„Boszorkányunk, Frász néni egész nap kiabál: ne ugrálj, mert kapsz egy frászt! Ne fütyülj, mert kapsz egy frászt! Ne labdázz, mert kapsz egy frászt!... Hogy hívták Frász nénit kislány korában? Nem is volt kislány kislány korában?”
Szánalommal vegyes undorral nézem egy büszke és erős európai ország kormányának kétségbeesett vergődését, ahogy próbálkozik a kereszténység után megvédeni a magyarságot is saját magától. Azt mindenki tudja, hogy nagyon cudarul néznek ki a demográfiai mutatóink, kevesebb gyerek születik, mint ahány magyar meghal, hogy az elvándorlókat ne is említsem. Mindez egy túlnépesedő bolygón. Gonoszkodhatnék, hogy miért is fontos, hogy jó sokan legyünk, ha Andorra is elvan a maga alig hetvenezres lakosságával, kis helyen is elférnek, de nem teszem. Én elhiszem, hogy egy nemzetnek fontos a fennmaradás, hiszen anélkül nem lenne. Az avarokat is hogy zavarhatja, hogy nincsenek! Ilyen velünk elő ne fordulhasson, a magyar nőnek legyen széles a Kárpát-medencéje! „Azé az ország, aki teleszüli!” – mondja ezt egy olyan bibircsókos figura, akire ha ránéz egy terhes asszony, elmegy a gyereke. Meg sem áll Nickelsdorfig. Ha már ilyen fontos, nem csoda, hogy ezt a területet a Fidesz inkább a koalíciós partnerre bízza, mint annak idején a kisgazdákra a mezőgazdaságot és a környezetvédelmet: most a KDNP-re az egészségügyet és az oktatást, családpolitikát. Végül is az egyházban is atyáról fiúra száll a szakma, bár egy egyszerű katolikus plébános nem engedheti meg magának, hogy asszonyt tartson. Úgyhogy csak papolnak róla.
A kereszténydemokratáknak kiterjesztett Ödipusz-komplexusuk van: minden anyába szerelmesek. Persze, ki tudja, közben mire gondolnak, elvégre a bunkerben az utolsó napon Göbbelsnek is a család volt az első… De vannak ők annyira keresztények, mint amennyire demokraták, amennyire népiek és amennyire párt, mégha saját magukat is lennének kénytelenek felkérni egy táncválasztó-párválasztón.
Minden héten van valami jó ötletük, amitől megjön az ember kedve a gyerekvállaláshoz. Ki ne rohanna párja ölébe azonnal, amikor meghallja, hogy minden iskolában lesz pianínó, lövészet, rövidebb lesz a nyári szünet és lesznek kötelező a táborok? Ja, és a köztévé gyerekműsora közt nem lesz reklám! Szóval mindent megtesznek a gyerekért, a cél érdekében Zánkát és Csillebércet, de akár az egész iskolát is megveszik maguknak!
Ígéretekkel sem fukarkodnak, átkonfigurálják az eddigi kedvezményeket és újakat is bevezetnek. Babakötvény, diákhitelek, jelzáloghitel elengedése, CSOK, családi adókedvezmény, családi pótlék, GYES, GYED, tankönyv- és étkezési támogatás. Az ember nem győzi sorolni, kár, hogy a költségvetésben jó részükre nem látni a fedezetet.
Ha valaki utánanéz ezeknek az intézkedéseknek, csodát láthat. Persze, ki néz utána? A sorosista ügynökök, akik azt híresztelik, hogy ez az intézkedés nem a családokat erősíti úgy általában, hanem csak a tehetősebb családokat. Mert szülnek ugyan a magyar asszonyok, ám nem azok, akiket a kormány szeretne. Nem is titkolják, hogy a középréteget akarják erősíteni, csak hát nincs közép. Felső tízezer alatti tízezer van, ezért aztán elválasztják a családpolitikát a szociálpolitikától. Így viszont elég egy hosszan tartó betegség, haláleset vagy válás, hogy kiessél a pixisből, s már nem is család, amit annak hittél.
Elég csak körülnézni a környezetemben, hogy erre jó példákat találjunk, öt nagycsaládos jó ismerősünk van, három család még egyben, két nő pedig egyedül neveli a négy-négy gyerekét. Van köztük közmunkás, ápolónő, börtönőr, történelem-filozófia tanár és borász-trafikos-polgármester. Közülük csak egy véli tudni már most biztosnak gyermekei jövőjét, pedig két család itt él kinn Kipfenbergben. Na, találják ki, melyikük…
A többieknek kutyagumi jut, nem számítanak, olyanok, mint az alkoholisták: nincs jövőjük, csak májuk. És akkor helyszűke miatt nem beszélünk azokról, akiknek valamilyen okból nem lehet családja… De ez a Brüsszel miatt van, mert gyerekre nem ad pénzt. Kell a migránsokra!
Mindenesetre a hétköznapokban élve elég furcsa, hogy gyerekszám-növekedést épp egy fiatalokat láthatóan frusztráltan elutasító kormány akarja egy hasonlóan frusztrált társadalomban realizálni. Próbáljon meg valaki három gyerekkel albérletet keresni! Vagy csak kimenni velük a játszótérre. Ne feledjük, a bömbölő csecsemőből zajos kisgyerek lesz, a lázongó kamaszból kellemetlenkedő felnőtt, majd megkeseredett nyugdíjas. Már akiből. Tavaly 32 ezer embernek ez nem sikerült a pocsék egészségügyi rendszernek hála.
Nem bizarr, hogy a demográfiával kizárólag a születés kapcsán foglalkozik a kormány, miközben Magyarországon korábban halnak meg az emberek, mint a hasonlóan fejlett országokban, és az egészségben töltött évek tekintetében is rosszabbul állunk?
Lehet itt kísérletezgetni az oktatással és az egészségüggyel évtizedeken át, máshol is szoktak, de Észak-Koreán kívüli civilizált helyeken manapság nem embereken. Sajna az élet olyan, mint a kórházi vécépapírtekercs – ha elfogyott, senki nem hoz másikat.
Nem csoda, hogy élve az uniós tagságunk adta lehetőségekkel, szétszakadnak a családok. Aki teheti, s akinek a közmunka nem alternatíva, elindul külföldre. Aki nem feltétlenül szeretné, hogy a gyereke szakgimnazista legyen vagy futballakadémista, az is. De sebaj, ha elmegy a magyar, majd jön másik! Mire találtuk ki a kettős állampolgárságot és a letelepedési kötvényt? (Nem erre, de statisztikailag erre is jó lesz!) Milyen jól jött a rendszer fenntarthatósága szempontjából az a sok újszülött ukrán nyugdíjas is!
A szó, amit nem keresnek, de nem találnak: létbiztonság. Ennyi elegendő a tudatos családtervezéshez, akárcsak a naptár-módszer. Ha ránéz az ember a naptárra, tudja, mire számíthat akár tíz év múlva. Persze ehhez nem számító, hanem kiszámítható emberek kezébe kellene adni a sorsunkat. Mert különben míg az asszonyok nem hajlandók teleszülni még a tisztaszobát se, addig ők fognak óvodásként viselkedni, és összefirkálnak mindent.
– Nézd csak, milyen erős vagyok!
– Persze, mert mindig ellopod az uzsonnámat!
– Mert egy csicska vagy, és az apukád sorosbérenc!
– Az akkor volt, amikor még a te apukád volt!
– Bibí, én az új apukámtól kaptam paksi matrjoskát!
– Mutiiii, mi van benne?
– Nem mutiból készült! Nem mutiból készült!
– Főügyész bácsi, Viktor leöntötte kakaóval a rajzomaaaaat!
– Ne is törődj vele, Gabika, majd rászárad!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése