- Hogyhogy benézett ma is, Bretschneider úr - ámult el őszintén Švejk, amikor a WC-ről visszatérve a pult sarkánál enerváltan kókadozó titkosrendőrt megpillantotta. A térde után a prosztatája sem volt már az igazi, s amikor kiment a toalettre, ahová a reumás is gyalog jár, még teljesen üres volt a Kehely Vendéglő.
A spion viszont már teljesen tele.
- Hát nem ma van a vadászati kiállítás megnyitója? Kígyók kígyóznak, s ott sok minden érdekes elhangzik, amit felhasználhat ön ellenük.A spion viszont már teljesen tele.
- Bederende... Berelende... Berendeltek reggel. De aztán engem sem egende... Egnede... Elküldtek onnan. Még féknyú-fénké... Fotózni se lehtet.
- Hát igen. Ami a vadászkiállításmegnyitón elhangzik, az a vadászkiállításmegnyitón is marad, így rendelte az Úr. Akinek ez nem tetszik, az ne szóljon és hallgasson örökre - sommázta a kretenitás miatt kiszuperált obsitos, és kilöttyintette a maradék megereszkedett langyos korsó pilzenit a mosogatóba. - Bizonyos indián közösségek nem szerették a dagerrotípiát, mert féltek, hogy ellopja a lelküket. Az ortodox muszlimok is kiverik a kamerád a kezedből.
- Azt halota, hogy az állam elata a egyetemnek a Grantojak.. Grand Tokaj borászatot? - provokált Bretschneider az utolsó becherovkaszagú lehelletével.
Svejk várt egy percet, amíg Palivec újra csapolt, belemártotta arcát a friss sörhabba, kortyolt egy mélyet, majd megtörölte száját a zubbonya ujjával.
- Hiába. Ízlést nem lehet vásárolni, uram. A vadászkiállításhoz nem is megy a tokaji. Én inkább valami villányi vagy szekszárdi testes vörösborászatot vennék mellé. Helikopterleszállóval. Ne a lovakat kelljen már szétzavarni a karámban, ha jön a külügyminiszter úr.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése