Van Magyarországon egy kisebbségben lévő, ám annál hangosabb társadalmi réteg, akikről most a nagy migránsveszély miatt kicsit elterelődött a figyelem. Társadalmi felelősségemmel élve én szeretném azt visszaterelni, mert igencsak kártékonynak és veszélyesnek tartom őket.
Ez nem előítélet, hanem sajnos tapasztalat. A magyarok többsége szerintem egyetért velem, ki nem állhatja őket, s akkor még finom voltam.
Az a baj, hogy ők nem fognak továbbmenni. Letelepedtek és egyes országrészeket szinte már teljesen meg is szálltak, ki is sajátítottak maguknak. Miközben egyre szaporodnak. Többnyire nagycsaládosok, gyakori a három-négy-öt gyerek családonként. Nem merem állítani, hogy mindannyian a családi támogatások miatt vállalnak ennyi utódot, de azért furcsa, hogy valamennyien az állam „csecsén lógnak”. Dolgozni elmenni, az kicsit büdös nekik. Földjeiket legtöbben nem művelik, de az utána járó támogatást azt felveszik. Olykor fát lopnak, néha okostelefonokat, máskor bármit, ami a kezük ügyébe kerül. A nap jó részében azonban csak a naptárt lesik, mikor érkezik az újabb járandóság, a kiutalt támogatás, a vissza nem térítendő hitel.
És ugyan mire költik? Piperkőcök. Feleségeik egymásra licitálva pletykálnak, mert bizony eljátékgépezik a kaszinókban, elisszák, s nemhogy cigit, egész trafikhálózatot vesznek rajta, gagyi palotákat építenek, jó nagy aranyozott keresztekkel ájtatoskodnak, de közben a templomban gombokat dobálnak a perselybe. Adót nem szívesen fizetnek, a játékgépek után igazából nem is kell nekik.
Teljesen úgy bánnak a kiutalt „jövedelmükkel”, a kvázi adományokkal, mintha a sajátjuk lenne, főleg iskolára meg orvosokra sajnálják. Gyerekeik speciális nevelési igényűek, nem szívesen engedik őket a többi gyerek közé. Mondjuk azok sem igénylik őket, mert ha olyanok lesznek, mint a szüleik? Nagypofájúak, hangosak, agresszívek, főleg, ha többen vannak. Csak merj rájuk szólni ezért, s csapatostul esnek neked. Nem tűrik a nem magukfajtát. A szomszédaikkal is állandóan perlekednek. Ami megy, az a disznóvágás, pálinkázás, és közben a folyamatos siránkozás, irigykedés. Mintha övék lenne az egész ország, úgy viselkednek.
Mivel elég hangosak, minden kedvezményt kiharcolnak maguknak. Például a tömegközlekedést használva soha nem fizetnek. Kész csoda, hogy a boltokban, vendéglátó helyeken még nincs nekik minden ingyen! Ha egy helyre odaszoknak, onnan lassan elkopik a többi törzsvendég. Nagy ritkán, ha egy-egy becsületes felbukkan néha köztük, azt kiszekírozzák maguk közül.
Évszázadok óta ilyen ez az ingyenélő brigád, és most már nem fogjuk tudni megváltoztatni őket. Csak lecserélni hasonlóra, míg ők élik tovább a világukat, mert a börtönök nem velük vannak tele.
Meglehet, a többséggel is kitolnék, de én az Európai Unió helyében megvonnám tőlük a segélyt.
Ez nem előítélet, hanem sajnos tapasztalat. A magyarok többsége szerintem egyetért velem, ki nem állhatja őket, s akkor még finom voltam.
Az a baj, hogy ők nem fognak továbbmenni. Letelepedtek és egyes országrészeket szinte már teljesen meg is szálltak, ki is sajátítottak maguknak. Miközben egyre szaporodnak. Többnyire nagycsaládosok, gyakori a három-négy-öt gyerek családonként. Nem merem állítani, hogy mindannyian a családi támogatások miatt vállalnak ennyi utódot, de azért furcsa, hogy valamennyien az állam „csecsén lógnak”. Dolgozni elmenni, az kicsit büdös nekik. Földjeiket legtöbben nem művelik, de az utána járó támogatást azt felveszik. Olykor fát lopnak, néha okostelefonokat, máskor bármit, ami a kezük ügyébe kerül. A nap jó részében azonban csak a naptárt lesik, mikor érkezik az újabb járandóság, a kiutalt támogatás, a vissza nem térítendő hitel.
És ugyan mire költik? Piperkőcök. Feleségeik egymásra licitálva pletykálnak, mert bizony eljátékgépezik a kaszinókban, elisszák, s nemhogy cigit, egész trafikhálózatot vesznek rajta, gagyi palotákat építenek, jó nagy aranyozott keresztekkel ájtatoskodnak, de közben a templomban gombokat dobálnak a perselybe. Adót nem szívesen fizetnek, a játékgépek után igazából nem is kell nekik.
Teljesen úgy bánnak a kiutalt „jövedelmükkel”, a kvázi adományokkal, mintha a sajátjuk lenne, főleg iskolára meg orvosokra sajnálják. Gyerekeik speciális nevelési igényűek, nem szívesen engedik őket a többi gyerek közé. Mondjuk azok sem igénylik őket, mert ha olyanok lesznek, mint a szüleik? Nagypofájúak, hangosak, agresszívek, főleg, ha többen vannak. Csak merj rájuk szólni ezért, s csapatostul esnek neked. Nem tűrik a nem magukfajtát. A szomszédaikkal is állandóan perlekednek. Ami megy, az a disznóvágás, pálinkázás, és közben a folyamatos siránkozás, irigykedés. Mintha övék lenne az egész ország, úgy viselkednek.
Mivel elég hangosak, minden kedvezményt kiharcolnak maguknak. Például a tömegközlekedést használva soha nem fizetnek. Kész csoda, hogy a boltokban, vendéglátó helyeken még nincs nekik minden ingyen! Ha egy helyre odaszoknak, onnan lassan elkopik a többi törzsvendég. Nagy ritkán, ha egy-egy becsületes felbukkan néha köztük, azt kiszekírozzák maguk közül.
Évszázadok óta ilyen ez az ingyenélő brigád, és most már nem fogjuk tudni megváltoztatni őket. Csak lecserélni hasonlóra, míg ők élik tovább a világukat, mert a börtönök nem velük vannak tele.
Meglehet, a többséggel is kitolnék, de én az Európai Unió helyében megvonnám tőlük a segélyt.
Dolgozzanak: tartsák tisztán a portát, söprögessenek, vagy fonjanak kosarat, de tűnjenek el a Parlamentből!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése