- Felőlem összeszarhatják magukat - horkant fel az újságot az asztalra csapva Palivec, az egykori vendéglős, és a zsebkendőjét taknyosra szipogó asszonyára nézett, aki megszokásból a söntésben ült még most is, és a 'NYITVA' feliratra meredt a csukott ajtón belül fityegő táblácskán. Ketten voltak egyedül.
- A Kehely túlélt már két világháborút, protektorátust, kommunizmust és forradalmat. Velem egy vírus nem fog kibaszni - folytatta Palivec egyre teátrálisabban, és az általa elfogyasztott eredeti budějovicei sörök és Becherovkák tengernyi göngyölegére nézett. - Ne bőgj, nem rohad rám a készlet, megiszom a magamét!
... és ha végre kinyithatunk, lesz elég kezdőtőkénk - böffentett egy diszkrétet -, visszaváltom ezt a kurva sok üres üveget!
Ám váratlanul egy árny jelent meg az ajtó előtt, ami nyikorogva kitárult, és az egyetlen ember lépett a kocsmába, aki csak beléphetett. A maszkját állára húzta, és bólintott egyet Palivecné felé, majd maga alá húzott egy széket és várta, hogy az asszonyság kiszolgálja.
- Palivec úr, itt régen egy Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat lógott, ha jól emlékszem - emelte fel fejét Bretschneider detektív a frissen csapolt nuslei pivovarból, és a nikotintól sárga falon virító A2-es méretű fehér foltra bámult.
- Igen, csak leszarta a kormány, úgyhogy feldobtam a padlásra az Országzászló, az Alaptörvény asztala meg a két tucat konzultációs boríték mellé.
- Ebből egy jó kis hazaárulási per lesz - dünnyögte a spion a sörhabba. És az ingujjából előcsúsztatta a ceruzáját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése