Ugrás a fő tartalomra

Bella, ciao

 - Hát elüldözték a „kiscsaládot” - dohogta Müllerné, ahogy a beszáradt kutyapiszkot próbálta kikapirgálni a lábtörlőből.
- Melyik kiscsaládot? - kérdezte Švejk, miközben a térdét kenegette sósborszesszel. - Két kiscsaládot ismerek, az egyik kinn lakik egy füstös tanyán a kladnói kohó mellett, akik a várost járják kiskocsival és minden hasznos vagy haszontalan hulladékot vagy nem hulladékot összegyűjtenek. Nem lehet tudni, hányan is vannak, mert néhány felnőtt mindig épp az aktuális kiszabott büntetését tölti. A másik család meg öltönyben-nyakkendőben járja a várost és szakszervezeti hozzájárulás címén védelmi pénzeket szednek az ipartestületi tagoktól. Egyikért se nagy kár.
- Nem, ez az a család, aminek az egyik tagját Afrikából menekítette ki a terrorelhárítás, a másiknak a seggét meg a honvédség hozta haza Ciprusról. De aztán kiderült, hogy igazából nemzetbiztonsági kockázatot hordoztak.
- És ugyan, ki üldözte el őket?
- A ballibsik, azt írja az újság – morgolódott tovább a házvezetőnő, de nem lehetett tudni, rosszkedvét ki okozta, a kiscsalád, a ballibsik, a sajtó vagy a makacs kutyaszar.
- Az biztos nem lehet könnyű, ha engem vennének célkeresztbe, én sem állnék meg Novoszibirszkig.
- De ezek állítólag a spanyol tengerpartra költöztek, azt mesélik a Lidlben, hogy hatszor fordult a Stratégiai Légiszállítási Képesség.
- Igaz, ami igaz, én se mennék vissza abba a hideg országba, ha egyszer a riviérán is vannak oroszok. Aztán beoltakoztak-e, mielőtt kiköltekeztek?
Müllerné nem válaszolt, minden figyelmével a maradék ürülékre koncentrált.
- Látja, Müllerné - merült gondolataiba Švejk, s monoton mozdulatokkal a lábát masszírozta - ezért nem jó a nagycsalád, akkor se ha kicsi. Nagyon gyorsan megnőnek, ez a gond velük, egyszer csak a saját lábukra állnak, és nem férnek be az egyterűbe. Mert egyik nap még pelenkáktól bűzlik a lépcsőház, másik nap meg már csak paprikáskrumplit ábrázoló képeslapokat tudsz nekik küldözgetni születésnapjukra a világ másik felére. Havonta egyszer jutnak csak az ember eszébe, amikor megkapja a vissza nem térítendő hitelről a számlakivonatot.
Aztán meg az egyik focista akar lenni, a másik egyházat alapít, a harmadik katonának áll, csak hogy az apjuk kedvében járjanak. Szegény gyerek a végén azt se tudja, fiú-e vagy lány. De az apja miatt egyetlen gyereket sem szabad elítélni, mert hiába próbálja a szülő a gyereket a saját képére formálni, előbb-utóbb úgyis a közösség, a saját korcs-csoportja fogja nevelni. Bár sok múlik az alapanyagon, mert nem mindegy, hogy a gyerek még csak egy csiszolatlan gyémánt, vagy már egy faragatlan tuskó.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...
Megjegyzés küldése
További információk

Isten pénze nem elég

Minden áldott reggel legkésőbb 6 órakor felébredek, ekkor kezd el harangozni a felettünk lévő templom. A másik oldalon is van egy mellettünk, lejjebb, az szerencsémre csendes. Emez éjjel is üti a negyedórákat-órákat, de hatkor lát neki igazán. Kivéve olyan vallási ünnepeken, mint nemrég Mária mennybemenetelének napján, mert akkor már hajnal négykor rázendít, s gregorián kórussal a kapunk előtt a gyülekezet is rákezdi. Elöl megy a tiszteletes, négyszögletű kalapban, mikrofonba énekel-beszél, középen és hátul egy-egy markosabb legény rúdon cipeli a hangszórókat és így járják körbe a települést, gyerekek, fiatalok, öregek, ha esik, ha fúj. Nem meglepő ez az intenzív hitélet, a falvak névtábláinál nemcsak a sebességkorlátozás van errefelé feltüntetve, de a rendszeres katolikus és evangélikus istentiszteletek időpontja is, egy hasonló KRESZ-táblán. Amikor nyilvántartásba vetettük magunkat, a nevünk után a másodjára azt kérdezték, mi a vallásunk, a harmadjára, hogy gyakoroljuk-e. Gyakorol...
Megjegyzés küldése
További információk

Az utca hírmondója

Gáspár, te vagy a legrégebb óta a szakmában. Most olyat kérek tőled, amit csak te tudsz végrehajtani. Kell hozzá az a szakmai alázat, ami neked van. – Főnök, bármit, tudja, én vagyok az utca hírmondója! – Hát ez az, most kicsit ne legyél. Le kell szedni, amit a múlt héten kiragasztottál. – De hát még nem is végeztem minddel… – Na, ezért majd számolunk! – ...és a gyerekeknek is azt üzentem a rádióban, hogy ne szaggassák le a plakátokat! – Pedig most ez a direkció a vizes vébé miatt. Hatmilliárdan jönnek, most egy kicsit nem lehet kinn kormánypropaganda. Így tervezték… Lópici Gáspár fájó szívvel fogta a létráját. A ragacsos vödröt és a pamacsot ezúttal otthon hagyta. Nem kellett messzire baktatnia, a közelben a járda mellett a falon egyforma kék plakátok sorakoztak, amíg a szem ellát.   Megállt az elsőnél, nekitámasztotta a létrát és a felső rétegnél kezdve tíz körmével szedte-szaggatta le egy öregember szürke arcképét, ahogy csak bírta. Nem nevetett a végén, han...
Megjegyzés küldése
További információk