Amióta időszámításunk létezik, az új év kezdetét hiedelmek és babonák kísérik, észre sem vesszük, s magunk is rabjaivá lettünk, amikor a lencselevest kanalazzuk, vagy a sült malac bordáját ropogtatjuk. Csirkét ugyebár nem szabad enni, mert elkaparja a szerencsét. Eszembe jutottak éjfélkor szegény strómanok, akik lencsefőzeléket ehetnek csak csirkecombbal. Ugyan sok pénzük lesz, de nem mind az övék, és sok szerencse kell, nehogy elsimonosodjanak.
Én ugyan nem vagyok babonás, de abban azért lehet valami, hogy mindenki azzal tölti majd az évét, amivel újévkor foglalatoskodott, különben tavaly miért mosogattam annyit másnaposan? Úgyhogy idén csak azért nem töltöttem a szilvesztert a Karib-szigeteken, mert nem akartam elrontani az ottani konzumlányok minden napját azzal, hogy velem kell múlassák. Ebben az évben inkább autópályán fogok kuplungolva araszolni, gunyoros 120-as korlátozó táblák között. Ez ellen mindenképp lázadni fogok, ha már a „lázadás éveként” definiálta 2017-et a kormányfő, sajátjai körében. Ne ijedjenek jobban meg, mint szoktak: ugyanolyan adóév lesz, mint a többi. Ha viszont megfogadunk néhány dolgot, talán lesz annyi malacunk, mint Mészáros Lőrincnek:
Fogadjunk, a májkrém továbbra sem májból készül.
Fogadjunk, hogy hiába az áfacsökkentés, a csirke és a tojás év végére nem lesz olcsóbb.
Fogadjunk, hogy OKJ-s gyorstalpalón nem lehet cipészt képezni.
Fogadjunk, hogy a munkaerőpiacra átterelt közhivatalnokok nem tanulnak meg gázt szerelni.
Fogadjunk, hogy a bürokráciacsökkentéshez új embereket kell felvenni, és az ügyintézés továbbra is rémálom lesz.
Fogadjunk, hogy a minimálbér emelésével az év végére kitörölheti...
Fogadjunk, hogy a Szerencsejáték ZRT. – és külön Andy Vajna – bevétele maga a nemzetbiztonság.
Fogadjunk, hogy a kisszerszámos, nyíltvízi után nem tiltják be a zavarosban halászást.
Fogadjunk, hogy idén is több stadion épül, mint kórház.
Fogadjunk, hogy a Várra kell majd még néhány tízmilliárd.
Fogadjunk, hogy a letelepedési kötvény többet ér, mint az Alaptörvény.
Fogadjunk, hogy az eddig bennragadt 1300 milliárd Széchenyi 2020 keretében kiosztandó földtámogatás idén sem lesz kiosztva.
Fogadjunk, hogy a simaképű főügyész borbélyhoz jár, hiszen hogyan tudna tükörbe nézni!
Fogadjunk, hogy a miniszterelnök a kockázatok és mellékhatások tekintetében idén sem fogja megkérdezni kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Fogadjunk, hogy kolbászból lesz a román kerítés.
Fogadjunk, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.
Fogadjunk, hogy nem ez a harc lesz a végső.
Fogadjunk, hogy holnap is felkel a Nap.
Fogadjunk, hogy holnap sem kel fel a nép.
Ennyi fogadásnak kell legyen tétje is. „Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – mondta volt Firpo hadnagy, s azt hiszem, itt a lehető legnagyobb a tét. Ugyanakkor, ha a fentiekre fogadva veszítenénk is, biztosan nyerünk. Amikor a hatalom kedveskedve ránk mosolyog, valójában kimutatja a foga fehérjét. Addig vigyázó szemüket a pázsitra vessék, s 2018 tavaszára minden értelmet nyer majd! Akár politizálunk, akár nem, akik azzal áltatják magukat, hogy apró fogaskerékként hajtanak, vagy stabil csavarok a gépezetben, rá kell majd jöjjenek: csak szemek a láncban. Még a boruk is nekik szolgál.
Vagy fogadjak egy jó pszichiátert?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése