Előutálat

(avagy Kalocsa a kalocsaiaké)

Annyi mindenféle alapon lehet utálni a másikat! Ott van rögtön a külseje! Ha véletlenül ugyanolyan bőrszínű lenne, mint mi, és se nem sánta, se nem púpos, akkor meg kell nézni a származását! Mindannyian ismerjük, milyenek a bátyaiak, foktőiek, szakmáriak, a patajiakról nem is beszélve! Ezt a fajta előítéletet hívom előutálatnak. „Gyüttmönt” kalocsaiként Szakmáron nőttem fel, tudom, miről beszélek. Szerencsére, ha az ember kiszakad idegenbe, akkor ez a fajta előutálat eltűnik, itt mindenki „jéteismagyarvagy” lesz. Már egy bizonyos telítettségi szintig. Legutóbb ilyen élményben akkor volt részem, amikor a bevásárlószatyorral battyogtam hazafelé, s mellettem húsz centire, vészvillogót kitéve megállt egy kamionos, telefonján mutogatva egy GmbH nevét, német kérdőszavakkal próbált tudakozódni. Ránéztem a rendszámtáblára és magyarul mondtam neki, hogy forduljon jobbra, majd a település határán ott lesz az üveggyár. Ha esetleg majd gyakrabban jár erre, rájön, nyugodtan megszólalhat magyarul. Itt Kipfenbergben néha hetekig csak akkor hallok német szót, ha bekapcsolom a tévét. Még a messziről jött futár is magyarul kiabál fel, amikor csomagot hoz.

Egyszóval a kis kolóniánkban újra fontos lett, ki hová valósi. Hatan vagyunk kalocsaiak, ha beleszámítjuk a másik párnak már itt kinn született babáját is. A nürnbergi faji törvények alapján kalocsai, hiszen felmenői, mint az enyéim is, harmadíziglen azok. A többiek Magyarország más-más részeiről jöttek, legtöbben Miskolcról vagy környékéről, ők egységesen miskolciak, ha zsolcaiak akkor is, aztán jó részük kazincbarcikai, majd Kaposvár, Pécs és Debrecen képviselteti még magát. Na, meg vannak a pestiek, de mi vidékiek velük nem állunk szóba. 

Mit tudtunk az elején egymásról? Miskolc: Acélváros, Avas lakótelep, DVTK, no meg persze Edda. „Egyszer egy szép napom elhagyom a várost…” Pécs: dzsámi, egyetem, zavaros pénzügyek, Kispál és a Borz. Kaposvár: színház, Szita Bence. Debrecen: virágkarnevál, Nyilas Misi, Mr. 20 %, Nyafi és a cigánygyilkosok, Tankcsapda. Barcika: vegyi kombinát, drogtanya. Kalocsa: paprika, népviselet (nem tudják megkülönböztetni a matyótól!), s néhányuknak itt volt katona az apja. Nagy vonalakban innen indultunk. 

Azóta persze ezek az ismeretek jelentősen bővültek, mindenki igyekszik szülőföldjét minél szebb színben feltüntetni. Néha azért belefut az ember, s nem tud szépíteni, mint amikor rákérdeztek, hogy miért nem vonattal járunk haza. Khm. Elkerekedett szemmel hallgatták, hogy nálunk nagyon szép, világhíres pingált vasútállomás van, ahová busszal viszik a turistákat. (Kajánul megjegyezném, hogy a rossz nyelvek szerint azért volt csak szárnyvonal Kalocsán, mert amikor a 19. század végén épült Pest-Belgrád vasút, az akkori érsek nem szerette volna, ha az uradalma határán kívülre vándorolna dolgozni az olcsó béresállomány, így kilobbizta, hogy ne erre menjen keresztül a vonal. A vasút volt akkoriban az infrastruktúra csúcsa, úgyhogy ennyit arról, hogy mit adtak nekünk a rómaiak. Elnézést kérek a kitérőért.)

E pátria-alapú megkülönböztetés elég kétélű: nekem úgy kell viselkednem, hogy rajtam keresztül ítélik meg a kalocsaiakat, de az otthon maradottaknak is vigyáznia kell, hogy én továbbra is büszkén vállalhassam magam annak! Vigyázni, ne kerüljenek a Blikkbe!

Nekem is kialakult már a véleményem a miskolciakról, bár van miskolci barátom. Az elmúlt két-három év során egyikük sorra beíratta a környék szinte összes iskolájába gyerekét; muszáj volt, mert mindenhonnan kirúgták, vagy azért, mert rájöttek, hogy hamisított a bizonyítványa, vagy azért, mert nem járt be. Másikuk a bérelhető lakásokat „lakta” le, aztán amikor kitették, perre ment a kauciókért. A harmadik az összes környéken szóba jöhető, nyelvtudást nem igénylő munkahelyen kompromittálta magát munkamoráljával és „táppénzcsalásaival”. Így aztán, mire mi kikerültünk, már jócskán beszűkültek a lehetőségek lakás, iskola és munkahely területén. 

Mondják, a német nem előutálatos, itt az számít, mit csinálsz. Nos, ezek a honfitársaim megdolgoztak érte, hogy az ittenieknek legyen véleménye a magyarokról. (Az ő szemükben nem csupán miskolciak!) Bár érdekes, hogy nekem meg azokról a németekről van meg a véleményem, akinek nincs véleménye a magyarokról.