Ugrás a fő tartalomra

Csikiznek

El kell áruljak egy „műhelytitkot”. Ha nem jön közbe semmi, akkor úgy körülbelül 8-10 hétre előre megvan, melyik héten milyen témát szeretnék ezen a hasábon feszegetni, no persze frissen, aktuálisan. Hol komolyabban, hol könnyedebben, lesz még szó menekültekről, a szomszédokról, az itteni pénzügyekről éppúgy, mint az otthoniakról. Két hét múlva például egy laza élménybeszámolót tervezek az itteni „busójárásról”, a Goaßhenkerről.
De ki tudja, mi lesz belőle? E héten az itteni sörök széles kínálatát, mint helyi jellegzetességet szerettem volna bemutatni, mert bár szinte minden falunak megvan a saját főzete, hiába a német tisztasági törvények (ez a kifejezés mindig furcsa asszociációkat indít el a fejemben), szóval hiába a sörtörvény, azért sikerült kifognom egy-két vízhajtót is a palettáról. Aztán a múlt heti sajtóhíreknek köszönhetően mégsem bajor sörrel fogunk koccanni.
Négy-öt magyar lapot is követek online, s mindig szembejön valami vérlázító hülyeség. Ha Nyilas Misi olvasná fel nekem a címeket, mondanám, hogy ugorgyunk, de nem vagyok vak.
Messziről, erdélyi, mezőségi élményeimmel kezdeném: már az első látogatásaimkor, a kilencvenes évek elején megtanították nekem, amikor meglátták a kezemben az Ursus-t, hogy a magyar ember csíki sört iszik. Régebben ez Hargitha, később Ciuc névre hallgatott hivatalosan, de bizony ez volt a csíki sör. Úgyhogy amikor egy-két éve láttam az interneten egy csíki sörreklámot, nekem bizony a Ciuc jutott eszembe. Egy székely góbé karatézott le benne egy medvét. Két dolog derült ki később erről a videóról: hogy egy az egyben, szinte mozdulatsorra koppintása egy korábbi reklámnak, és hogy az Igazi Csíki Sört reklámozza. Másodszor szintén egy visszaélés kapcsán hallottam a termékről, a Tankcsapda együttes hívta fel a figyelmet, hogy egy másik reklámjukban engedély nélkül használták fel a zenéjüket. Ezek után már csak röhögtem, mint akit csikiznek, amikor a Ciuc-ot gyártó holland cég beperelte őket névjegybitorlásért. A bíróság, mint egy fülemüle-pörben, hol így ítélt, hol úgy, az én véleményem pusztán annyi volt sokáig a dologról, hogy ha nem lehetne összetéveszteni a két terméket, akkor minek az „Igazi” megkülönböztető jelző az újabb sör nevében? A névadó szerint kellett legyen a köztudatban egy másik, nem igazi csíki sör is. 
Mindenesetre ügyes, ahogy Kohn bácsi mondaná. Ez az egész persze két külföldi cég problémája kellene legyen, 1000 kilométerre Budapesttől. De nem úgy van az ott, ahol a pálinkafőzés és az ittas biciklizés éles fegyver a Brüsszel elleni harcban! Ahol – Európában egyedüliként – a Parlamenten nem uniós zászló lobog a nemzeti mellett, hanem egy másik kék-sárga, a székely. (Megjegyzem Romániával még csak a csatlakozási tárgyalások folytak, de Széken már csillagos lobogót láttam a trikolór mellett a kocsmaajtón.) 
Jött Lázár János, az igazságosztó. Hódmezővásárhelyen a vendéglátósokat arra kérte, bojkottálják a csúnya holland multi termékeit, mert báncsák a magyart! Aztán ezt előadta a Miniszterelnökség nevében, majd a kormányinfón is. „Ez elfogadhatatlan, a két évvel ezelőtt megkötött stratégiai partnerség erre nem adott felhatalmazást a cégnek. A Heineken hozzáállását minősíti, hogy a Magyar Kormánnyal együttműködési megállapodást köt, majd Romániában méltatlan eljárást folytat egy magyar márka ellen.” Kicsit ugyan utána kellett olvasnom, de kiderült, bármit is értsünk alatta, de nincs stratégiai partnerség a kormány és a cég között, továbbá a hollandok kérték, hogy a vitájukon elhangzottak ne kerüljenek a sajtó elé.
Miért kellett Lázár Jánosnak az elnöki tanács elnökeként exponálnia magát? Milyen politikai célból kell egy román cég érdekeit összemosni a „magyarság” érdekeivel? Ha annyira fontos elszakadt nemzettestvéreink sorsa, akkor a pálinka eredetvédelmi törvényéből miért felejtették ki a székelyeket? Ők elég morcosak most, hogy nem nevezhetik pálinkának a cujkájukat. De ez után joggal lehet morcos a dévai magyar asztalos is, akinek nincs munkája az IKEA térnyerése miatt, mert a svéd nagykövet még mindig nincs bekéretve!
Szörnyű sejtésem támadt: ezek nem politikusok. Az csak a fedőtevékenység, mellékállás, hogy menjen a bót, a trafik, a kaszinó, a sertéshizlalda, a wellness-hotel, a dinnyeföld, a lovarda, a pálinkafőzde, a kötvény, a nyomda, a sörgyár…
Vagy ha ez a politika, akkor ne lepődjenek meg, ha a román a Tiszáig jön a brassói miatt!
Igaza volt Bohumil Hrabal cseh írónak: Közép-Európában nem érdemes kijózanodni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Demokráciaexport

Švejk azóta nem járt a Kehelyben, amióta Bretschneider detektív lánya vette át az üzemeltetését és hangos fiatalok kvázi romkocsmát csináltak belőle. Most mégis, mint lakásához legközelebbi italmérést, ezt választotta.  Alig egy órája érkezett haza Karlovy Varyból, ahol kénes fürdőkben reumáját kínozta, s térdei most elégtételt vettek a kéthetes tortúráért. Dubček bukása óta nem kapott beutalót, de most, hogy előbb a vírus takarította ki onnan a szállóvendégeket, majd a háború az orosz letelepedési köszvényeseket, jutányos áron jutott hozzá a férőhelyhez. Persze a pihenésben még jobban megfáradt s míg a bőre kiázott, a veséje kiszáradt, hát idő előtt visszajött szeretett Prágájába.  Csakhogy a lakásába lépve egy csomó idegent talált a saját ágyában, ugyanis Müllerné – nem számítva Švejk úr korai visszatértére – kiadta azt olcsón ukrán menekülteknek. Jobb híján tehát a Kehely felé vette az irányt, ahonnan, lévén kedd délelőtt, csend szűrődött ki a város forgatagába. Már messzir...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...