévét, is, ha jót akar magának, mielőtt Bretschneider detektív visszajön a vécéből. Még a falfirkákat elemzi, hogy melyik népszerűsíti a homoszexualitást.
///
Bretschneider titkos detektív feltűnően jegyzetelt a Kehely sarki asztalánál.
A hatodik pár virsli csücskét gyűjtötte be zsebeibe bizonyítékként, hogy igenis jól él a nép, hiszen a tormából is kifizetett kupacokat hagynak a papírtányérokon.
Aki éhes, az megeszi mindet!
És tintaceruzáját nyalogatva rótta tovább a neveket a kézelőjére, tudomást sem véve korgó gyomráról.
///
Bretschneider detektív a friss utasításnak megfelelően rozoga fényképezőgépével épp Líbent járta, rétestésztaszerűen málló penészes vakolatokat fotózva, mert majd beküldi a tévének - bizonyítékként, miszerint az új polgármester hogy' szétrohasztotta frissiben a fővárost -, amikor a feje felett, egy félig leszakadt, bátran közveszélyesnek nyilvánítható balkonról egy göndör fürtű férfi rákiáltott. Egon Bondy volt az, a költő.
- Akarja látni az Arany Prágát? Csak hunyja be a szemét!
Bretschneider vakon engedelmeskedett.
A göndör férfi pedig kigombolta a sliccét és napfényben szikrázó, habos aranysugár-ívet eresztett a szorgalmas detektív kopaszodó búbjára.
///
Švejk a reumás térdét kenegette sósborszesszel, miközben a sporthíreket hallgatta.
- Hallotta, Müllerné, tucatnyi érmet nyertünk Japánban. Már csak haza kéne tudni cipelni. Készítse elő a tolószékemet! Megyünk le a Kehelybe ünnepelni.
- Nekem maga ma már ne nyerjen további érmeket, hatszor cseréltem ki a pelenkáját, ki fogja ezt nekem kifizetni?
- Én hülyeség miatt kiszuperált obsitos vagyok. Maga vagy mosson fel alólam, vagy menjen el minimálbérért csontvázakat lúgozni a piszkos körmű miniszterhez.
- Értse meg Müllerné, az egészségesek közt bajnok, aki béna. Tegyük fel, hogy valaki rendellenes békatalppal születik. Gyalogolni sem tud, fogyatékosnak minősítik, de annyira tönkreteszik lelkileg, hogy a bőrén a stressztől nyálka képződik. Egyszer gyerekkorában beleesik a ráják közé és mindegyik megdöglik. Hogy a szülei kifizethessék a károkozást - mert a háztartási biztosítás ezt nem fedezi -, elkezdik mutogatni speciális körülmények közt tévéműsorokban a gyereket, mint régen a vándormutatványosok. Elcseszik az egész életét, kiröhögik és megalázzák egész, csak végre már pénzzé tudják tenni.
Erre szembejön a paralimpia.
///
- Voltam egy esküvőn - vette újra Švejk a lélegzetet és még mindenki kortyolt vele egy nagyot.
- Oda nem nagyon akartak beengedni senkit. Egy prágai kurva néger unokája akart hozzámenni egy kávés reklámcég feketéjéhez.
Engem csak arrafelé tolt Müllerné, és a leghevesebb vitában találtam magamat.
Ide toltak, oda toltak, de annyit sikerült kifülelnem, hogy ő nem is néger csak cigány és miniszterelnök az apja....
Jegyezze fel, Bretscheider úr, jegyezze fel! Magának is meg kell élnie valamiből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése