Ugrás a fő tartalomra

Menjenek el!

Harminc év sok idő, egy fél élet, jó esetben egyharmad. Hogy csak egy példát mondjak, 1938–1968 között belefért egy teljes világháború, a Rákosi-korszak, egy forradalom megtorlásostul, a konszolidáció és még Csehszlovákia megszállása is. Rendszerek és rendszerváltók jöttek-mentek. Nem úgy az elmúlt 30 évben, amikor szerencsére nem kellett  háborúzni, meg harcolni se igazán senki ellen, kivéve egy legényt, aki azóta van talpon a vidéken. Jöhetett bármilyen időjárás, fújhatott bárhonnan a szél, ő ott áll azóta is rendületlenül pártja élén, ami 12 évig kormányzott. Vagy hát ott volt. Nagy vonalakban: stadionokat épített és elkerülőutat, Magyarországot elkerülőt. Az, hogy nem lett itt diktatúra, nem rajta múlt, közvetve az Európai Uniónak, közvetlenül a pénzéhségének köszönhető. Mert a hatalmat nem adják ingyen. Persze ehhez Putyinnak is lesz majd még egy-két szava. (Rendes országokban ilyenkor nem feltétlenül hatalomról beszélnek, hanem megválasztják 4 esztendőre az ország közszolgáit.)
Ugyanakkor demokrácia se nagyon van, de törekedni kell a látszatára. Ennek nagy hátulütője, hogy a politikusok kénytelenek a szavazópolgár kegyeit keresni. Ezért a sok színeváltozás, szélkakaskodás: miattunk csinálják, nem tudják eldönteni, hogy most kik is vannak többen? A propagandától nem hallatszik a vox populi! Hogy milyen módszerekkel, retorikával és tartalommal próbálnak sikerre menni, az minket minősít. Vagy tényleg ilyenek vagyunk mi, állampolgárok, vagy csak ezt hiszik rólunk. Remélem, az utóbbi. Sokan még nem mutatták meg magukat. Személyes véleményem szerint persze jól elkéstek, mert azért már 2010-14-ben is ezek a szelek fújdogálták a székely zászlót a Parlamenten. A NER, ha még így hívják egyáltalán, mélyen beépült, nem csak a legyengített intézmény-, de immunrendszerünkbe is. Akkor még szemet vetettek az országra, azóta már keresztet.
Hogy én mennyire bízom a változásban, a népemben, arról eléggé árulkodik az, hogy elmentem onnan. Azt javaslom, önök is menjenek el! Egyelőre szavazni, aztán majd meglátjuk, hogy sokan vagyunk-e, vagy elegen, akiknek épp most lett elegük.
Menjenek el egyesével, ha már együtt nem mentek el a tüntetésre. Milyen tüntetésre? Hát ez az! A nők vasárnap menjenek ki a konyhából (persze mosogatás után!), aznap már ne szüljenek. Mise után a férfiak is akasszák szögre a vadászpuskát, és ne ijedjenek meg az utcán kódorgó fejkendős asszonyoktól: a nagymamának is joga van szavazni. Akik 12 órában dolgoznak, kéredzkedjenek el a munkából, joguk van hozzá, a közmunkásokat nem említem, nekik úgyis kötelező. Menjenek gyalog a járdán, biciklivel a kerékpárúton, vagy autóval a kátyúmentes utakon, s vigye magával mozgáskorlátozott ismerősét is! A szavazóhelyiség ott lesz a térköves placc mögött, akadálymentesített! Menjenek bármivel, csak a Puskás Akadémia buszára ne szálljanak fel, mégha ki is fizették!
Avatkozzanak be a választásokba! Önök, a civilek!
Szavazzanak bárkire, kivéve a gyevi bírót. Tudom, ezek a pártok inkább zavaróak, mint elzavaróak, én is inkább csak azt tudnám sorolni, melyikre miért ne, de ha már nem volt annyi eszük, hogy egy rendes választási koalíciót kössenek, hogy a jelenlegi jogrend alapján, törvényesen válthassák le ezt a rezsimet, akkor nekünk kell még megőrizni a maradék józan eszünket. Mindenesetre könnyebb nemet mondani egy már valami létezőre, mint megfogalmazni, hogy mi legyen helyette, úgyhogy válasszuk a könnyebb utat.
Amerre az országunk halad, az az út sajnos már be lett járva több ízben is. Higgyék el, SENKI nem akar migránsokat, képzeljék, még maguk a migránsok se! Saját példámból tudom, hogy eléggé kilátástalannak kell látni a jövőt, hogy otthagyjuk hazánkat. Persze, ha lőnek az emberre, az megkönnyíti a döntést.
Menjenek el szavazni, akkor derülhet csak ki igazán, hogy kik is élnek még Magyarországon. Ne dőljenek be a hisztériának, ne vegyék élet-halál harcnak, vegyék könnyedén, mint egy felmérést a lakosság mentális állapotáról. Tegyék, amit a lelkiismeretük diktál, úgyis csak annak tud, akinek van. Akinek nem az diktál, hanem más, annak jusson eszébe mondjuk Simicska Lajos, hogy milyen seperc alatt ellökdösték a sonkafőző üsttől!
Menjenek el, hogy kiderüljön, igazam volt-e, vagy tévedtem, amikor lábbal szavaztam!
Menjenek el, hogy elmehessenek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Demokráciaexport

Švejk azóta nem járt a Kehelyben, amióta Bretschneider detektív lánya vette át az üzemeltetését és hangos fiatalok kvázi romkocsmát csináltak belőle. Most mégis, mint lakásához legközelebbi italmérést, ezt választotta.  Alig egy órája érkezett haza Karlovy Varyból, ahol kénes fürdőkben reumáját kínozta, s térdei most elégtételt vettek a kéthetes tortúráért. Dubček bukása óta nem kapott beutalót, de most, hogy előbb a vírus takarította ki onnan a szállóvendégeket, majd a háború az orosz letelepedési köszvényeseket, jutányos áron jutott hozzá a férőhelyhez. Persze a pihenésben még jobban megfáradt s míg a bőre kiázott, a veséje kiszáradt, hát idő előtt visszajött szeretett Prágájába.  Csakhogy a lakásába lépve egy csomó idegent talált a saját ágyában, ugyanis Müllerné – nem számítva Švejk úr korai visszatértére – kiadta azt olcsón ukrán menekülteknek. Jobb híján tehát a Kehely felé vette az irányt, ahonnan, lévén kedd délelőtt, csend szűrődött ki a város forgatagába. Már messzir...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...