Hamarosan indul a kampány, az imádkozó sáskajárás, zárjátok be a gyerekeket és engedjétek el a kutyákat! A mérlegelés elkezdődött: a narancs sarokban Orbán, Mészáros, Szöllősi (Nemzeti Sport), a zöld sarokban Vona, Simicska, Schlecht (Magyar Nemzet). Még hogy nem volt elitcsere! A kormánypropaganda már régóta edz, a színvonaláról annyit, hogy ilyen szövegeket azelőtt a kocsmában hallottam egy turulos pólós, tarsolylemezes kopasztól, aki öt körte és ugyanennyi sör után fennhangon kommentálta a pulton talált, sportrovatától megfosztott háromnapos Blikket. Már a teljesen nyilvánvaló, könnyen ellenőrizhető hazugságoknál tartanak, annak is örülni kell, ha csak csúsztatnak vagy manipulálnak az adatokkal. Hazugság az új igazság. A cáfolatokat meg nem hozza le az MTI. Persze magukkal is kibabrálnak, mert normális ember már nem hisz nekik, ellenben mindent elhisz róluk.
Őrület, hogy nyilvánosan már csak úgy tudnak megszólalni, hogy előtte hitet tesznek a szocializmus vívmányai mellett, sorosoznak, migránsoznak egy kicsit, majd ha jut rá idő, esetleg az adott témáról is ejtenek néhány szót. Persze csak ha olyan kérdez, akinek hajlandóak válaszolni. Egy példát is mondok. Érdeklődve figyelném, mi lesz az önkormányzatok sorsa, ezért aztán én hülye elolvasom a cikket, ahol Kósa Lajos, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős ész nélküli miniszter az önkormányzati tanácsok ülésén a keresztény Európáról hablatyol. A lényeg, hogy ne legyen a településeken több migráns, mint háziorvos.
Mondhatják, hogy jó, ilyen a kampány. Dehogy ilyen! A páváknak több eszük van, dürgés idején teszik a szépet, tánc közben pompázatos tollazatukat mutogatják, s nem a lelkük mélyén lakó vadállattal kampányolnak. Az emberből meg egész pályás letámadással ömlik a gyűlölet. Az országgyűlési képviselő ugyanazt mantrázza, amit a legostobább facebook-kommentelő. Nemcsak vitaképtelenek, de ha azt kérnéd tőlük, hogy adják elő a saját szavaikkal a mondandót, képtelenek lennének rá. „Egy reménytelen helyzetben lévő párt kétségbeesett próbálkozása.” Viszont mint a gáz, minden rendelkezésre álló helyet betöltenek, s nem csak a szaguk árulkodó. (Jó tudni, az az adalékanyag szaga, a gáz magától nem ilyen büdös! Persze nem tanulhat mindenki gázszerelőnek, elég, hogy a gyerekeink már neki tanulnak.) Elképesztő, ha azt hiszik, erre van igény, még elképesztőbb, ha tényleg.
Ismétlem: ott tartunk, már egy kormánypárti megszólaló se mer semmi lényegesről beszélni, helyette kvótáznia, brüsszeleznie, keresztényeurópáznia kell, nehogy kitegyék a szűrét, vagy távolabb lökdössék a kondértól. Az egész közbeszéd / közélet olyannyira átitatódott a fidesz-narratívával, hogy ha másról szólnál, mint amiről ők akarnak, akkor bérenc, hazaáruló vagy, és annak meg nincs helye az országban. Nincs már jobb és bal oldal: fent van és lent.
Hánynom kell az egésztől, s azért erről írok mégis a héten, mert hallom otthoni barátoktól, hogy a kalocsai polgármestert kérdőre vonták a testületi ülésen, miért nem vett részt a polgármesterek találkozóján Budapesten. Komoly ember azt nem vehette komolyan. (De még Tarlós István fideszes főpolgármester sem volt ott.) Mégis kicsoda „rendelte” oda őket? Ki a főnöke egy független polgármesternek? Miért is kellett volna megjelennie egy bábszínházi előadáson? És miért nem tudja a polgármester kimondani, hogy az egész a legnagyobb jóindulattal szemlélve is egy eszement ökörség volt?
Nagyon szomorú vagyok, bár nem tudom, miből képzeltem, hogy Kalocsát elkerülné ez a pestis. Befonják életünk vad kényszerképzetek. Oly korban élünk újra, mikor ki csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölik, akár a pestisest. Egyelőre töredéke érvényes Radnóti sorainak, de elkeseredve nézem, ahogy a kormány már nem csak retorikájában, de cselekedeteiben is öles léptekkel halad a keretlegények és ávósok által jól kitaposott ösvényen. Mert ugyan kampány van, de a most hirtelenjében (és többször suttyomban) hozott rendeletek és törvények velünk maradnak, mint ahogy a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” is folyton meghosszabbíttatik, a rendőri jelenlét is állandósult. Csak látszólag szolgálják a biztonságot, szükség esetén bármikor a magyar állampolgár ellen fordíthatók.
Nem mondanám, hogy csodálkozom, hiszen nem véletlenül írok innen, ahonnan (a migránsoktól ellepett, hanyatló merkelisztánból), még a tempón sem lepődök meg nagyon.
Nyilvántartogatnak, aktázgatnak, listázgatnak, tiltogatnak, támogatnak. Tűrünk.
Őrület, hogy nyilvánosan már csak úgy tudnak megszólalni, hogy előtte hitet tesznek a szocializmus vívmányai mellett, sorosoznak, migránsoznak egy kicsit, majd ha jut rá idő, esetleg az adott témáról is ejtenek néhány szót. Persze csak ha olyan kérdez, akinek hajlandóak válaszolni. Egy példát is mondok. Érdeklődve figyelném, mi lesz az önkormányzatok sorsa, ezért aztán én hülye elolvasom a cikket, ahol Kósa Lajos, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős ész nélküli miniszter az önkormányzati tanácsok ülésén a keresztény Európáról hablatyol. A lényeg, hogy ne legyen a településeken több migráns, mint háziorvos.
Mondhatják, hogy jó, ilyen a kampány. Dehogy ilyen! A páváknak több eszük van, dürgés idején teszik a szépet, tánc közben pompázatos tollazatukat mutogatják, s nem a lelkük mélyén lakó vadállattal kampányolnak. Az emberből meg egész pályás letámadással ömlik a gyűlölet. Az országgyűlési képviselő ugyanazt mantrázza, amit a legostobább facebook-kommentelő. Nemcsak vitaképtelenek, de ha azt kérnéd tőlük, hogy adják elő a saját szavaikkal a mondandót, képtelenek lennének rá. „Egy reménytelen helyzetben lévő párt kétségbeesett próbálkozása.” Viszont mint a gáz, minden rendelkezésre álló helyet betöltenek, s nem csak a szaguk árulkodó. (Jó tudni, az az adalékanyag szaga, a gáz magától nem ilyen büdös! Persze nem tanulhat mindenki gázszerelőnek, elég, hogy a gyerekeink már neki tanulnak.) Elképesztő, ha azt hiszik, erre van igény, még elképesztőbb, ha tényleg.
Ismétlem: ott tartunk, már egy kormánypárti megszólaló se mer semmi lényegesről beszélni, helyette kvótáznia, brüsszeleznie, keresztényeurópáznia kell, nehogy kitegyék a szűrét, vagy távolabb lökdössék a kondértól. Az egész közbeszéd / közélet olyannyira átitatódott a fidesz-narratívával, hogy ha másról szólnál, mint amiről ők akarnak, akkor bérenc, hazaáruló vagy, és annak meg nincs helye az országban. Nincs már jobb és bal oldal: fent van és lent.
Hánynom kell az egésztől, s azért erről írok mégis a héten, mert hallom otthoni barátoktól, hogy a kalocsai polgármestert kérdőre vonták a testületi ülésen, miért nem vett részt a polgármesterek találkozóján Budapesten. Komoly ember azt nem vehette komolyan. (De még Tarlós István fideszes főpolgármester sem volt ott.) Mégis kicsoda „rendelte” oda őket? Ki a főnöke egy független polgármesternek? Miért is kellett volna megjelennie egy bábszínházi előadáson? És miért nem tudja a polgármester kimondani, hogy az egész a legnagyobb jóindulattal szemlélve is egy eszement ökörség volt?
Nagyon szomorú vagyok, bár nem tudom, miből képzeltem, hogy Kalocsát elkerülné ez a pestis. Befonják életünk vad kényszerképzetek. Oly korban élünk újra, mikor ki csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölik, akár a pestisest. Egyelőre töredéke érvényes Radnóti sorainak, de elkeseredve nézem, ahogy a kormány már nem csak retorikájában, de cselekedeteiben is öles léptekkel halad a keretlegények és ávósok által jól kitaposott ösvényen. Mert ugyan kampány van, de a most hirtelenjében (és többször suttyomban) hozott rendeletek és törvények velünk maradnak, mint ahogy a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” is folyton meghosszabbíttatik, a rendőri jelenlét is állandósult. Csak látszólag szolgálják a biztonságot, szükség esetén bármikor a magyar állampolgár ellen fordíthatók.
Nem mondanám, hogy csodálkozom, hiszen nem véletlenül írok innen, ahonnan (a migránsoktól ellepett, hanyatló merkelisztánból), még a tempón sem lepődök meg nagyon.
Nyilvántartogatnak, aktázgatnak, listázgatnak, tiltogatnak, támogatnak. Tűrünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése