„Visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség bénító kényszerétől megszabadult, egyenes, őszinte beszédhez.” – ahogy az ipse dixit, azaz ő maga mondta. Kedves Vezetőnk az új amerikai elnöknek örvendezett e szavakkal. Azt hiszem, Orbán Viktor az első magyar politikus, aki két irányból, Kelet és Nyugat felől is felszabadította Magyarországot. Sok egyéb dolga mellett.
Az Egyesült Államok egyetlen éjszaka leforgása alatt titkosszolgálattal operáló ellenségből szűk keblünkre ölelendő jóbaráttá vált. Hiszen végre ott is nyíltan lehet utálni az idegeneket!
A politikai korrektség bénító kényszerében sajnos mindeddig ilyeneket tudtunk csak mondani az amerikai nagykövetekre, hogy „mit brekegnek?”, „ki a f…sz az a Thomas Meila?”, a diplomáciai jegyzékük pedig aláírás híján csak egy fecni volt. Nem történt olyan régen, gondolom, emlékeznek még rá.
Nem irigylem szegény nyomdafestéket, mi mindent kell majd eztán eltűrnie! Mert attól nem kell tartani, hogy ezentúl a békegalamb szárnycsapkodásától Szijjártó Péter huzatot kapna a külügyminisztériumban. Csapataink harcban állnak. „A hadszíntér Brüsszelben van”. Igaz ugyan, hogy ennek az államszövetségnek egyelőre mi is tagjai lennénk, de ki ne hallott volna még a trójai faló történetéről?
Szemezgetnék még én ebből az interjúból: „Itthon amit lehetett, elvégeztünk.” Tolmácsot kérnék, mert az egyenes, őszinte beszédet én nagyon sokra tartom, és kíváncsi lennék egy csomó dologra, mindarra, ami elvégeztetett. Csak Amerikánál maradva rögtön érdekelne, ki volt még az az öt személy, akit kitiltottak, de megtudnám azt is, Hévízen hány orosz letelepedési köszvényes él. Még sorolhatnám napestig, sajnos nem elég vastag ez az újság ahhoz. Legyen elég, hogy egyenesen és őszintén kimondattatott: a politikai korrektség nyűg! No persze, úgy általában a jelző nélküli korrektség is.
Olyan jól hangzott, hogy az Államokban bárkiből lehet elnök, aztán a fél világ most pofára esett, hogy tényleg! Ott az emberek többsége így döntött, itt az emberek többségének bizalmát élvező kormányzat látá, ez jó. Bányja kánya, ha ezen az áron visszatérhetünk az igazi demokráciához. A görögöknél működött, igaz, hogy csak a felnőtt, szabad férfiak választhattak, a nők és a rabszolgák nem, az is igaz, hogy szinte folyamatosan háborúztak, jeles gondolkodóikat vagy száműzték, vagy bürökpoharat itattak velük, vagy csak egyszerűen rájuk gyújtották a házat, de működött. Amíg a többség úgy akarta.
„Az emberek többsége rossz.” Mondta állítólag egyikük, egy Biasz nevű. Ez a fordítás nem segít eldönteni, hogy azt akarta-e mondani, hogy a legtöbb ember rossz, vagy egyesével jók, csak ha tömegbe gyűlnek, csinálnak mindenféle rosszat. Mindegy is. Mi, választópolgárok, a démosz, végrehajtjuk a demokráciában ránk háruló feladatot: választunk. Kedves vezetőink pedig – a demokráciához szükséges munka rájuk eső részét hanyagolva – azt csinálnak vele, amit csak akarnak.
Nézzék meg, ott van például Kim Dzsong, őt sem unják, 98-99 %-ban rendre megszavazzák. Jó, az nem ilyen demokrácia, csak amolyan népi, de ott aztán adnak a látszatra! Mert nagy úr a hübrisz. Szótáram ma úgy látszik, folyton a görögöknél nyílik ki: a hübriszt kevélységnek, elbizakodottságnak szokták fordítani, de eredetileg túlkapást, áthágást jelentett, az olyan erőszakos cselekedetekre használták, amelynek célja a másik megszégyenítése volt.
Itt tartunk most, szabad akaratunkból a 21. század elején: saját felelős állampolgárai szavazták meg Putyint, Erdogant, Aszadot, Dutertét, és most Trumpot is. Csak azért soroltam ötöt, mert pókernyelven szólva, ilyen jó leosztás utoljára a múlt század 30-as éveiben sikeredett. Bár őket nem választották, de akkor, egy nagy gazdasági világválság után, egy szírhez hasonló polgárháború közepette Hitler, Sztálin, Mussolini, Franco és Hirohito kavarta a paklit.
Azért remélem, most csak blöffölnek...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése