Ugrás a fő tartalomra

Egy mondat a kétharmadról...

No, aki olyan kedves, hogy ekkora uborkaszezonban is idekattint, azoknak műhelytitkokkal fogok kedveskedni.

Versírásra fanyalodtam hosszú évek után, mert nem tudom már máshogy elmondani, amit el akarok. Ha úgyse érti senki, akkor legalább egyvalaki ne értse, nem?

Olyan öt vers van most üllő alatt, egyet megosztok nyers verzióban, hogy lássék a műhelymunka.
Illyés Gyula-parafrázis, persze, mi más, én már újat nem írok, kapaszkodok abba a kevésbe, amit még ismernek és nem merem elengedni.

Na, egyelőre összehányva a mondatrészek:

A cím ugyebár, egy mondat a kétharmadról... De lehet, hogy elrontom szóviccel, csarnokságra.


A vázlat:

Hol kétharmad van, ott kétharmad van...
Hol kétharmad van, ott Mészáros van.
Hol Mészáros van, ott mészáros van.



A vége ez lesz, a többit még sorrendbe kell rakni, meg ezek csak úgy jöttek egyetlen reggel, számos igazítanivaló van rajtok.

Hol mészáros van, ott szeretet és béke
(legyen ezzel vége)
hol béke, ott áldás,
legyél néki hálás,
hol áldás, ott Isten,
hol Isten, ott rád szükség nincsen.

nem tudni, hogy hanyadrészben
van ott a zsebre tett kézben
kétharmad a bérpapíron
egyharmad a bankszámládon

autók kiszúrt kerekében,
kisbolt kockás füzetében

az öreg zsidó mosolyában,
a leölt disznó sikolyában,
a fertőzött szendvicsekben
(nincs semmi különös ebben)

a nótában, mit együtt fújtok,
ha a függöny mögé  bújtok
minden lézerblokkolóban
(az osztrák jön, ha megint hó van)

az Erzsébet-utalványban,
a gyerek csokis mosolyában,
a postás tömött táskájában,
az utolsó felszólításban
az uzsorás kamatában

a hazug és az igaz szóban,
minden konzultációban,
Nyugat felé elmenőben,
sírok közt a temetőben,
lovak között a gyeplőben,

ott van templomban és a Várban
a szőnyeg minden csomójában.


akárhonnan nézed, ott van
a parlamenti szavazásban

hol kétharmad van éjjel is,
ott harcolni kell folyosókon,
ázott plakát nem maradhat
magányban: The Show Must Go On.

megmondja, ha nézel, mit láss,
magyar vagy-e, vagy e-migráns,
beteszel vagy épp kiveszel,
ő mondja meg, hogy mi leszel

itt van lám a dinnyeföldön,
a tollban, míg e verset költöm,

a kerítésnél állnak hárman
egy határvadász zoknijában,
mosogató zsírszagában,
Londonban és Münchenben
sincs minden velük rendben,
s ott van mégis, sose lankad
a közmunkás is kétharmad,

ott van az ő lapátjában,
a tudós dolgozatában,
az arabnak hotelében,
"tudjukkinek" rabelében,
helikopter huzatjában,
bank helyett ott van a cihában,
pályázati kiírásban,
betonban és a cipőben
....
.....


minden kivágott fában,
pláne taxitarifában,
hentesnél és a söntésben,
ott van minden fröccsöntésben

nyugdíjasok gyűlt nyálában,
minden okmányirodában,
technoparti ritmusára
gyakó ágyéktocsogásba'

a cinikus félmosolyban,
autópályán, benn a hóban,
a más ember kastélyába
kivezető nyárfasorban.

vegetaként ott van minden
bogrács alján, pörköltszaftban,
éppen annyit vesz fel
amíg éppen szilárd nem lesz

neki fizetsz, ha költesz szeszre,
s amennyit ott áll a cefre,
ott van a kézműves sörben,
ne hadd folytassam tovább sorban,

ott a bíró füttyjelében,
a focista meztépésben,
az egyperces híradóban
(néző mondja: jól van, jól van)

Na, ebben kéne rendet rakni, a szart kihagyni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Demokráciaexport

Švejk azóta nem járt a Kehelyben, amióta Bretschneider detektív lánya vette át az üzemeltetését és hangos fiatalok kvázi romkocsmát csináltak belőle. Most mégis, mint lakásához legközelebbi italmérést, ezt választotta.  Alig egy órája érkezett haza Karlovy Varyból, ahol kénes fürdőkben reumáját kínozta, s térdei most elégtételt vettek a kéthetes tortúráért. Dubček bukása óta nem kapott beutalót, de most, hogy előbb a vírus takarította ki onnan a szállóvendégeket, majd a háború az orosz letelepedési köszvényeseket, jutányos áron jutott hozzá a férőhelyhez. Persze a pihenésben még jobban megfáradt s míg a bőre kiázott, a veséje kiszáradt, hát idő előtt visszajött szeretett Prágájába.  Csakhogy a lakásába lépve egy csomó idegent talált a saját ágyában, ugyanis Müllerné – nem számítva Švejk úr korai visszatértére – kiadta azt olcsón ukrán menekülteknek. Jobb híján tehát a Kehely felé vette az irányt, ahonnan, lévén kedd délelőtt, csend szűrődött ki a város forgatagába. Már messzir...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...